Róbert Júlia: Anya-e vagy? MáSzínház, 2021. június 19., 16:00

Játssza: Huzella Júlia, zene és dalszövegíró: Tóth Bernát Réka, slam író: Bánóczi Beáta, látványtervező: Juhász Nóri, ügyelő, súgó: Kis Veronika Anna, technikus: Budai Géza, rendező: Bakonyvári Krisztina.

Szeptembertől láthatjátok a MáSzínház új játszóhelyén – több új bemutató és régi előadás mellett – az Anya-e vagy? című monodrámát. Ennek a munkabemutatójára volt szerencsénk meghívást kapni, és boldogan eleget is tettünk a kérésnek. Nem csak előadásnézőbe mentünk tehát, hanem a MáSzínház saját IX. kerületi,  Ráday utca 50-beli közösségi helységét is meglátogathattuk. Nagyon úgy fest, hogy a Ráday utca most már nem csak étteremsor, hanem frekventált színházi utca, egyfajta budapesti „Off-Broadway” is lesz. Mondanunk se kell, hogy ennek külön örülünk. Az előadás témája fontos és problémafelvetése bátor: az anyaságról szól. De nem ám valami idilli, elképzelt, rubens-i festményanyaságról! Képzeld el, hogy egy nő a terhességi teszt mellett való gubbasztástól, a szülőszoba eseményein át az etetésekig mindent-mindent lejegyzetel, különös tekintettel érzelmi állapotaira, és a világhoz és gyerekéhez való viszonyára. Huzella Júliával ezeket az élményeket éljük át és vidulunk fel vagy esünk kétségbe, kacagunk egy nagyot vagy szántjuk fel a depresszió ösvényeit.

Bejegyzés a munkabemutatóról a MáSzínház fb oldalán.

Huzella Júlia (fotó: Oláh Gergely Máté)

A monodráma, sőt, a női monodráma példátlan felfutásának vagyunk tanúi az utóbbi években. Páratlan változatosság jellemzi ezt a formát, klasszikus és kortárs alapanyagból is készülhet, nem ritkán az előadó saját szövegei, történetei képezik az alapot. Két közös pontot azonban kivétel nélkül találhatunk: mindig nagyon személyes és húsba vágó előadásra számíthatunk, a női létezés egy újabb szeletét ismerhetjük meg általuk, mintha egy hatalmas, folyamatosan épülő puzzle darabkáit rakosgatná a színház az utóbbi időben. Idézzünk most föl néhányat ezekből! Két klasszikusabb, időben tőlünk távolabb lévő sorsról mesél Molnár Piroska és Lázár Kati produkciója az Egy német sors és a KripliMari, Goebbels titkárnőjének és Jászai Marinak a története az atipikusban, a kiemelt helyzetben mutatja föl az általánost. Péterfy-Novák Éva Egyasszony című megrázó művéből Tenki Réka előadásában láthatunk monodrámát. A nagyon mai, saját élményekből készült monodrámák hangvétele széles skálán mozog, Ónodi Adél Dear future me-je stilizált, szimbolikus, éteri, Mészáros Piroska Call Girl-je vicces, harsány, dinamikus, Manyasz Erika Helyettem élsz-e feszült, baljós és virtuóz munka. Béres Márta One-Girl Show-ja szürreális és szókimondó, Fodor Katalin KiNőttemje nem csak a bábos megoldások miatt különleges, de hitelessége és játékossága miatt is. 

Huzella Júlia (fotó: Oláh Gergely Máté)

Ennek a kirakósnak lett egyik központi darabja Róbert Júlia, Huzella Júlia és Bakonyvári Krisztina darabja az anyaságról. Pontosabban a kisgyerekes létről, mert tapasztalataink szerint az apák is számos ponton tudnak kapcsolódni a történethez. A pokol tornácán táncolunk 90 percig, pedig nem történt „semmi”, anya és baba is egészséges, nem pillantunk be a szülés utáni depresszió feneketlen szakadékába, nem jutunk el a vetélés felfoghatatlan veszteségéig, nem marad egyedül senki, hogy magányosan birkózzon meg a mindennapokkal. „Csak” végigélünk egy terhességet és az első hónapokat a csecsemővel. Mindezt Huzella Júlia sodró előadásában, gyorsan is kell rendbe tennie magában a dolgokat, hiszen a gyerek bármikor felébredhet. Sokat nevetünk, Róbert Júlia szövege nagyon szellemes, elbűvöl minket, mi mindent tud megmutatni nekünk Huzella Júlia néhány hétköznapi tárggyal vagy a fénnyel játszva.  

Huzella Júlia (fotó: Oláh Gergely Máté)

Felmerült a munkabemutató után, hogy várandósan hogyan hatna ránk az előadás, óvatoskodjunk-e, hogy terheseknek ajánljuk-e. Arra jutottunk, hogy nem érdemes óvatoskodni! Kifejezetten ajánljuk bárkinek. Fontos motívum a darabban a tabusítás, miről beszélhet egy anya és miről nem, milyen kötelező érzelmeket és gondolatokat kell prezentálnia, és melyeket tilos minden körülmények között. Fontos, hogy ettől a nyomasztástól, ami terhesség legelejétől gyakorlatilag az anya élete végéig tart, megszabaduljunk végre. Csomagoljuk ki az anyaságot a rózsaszín masnik és ezüst sztaniolpapír fogságából! Rengeteg jótékony hatása lesz, ha eltöröljük a kényszeredett mosolyokból, előre megírt panelekből felépített Patyomkin-falvakat, és valódi kommunikáció folyhatna az anyaságról. Képzeljük el azt a felszabadulást, amit az jelenthet, ha kimondjuk, mindenki más úton, más tempóban válik anyává és apává. Képzeljük el, hogy valódi támogatást nyújthatunk egymásnak, ha tudjuk, hogy valójában mire vágyik a másik. Például akár fél szabadnapra is a gyereke nélkül. Ebben is segíthet ez az előadás, főleg, ha az alkotók bevállalják, hogy olyan feldolgozó foglalkozást csatolnak hozzá, ahol ez a folyamat elindulhat.  

 (fotó: Oláh Gergely Máté)

Rengeteg mindenről írhatnánk még, a szeptemberi bemutató után valószínűleg meg is tesszük, kiegészítve jelen irásunkat. Egy azonban már most biztos, ennek az előadásnak ott a helye a MostFeszten (a Tatabányai Jászai Mari Színház Monodráma és Stúdiószínházi Fesztiválján), hogy minél szélesebb közönség megismerhesse.  

♥

Kedves Júlia, Réka, Beáta, Nóri, Veronika Anna, Géza, és Krisztina, nagyon köszönjük ezt a megható, felvillanyozó, tanulságos elődást!