Különös, MáSzínház, 2022. május 8., 10:00

Játsszák: Demeter Orsolya, Inoka Péter, dramaturg: Hajós Zsuzsa, báb: Csernus Ági, látvány: Juhász Nóra, bábtréner: Pájer Alma Virág, rendező: Márton Gábor Csaba.

Csernus Ági és Hídvégi András Szerelmesekönyv című elbűvölő bábfotó-mesekönyvének karakterei inspirálták Márton Gábor Csaba rendezését, a Különöst. Ritka alkalom, hogy az érdeklődő felnőttek is láthatták ezt az előadást, a MáSzínház produkcióját általában iskolákban, másodikos, harmadikos gyerekeknek játsszák. A közönség zömét ezen a délelőttön a MáSzínház Labor hallgatói adták, akik ez év tavaszától inkluzív színházi-nevelési módszertant tanulnak, de a nyilvános előadásra minden érdeklődőt szeretettel vártak, így keveredtünk mi is a színház Ráday utcai közösségi erőfeszítéssel létrehozott játszóhelyére.  

Csernus Ági – Hídvégi András: Szerelmeskönyv Csimota Könyvkiadó, Budapest, 2011. 

A Különösben két irodában dolgozó kolléga, István (Inoka Péter) és Borbála (Kelemen Orsolya) két munkanapját követhetjük végig, akik azonban nem egyedül érkeznek a munkahelyükre. Táskájukban, zakójuk zsebében velük van két Figurka, Pisti és Bori, és ők is helyet követelnek maguknak a szereplők napi rutinjában. Nagyon hamar egyértelművé válik, hogy itt a két karakter gyermeki énje is ugyanolyan fontos szereplője lesz az eseményeknek, mint a komoly felnőttek, sőt egyre inkább átveszik az irányítást az események felett. Nekünk Eric Berne alapművében, az Emberi játszmákban felvázolt énállapotok elmélete segített az értelmezésben. És ezt az értelmezést a dramaturgia, a jelmezek és a díszlet is erősen megtámogatta, így ennek mentén egy koherens és érdekes jelentést tudtunk kialakítani magunknak. 

 Demeter Orsolya, Inoka Péter (fotó: MáSzínház)

István és Borbála munkája alapvetően értelmetlennek tűnik. Ez nem csak azért van így, mert az alsós célközönség nem igen tudja elképzelni, mivel foglalkoznak pontosan a szülei, amikor dolgoznak, hanem ezt, sajnos, a saját életükre is tudják alkalmazni, az iskolai élet is rengeteg ilyen értelmetlen vagy annak tűnő, lélekölő mozzanatot tartalmaz. Nem idegen számukra a teljesítménykényszer és a munkahelyi zaklatás sem, ami szintén mérgezővé teszi a karakterek közegét. Ezt jelképezi az egyetlen berendezési tárgy is, az iratmegsemmisítő, amivel meg lehet szabadulni a zaklatás bizonyítékától, vagyis el lehet fojtani a problémát valamilyen konstruktívabb megoldás helyett, illetve ez alakul át főnökké, aki számon kér, utasít, és megpróbál ledarálni, ha nem üzemszerűen működünk. Ebben a környezetben a szülői énünk hívódik elő, a kis szürkébe öltözött cenzor, aki a lelkiismeretünkre, a szégyenérzetünkre és a bűntudatunkra apellálva tart minket kordában, hogy végezzük a munkánkat. Gyermeki énünk – Bori és Pisti Figurkák – azonban elnyomhatalanul előtörnek, és velük megjelennek azok az értékek, melyek elviselhetővé teszik az életünket. Segítségükkel István és Borbála is képes lesz kommunikálni egymással, ők jelentik a színeket ebben a szürke világban, a kreativitást, az empátiát, az előítéletmentességet. Az első munkanap a konstruktív gyermeki én győzelmével végződik.  

  Demeter Orsolya, Inoka Péter (fotó: MáSzínház)

A két nap között Márton Gábor Csaba szólít meg minket, segít értelmezni a látottakat, és segítségünket kéri, hogy adjunk tanácsot Istvánnak, mit kezdjen az őt érő bullyinggal. A csoportos megbeszélés során konszenzussal kitalált tanácsot egyikünk Pisti Figurka nevében át is adhatja Istvánnak. Ez a probléma azonban nem oldódhat meg, mert Borbála, akivel szeretnénk megbeszélni az ügyet, a második napon egyáltalán nem fogékony István gondjára, mert a főnökségtől kifogás érkezett a munkájával kapcsolatban. Kár, hogy a zaklatás témájára nem térünk a későbbiekben sem vissza, pedig ez releváns lehet iskolai közegben is, jó lenne megoldási módokat adni a gyerekek kezébe, ha már szóba hozta az előadás a kérdést.  

   Demeter Orsolya (fotó: MáSzínház)

A második napon ráismerhetünk gyermeki énünk destruktív oldalára is. Bori nem képes reagálni Pisti kommunikációs kísérleteire, annyira lekötik Borbála gondjai, Pistit nem érdekli, hogy Bori rosszkedvű, ő is csak a saját és István bajával képes foglalkozni. A gyermeki énnek van egy nagyon erősen egoista oldala is, az énközpontúság meghaladásához a felnőtt énre lenne szükség, de ő nem jelenik meg az előadáson belül. Amikor Bori és Pisti végre képes szót érteni egymással, a frusztráció közös kiélésében tudnak együttműködni, az iroda teljesen kaotikus állapotba kerül a nap végére, és akciójuk következtében Borbála és István elveszíti a munkáját. A felnőtt ént a közönségnek kell megtestesítenie, ők adnak használható tanácsokat és az előadás végén ők számolják föl a szereplők rombolása által keletkezett károkat.  

 Demeter Orsolya, Inoka Péter (fotó: MáSzínház)

Demeter Orsolya és Inoka Péter bravúrosan váltogatja a Borbála/Bori és István/Pisti szerepeket, sőt Orsi játszik Pistit is Péter pedig Borit. Pájer Alma Virág bábtrénernek köszönhetően a Figurkák életre kelnek a szereplők kezében, megszólítják húsvér énjüket, játsszanak egymással, veszekszenek, kibékülnek, álmodoznak és rosszalkodnak. A két színész és a két báb összjátéka páratlanul szórakoztató. Örülünk, hogy a felnőtt énünkre hallgattunk, és a vasárnapi továbbalvás helyett ennek a produkciónak a megtekintését választottuk, vétek lett volna kihagyni.  

♥

Kedves Orsi, Péter, Gábor, Zsuzsa, Ági, Nóra, Virág, nagyon köszönjük a meghívást és ezt a kedves délelőttöt!