Herczog Noémi: KUSS! – Feljelentő színikritika a Kádár-korban

(SziTu – Színháztudományi Kiskönyvtár, Kronosz Kiadó, Pécs, 2022, 480 oldal) 

 A líra linkje.

A könyvbemutató napjára éppen elolvastuk Herczog Noémi KUSS! című könyvét, így nem kóstolóért mentünk az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának Eötvös utcai épületébe, hanem háttérinformációkért és további inspirációért a félmúlt színháztörténetének megismeréséhez. Mintha egy hatalmas, több tízezer darabos puzzle-t próbálnánk kirakni, amikor a témával foglalkozunk. Ráadásul ennek a kirakósnak a legtöbb darabja hozzáférhetetlen, hiszen a korabeli előadások döntő többségéről nincs nyilvánosan fellelhető felvétel, igazán átélhető előadás-rekonstrukciókat is ritkán olvashatunk. Herczog Noémi könyve ennek a töredékes képnek egy jelentős szeletét rajzolja ki, a színikritikát középpontba állítva. Pontosabban annak is egy kis részét, a Kádár-kori feljelentő színikritikát, és az utolsó fejezetben az irodalomkritika felé is elkalandozunk egy esettanulmány erejéig. Kritikai blogot írva különösen jelentős számunkra ez a könyv, sokat segít a kritikusi szerep(ek) megértésében, abban, hogy milyen hagyományba érkeztünk, amikor öt éve beléptünk ebbe a térbe. A könyvbemutatón az író beszélgetőtársa Standeisky Éva történész volt, aki ugyan kutatta az írók és a hatalom viszonyát, de a színháztörténet nem szakterülete, így friss szemmel, de szerteágazó háttérismeretekkel tudta olvasni Herczog Noémi könyvét, és releváns meglátásaival és kérdéseivel – a könyv ismeretében is – tartalmas és érdekes beszélgetést tudott generálni. 

A doktori értekezésből lett alapos mű nem légüres térbe érkezett, számos, a korszak színházirányítását és kultúrpolitikáját is tárgyaló könyv között találja meg a helyét a könyvespolcunkon. Alapozásként talán a 2011-ben a Corvina Kiadó által kiadott tanulmánykötet, A színház és diktatúra a 20. században-t érdemes kézbe venni. A Lengyel György szerkesztette kötet országonként tartalmaz tanulmányokat, legutóbb Matei Vişniec: III. Richárd betiltva című Vádlis előadása kapcsán forgattuk nagy haszonnal. Most a magyar viszonyokról szóló részbe pillantottunk bele, hogy képbe kerüljünk.  

Színház és diktatúra a 20. században, szerk.: Lengyel György, Corvina Kiadó, Budapest, 2011 (Líra link)

Hasonlóan jó alapozás Sándor L. István Repedések a rendszeren – Kultúra és társadalom a 70-es évek végén Magyarországon című munkája, melyet a Selinunte Kiadó adott ki 2016-ban. Sok kapcsolódási pontot fogunk találni Herczog Noémi könyvéhez, még ha szűkebb időszeletet fog is át. Főleg a Csurka-probléma és a Színházi változások című fejezetekben érdemes elmélyedni.  

Sándor L. István: Repedések a rendszeren – Kultúra és társadalom a 70-es évek végén Magyarországon, Selinunte Kiadó, Ellenfény Könyvek, Budapest, 2016 Moly link

A különböző szóba kerülő színházi műhelyek egy részéről is fellelhetőek olvasnivalók. Hálásak lennénk további ajánlókért, fájóan semmit sem tudunk a korabeli Nemzeti Színházról, Madách Színházról, jó lenne többet olvasni az amatőr- és diákszínjátszó mozgalomról is. Szintén Sándor L. István jóvoltából viszont jelentős támpontokat kapunk a Katona József Színházzal és az Orfeo-csoporttal kapcsolatban, a kaposvári Csiky Gergely Színház történetével Eörsi László 2013-as könyvével ismerkedhetünk. Ha végtelen mennyiségű idővel rendelkezünk, érdemes Koltai Tamás: Az ember tragédiája a színpadon című művének vonatkozó fejezeteibe is beleolvasnunk.  

Sándor L. István: Katona és kora – A kezdetek, Selinunte Kiadó, Ellenfény Könyvek, Budapest, 2014 Líra link

 Sándor L. István: Katona és kora – Az indulás irányai, Selinunte Kiadó, Ellenfény Könyvek, Budapest, 2022  Líra link

 Sándor L. Isrván: Szabadságszigetek – Fodor Tamás és a Stúdió „K” története 1978-ig, Selinunte Kiadó, Mesterek és Műhelyek, Budapest, 2020 Líra link

Eörsi László: „Megbombáztuk Kaposvárt”, 1956-os Intézet, Napvilág Kiadó, Budapest, 2013 Líra link

 Koltai Tamás: Az ember tragédiája a színpadon, Kelenföld, Szeged, 1990 Moly link

Herczog Noémi rengeteg és nagyon sokféle forrással dolgozott, a színikritikák mellett naplókkal, nyilvánosan nem hozzáférhető tanulmányokkal, ügynöki jelentésekkel, hivatali feljegyzésekkel, közgyűléseken elhangzott beszédekkel, politikai határozatokkal és személyes interjúkkal korszak fontos kritikusaival. Nagyon érdekes részei a könyvnek a szóbeli interjúkban megjelenő állításokhoz kapcsolódó hivatalos iratok felkutatása, ami néhol meglepő mítosztalanításokhoz vezet. A legnagyobb teljesítmény mégis ennek a hatalmas anyagnak a struktúrába kényszerítése. Ezt a struktúrát az író a különböző kritikusi magatartásokban találja meg, így a módszertani és a korszakot ismertető bevezető fejezetek után három nagy egységben tárgyalja a Kádár-kori feljelentő színikritikát a könyv. Az Ügyvéd, az Ügyész és a Szabadulóművész kritikustípusait ismerhetjük meg rengeteg esettanulmányon keresztül. Olyan korabeli kérdésekbe is bepillantást nyerünk, mint a rendezői színház megjelenése, Peter Brook hatása, az abszurddráma-játszás kezdetei a magyar színpadokon, és olyan ikonikus előadások hatástörténetébe is belepillanthatunk, mint a kaposvári Marat/Sade vagy az Állami Áruház. Ezek a témák máig sűrűn hivatkozott színháztörténeti sarokpontjai a színikritikának, jól tesszük, ha mi is megismerkedünk velük. A könyvbemutatón többekben felmerült, milyen hatása volt a színikritikának a korabeli szélesebb nézőközönségre, és hogy a Kádár-kori kritikusi reflexek hogyan élnek tovább a XXI. században. Ebből is látszik, hogy olyan könyvvel lettünk gazdagabbak, mely nemcsak válaszokat ad a kezünkbe, de további kutatásra, gondolkodásra, kérdésekre ösztönöz. 

♥

Kedves Noémi, köszönjük ezt a tanulságos munkát, kedves Standeisky Éva, köszönjük az érdekes beszélgetést!