Hajós Zsuzsa: Mezsgye, Rév Színház, FAQ Színház, Kerekasztal Színházi Nevelési Központ, Pannónia Általános Iskola, 2022. november 24., 11:00

Játsszák: Orbán Borbála, Tóvaj Ágnes, Balla Richie, Varju Nándor, Szántó Dániel, író, dramaturg: Hajós Zsuzsa, rendező: Tárnoki Márk.

Színházi trupp érkezik a városba, hogy három nap és három éjjel áttetszővé tegye a határt képzelet és valóság között, és felvértezze a gyerekközönséget a gonosz elleni harcra a fantázia, a szolidaritás és a közös cselekvés erejével, hogy aztán köd előttük, köd utánuk, eltűnjenek valamerre nyugat felé. Nem, ez még nem az előadás szinopszisa, hanem maga a varázslatos valóság. A RÉV Színház, a FAQ Színház és a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ koprodukciójában készült Mezsgye című komplex színházi nevelési előadást november végén három budapesti általános iskola hat osztályában játszották el az alkotók. Kivételes lehetőség volt számunkra, hogy a produkciót a célközönségnek előadva, kívülálló megfigyelőként követhettük végig. Ez a nézői pozíció egészen más rálátást biztosított a színpadi történésekre, mint amit az ilyen előadásoknál általában megtapasztalhatunk. Rendszerint akkor tudunk megismerkedni az osztályterembe szánt előadásokkal, mikor a műhelyek kivételesen nyitott alkalmakat szerveznek, hogy bemutassák a szélesebb közönségnek munkáikat, és ilyenkor saját élményként tapasztalhatjuk meg a színházi nevelési előadás működését és hatásait, de azt csak találgathatjuk, hogy a 9-12 éves gyerekközösség hogyan vesz részt ezekben. A 2014 szeptembere óta futó, már több mint száz előadást megért Mezsgye esetében ezért főként arra figyeltünk, hogy mi is történik a gyerekek fejében, és azt, hogy milyen technikákkal éri el az előadás, hogy az osztályok úgy és akkor vegyenek aktívan részt az interakciókban, ahogy azt a darab menete megköveteli. 

 Balla Richie (fotó: Gyenese Péter)

Ez az előadás az első perctől az utolsóig közös játék a részt vevő osztállyal, nem válnak el a történetmesélő és interaktív részek, semmilyen mesterséges határ nem jelzi, hogy mikor kell figyelni és mikor cselekedni, mégis a gyerekek pontosan érezték ezeket a váltópontokat. Milyen láthatatlan kapcsolóelemeket épített be Tárnoki Márk rendező az előadásba, ami jelzi a gyerekeknek, hogy mikor mi a célszerű viselkedés, hogy haladjon a történet? Elsőként meg kell teremteni az előadás speciális idejét, terét és azt a meseidentitást, ami segít a gyerekeknek kiszakadni a mindennapi énjükből, hogy megérkezzenek a történetbe. Ezért szeptember elseje van, pontban 8 óra, és a 3. a osztály hirtelen átalakul a fiktív 3.e osztállyá, akiknek osztályfőnöke Hermina néni (Tóvaj Ágnes), aki az iskola igazgatójának, Boldizsár bácsinak, (Balla Richie) a felesége. A frontálisan induló szabályismertetés és címelemzés spontán módon folyik át kiscsoportos megbeszélésekbe, amit Tóvaj Ágnes, Orbán Borbála, Varju Nándor és Balla Richie olyan briliánsan irányít, hogy pár nagyon erős kulcsszó észrevétlen bevetésével mind a négy csoport nagyon hasonló dolgokról beszélget, arról, hogy milyen szuperképességgel lenne jó rendelkezni. Evvel a ráhangoló fázissal már kiesik néhány tégla a képzelet világát és a valóságot elválasztó falból, a gyerekek könnyedén fölfüggesztik a játék idejére a valóságot, és elfogadják a mesevilág működésmódját. A becsöngetés előtti percekben Tünde (Orbán Borbála) tart élménybeszámolót osztálytársainak az iskolai vitorlástáborról. A mese története monológtöredékekből és a színészek dialógusaiból áll össze. Azt, hogy ezekben a helyzetekben érdemes csendben figyelni, nem belekérdezni, nagyon finom megoldással jelzi a darab. A gyerekeket interakcióba hívó szövegek töredékesek, spontának, élőbeszédszerűen egyszerű mondatokból állnak, míg az információt hordozó monológok egy hajszálnyival irodalmibbak a mondatok hosszabbak, több jelzős szerkezetet használó nyelven szólalnak meg. És érdemes is figyelni ezekre a szövegekre, mert egyre több furcsaság derül ki Tünde és Hermina néni szövegeiből. Tündének kiesett fél óra az emlékezetéből, amikor a táborban Boldizsár igazgató úrral beszélt, és megmagyarázhatatlan módon felnőtt, Hermina néni mindig ott szokott lenni a táborban, de ezen a nyáron Boldizsár se nyaralni, se a táborba nem vitte el. Miközben ezen tanakodik az osztály, szó szerint berobban a történetbe egy új osztálytárs, Hajnal Döme (Szántó Dani), akinek még több zavarba ejtő közölni valója van az igazgatóról.  

Szántó Dániel (fotó: Gyenese Péter)

Hermina néni lecsendesíti az új osztálytárstól felbolydult 3. e-t, és egy kísérletet szeretne elvégezni velük. Két csoportra osztja a társaságot és arra kéri őket, hogy rajzoljanak tündért vagy koboldot. És bár a rajzolók még soha nem láttak ilyen lényeket, meglepően hasonló rajzok készülnek. Bizonyítja-e ez, hogy a meselények léteznek? A szkeptikusabbak sem maradnak szövetséges nélkül, Tünde nem hisz a tündérekben, át is húzza rajzán a tündért, míg Döme koboldrajza valahonnan ismerős. Hiszen ez az igazgató portréja! Ebbe a vitába csöppen bele az új, mongóliából érkezett énektanár, Fábián (Varju Nándor), aki nagyon sokat tud ezekről a lényekről. Az előadás története lassan kikerekedik, ez a történet a mongol mitológiában gyökerezik, és az embereket védő, házi, jó tündérek és az embereket és tündéreket elpusztítani akaró, démoni manguszok küzdelméről szól. Ez több szempontból is jó választás. Egyfelől ha, egy a miénktől ennyire eltérő kultúrkörben is léteznek ezek a számunkra ismerős lények, az újabb erős bizonyíték a létükre, másfelől a mese egzotikuma újabb kapcsoló a gyerekek figyelmének fókuszálására. Amire az előadás előre haladtával egyre nagyobb szükség van, a diákok teljesen bevonódnak a játékba, védelmezni akarják Dömét és magukat is veszélyben érzik, egyre intenzívebben győzködik Hermina nénit, aki nem akarja meglátni, hogy Boldizsár bácsi nem Boldizsár bácsi többé, hanem egy mangusz. Az osztálytársakat és a tanárokat játszó színészek eltérő stratégiát alkalmaznak a játék mederben tartására. Mivel a gyerekek teljesen elfogadják a játszók előadásbeli identitását, a tanároknak könnyebb elérni az osztály figyelmét, hiszen tanári tekintélyük, az ismerős tanár-diák szerepek a kezük alá játszanak. Ez leginkább a Balla Richie által megszemélyesített igazgató esetében van így. Bár Boldizsár igazgató már nagyon gyanús, a gyerekek teljesen elcsendesülve hallgatják kirohanását Döme portréja miatt, utasításait, és azt is csendben tűrik, hogy rájuk zárja az ajtót. A Tündét és Danit játszó Orbán Borbálának és Szántó Daninak más eszközökhöz kell folyamodnia, de erre is találtak az alkotók egy varázsmondatot, ami a mese logikájából következően lecsendesíti az osztályt: A koboldok a káoszt szeretik.   

Varju Nándor (fotó: Gyenese Péter)

A megoldás Fábián tanár úr meséjének végében rejlik, hogyan lehet csapdába csalni és egy varázsigével kiűzni a manguszt Boldizsár igazgatóból. A gyerekek és a játszók együtt építik meg székekből a csapdát, kántálják a varázsigét és mentik meg az iskola tanulóit. A játék rengeteg kérdést hagy nyitva, amit a civilben visszatérő színészek talányos válaszaikkal csak tovább bonyolítanak, arra biztatva a résztvevőket, hogy távozásuk után is beszéljenek, játsszák tovább a mesét. A leginkább az a visszajelzés igazolta vissza az előadás sikerét, hogy több harmadikos is sóvárgóan felsóhajtott az előadás végén: nem maradhatnánk mégis 3. e? 

♥ 

Kedves Richie, Bori, Ági, Dani, Zsuzsa és Márk, nagyon köszönjük a meghívást és ezt a rendkívül érdekes élményt!