Varsányi Péter: Népmesebeavató.333, Trafó House, 2022. november 9., 19:00

Játsszák: Juhász Gabriella, Kovács Domokos, Sipos György, Varsányi Péter, meseterapeuta, konzulens: Farkas Vera, rendezőasszisztens: Vajdai Veronika, Tóth Klarissza, produkciós vezető: Mayer Dániel, rendező: Varsányi Péter.

Számunkra új színházi formával, az egyébként már a hatvanas évektől létező, lecture performance-al köthet közeli ismeretséget az, aki megnézi a Trafóban a Népmesebeavató.333 című előadást. Újabb tudományos munkával, doktori kutatás eredményével lettünk gazdagabbak tehát. Ebből a szempontból köthető a produkció Márfi Márk szakdolgozati munkaként megszületett monodrámájához, a TELIK-hez és Villant Bálint színházi társasjátékához, amit A nép ellensége című freeSzFE előadáshoz készített. A lecture performance keretében valamiféle tudásközvetítés zajlik színházi eszközök felhasználásával. Az előadásban Varsányi Péter szereplőként be is avat minket ebbe a tudományos kutatásba, sőt az előadás felépítésében leköveti egy PhD- vagy DLA-dolgozat felépítését. Kezdve a téma felvetésével és relevanciájának kifejtésével, folytatva a szaktudományos háttér felvázolásával, a pontos forrásmegjelöléseket sem mellőzve, majd ezt követi, immár a többi szereplő bevonásával, a dolgozat voltaképpeni lényegét jelentő saját kutatás, az a nóvum, amit a dolgozat szerzője tesz hozzá a téma kutatásához. Ha a kedves olvasó ezt olvasva riadtan menekülőre fogná, kérjük, ne tegye! Mert mindez a színpadon rendkívül szórakoztatóan, követhetően és a nézői figyelem terjedelmének maximális ismeretével és tiszteletben tartásával valósul meg.  

https://moly.hu/konyvek/boldizsar-ildiko-hamupipoke-facebook-profilja 

Varsányi Péter a népmesekutatás és a meseterápia területére merészkedett, egyetlen mesével, a nemzetközi népmesekatalógus Aarne–Thompson-besorolása szerinti 333. mesetípussal, a Piroska és a farkassal foglalkozik. A meseterápia a varázsmesék pszichológiai-terápiás felhasználásának módszere, itthon Boldizsár Ildikó kutatásai és praxisa alapján vált ismertté, Varsányi Péter is az ő munkái hatására kezdett bele jelen kutatásába. A módszer alapvetése, hogy a varázsmesék nem kizárólag gyerekeknek szóló történetek, ahogy történetiségükben a Grimm-testvérek mesegyűjteményének kiadásáig soha nem is szűkítették le célközönségüket a gyerekekre, nem is tehették, hisz a gyerekkor, mint önálló, speciális lélektani jellemzőkkel és igényekkel jellemezhető életszakasz fogalma sem létezett a XIX. század közepéig. A terapeuta a személyre szabott varázsmese felhasználásával, a mese karaktereivel, helyzeteivel és szimbólumaival való elmélyült munka során segítséget adhat páciensének az aktuális életproblémái feltárásában, megélésében, és a megoldásához is kulcsot adhat. A mese gyógyító erő, és mindenkire vár egy varázsmese, ami számára aktuálisan gyógyszer lehet. A meseterápiával való ismerkedéshez Boldizsár Ildikó: Hamupipőke facebook-profilja című 2018-ban, a Jelenkor gondozásában megjelent könyvét ajánlanánk, ugyan van ennél számos szaktudományosabb munka is a témában, de épp a belekóstoláshoz ezt a nagyon igényes tudományos-ismeretterjesztő művet tartjuk a legmegfelelőbbnek.  

Sipos György, Kovács Domokos, Juhász Gabriella. Fotó: Ofner Gergely 

A tulajdonképpeni kutatás a négy játszó, Juhász Gabriella, Kovács Domokos, Sipos György és Varsányi Péter nagyon személyes történetei, a Piroska és a farkas mese valamelyik változata segítségével felhozott, értelmezett, és gyógyító módon újrajátszott, szimbólumok által megértett saját élmény. Hogyan lehet elhelyezni ezekbe a nagyon intim szituációkba a nézőket, hogyan lehet elérni, hogy bevonódjunk a terápiás helyzetbe, és ne maradjunk kukkoló kivülállók? Az előadás megoldása erre a dilemmára egészen zseniális. Kovács Domokos arra kér minket, hogy vessük alá magunkat egy immaginációs gyakorlatnak, hagyjuk, hogy becsukott szemünk előtt olyan képek jelenjenek meg elvarázsoló hangja által vezetve, amiket soha nem képzelnénk el egy színházteremben ülve nyolcvan vadidegen társaságában. Olyan fokú bizalmunkat kéri, amiért cserébe az alkotók már átnyújthatják saját traumatikus életeseményeiket, így már képesek leszünk méltóképpen fogadni ezeket. Mert lesz itt abúzus-történet, gyerekkori trauma és ebből fakadó felnőttkori alkoholizmus, imposztorszindróma és időskori magány. Egytől egyig nagyon veszélyes és megrázó téma, szerencsére a varázsmese sémáját követve minden történet happy enddel végződik, a főhős minden esetben megmenekül az őt üldöző vagy belőle fakadó vérfarkastól, rusnya embertől, farkastól vagy tigrisnőtől. Mert a mese számtalan variációjában változatos üldözőket és menekülési utakat találtak ki az évszázadok során a mesemondók, és minden játszó megtalálhatta azt a változatot, ami az ő történetéhez a leginkább illik. Arra is kapunk utalást, hogy az alkotás folyamata is az egyenrangúságon alapult, nem a rendezői autoritás kényszerítette ki a játszók legféltettebb titkait a produkció érdekében, hiszen maga a rendező is megosztja velünk és játszótársaival történetét, és még az is kiderül, hogy ebben a helyzetben a rendezőt is rendezik, hogy minél hitelesebben tudja elmondani a saját meséjét. Számunkra ez nagyon megnyugtatóvá és biztonságossá teszi az előadást, nem kényszerít olyan tettestárs pozícióba, amit semmiképpen nem vállalnánk.  

Sipos György, Juhász Gabriella, Kovács Domokos. Fotó: Ofner Gergely 

Minden egyes egyedi történet megteremti a saját látványvilágát. Kovács Domokos a szavakba már nem önthető történéseket mozgással meséli tovább, olyan hatásosan, hogy tényleg megjelenik a közönség számára az őt üldöző vérfarkas. Végigpillantva nézőtársainkon, megfigyeltük, hogy mindannyiunk metakommunikációjában megjelent valami önvédelmező gesztus, karba font vagy összekulcsolt vagy legalábbis keresztezett kezeket láttunk, amerre csak néztünk. Nekünk nagyon érdekes volt utólag a Trafóbeli történet mellé tenni Kovács Domokos legutóbb általunk a KirakArt keretében a Bethlen Téri Színházban látott Fény derül című fizikai bábszínházi munkáját, amely épp a két ember között létrejövő intimitás variációiról és stációiról mesélt nekünk. Sipos György fényjátékkal és a hangjával teremt egyre horrorisztikusabb aurát saját meséje köré, és csodálatosan használja a minimális díszletet. Annyira szuggesztívan mesél, hogy látjuk, szagoljuk, tapintjuk a nagyszülő házát, a mocskos Nagykörutat, a kicsit lepattant lakást ahova végül is beárad a fény. 

Juhász Gabriella. Fotó: Ofner Gergely

Juhász Gabriella történetének megkapó melankóliája, a vágyteljesítő mese csendes tragédiája a szöveg és a kamerával való játék ütközéséből teremtődik meg. A nagymama – anya – unoka hármas tükröződés létrehozása, az árnyék használata végtelenül finom és elegáns történetmesélési megoldás. Varsányi Péter a verbalizálás, az intellektus, a tudatosítás fegyvereit vetette be saját démonaival szemben. Szerintünk nem kérdés, hogy aznap este egy valódi hőst és nem egy álhőst láttunk a színpadon.  

Trailer

♥

Kedves Gabriella, Domokos, György, Vera, Veronika, Klarissza, Dániel és Péter, köszönjük ezt az elgondolkodtató és lebilincselő előadást, és köszönjük a személyre szóló mesét, gondolkodni fogunk rajta!