Médeia, Euripidész nyomán írta: Bagossy Júlia, Katona József Színház, Sufni, 2023. január 19., 19:15

Játsszák: Pálos Hanna, Jakab Balázs, Pásztor Dániel, Bányai Kelemen Barna, Kanyó Kata. Látvány: Balla Hang, dramaturg: Zrinyifalvi Eszter, koreográfus: Korom Sára, asszisztens: Hornung Gábor mentor: Zsámbéki Gábor, konzulens: Kárpáti Péter, rendezte Bagossy Júlia.

Nagylelkű mecénásunk jóvoltából – köszi Dani! – eljuthattunk a Katonába, és a repertoárból Bagossy Júlia darabját, az Euripidész után írt Médeiát választottuk. Vonzó ajánlat volt, az író-rendező, mint fiatal hang, a dramaturg, akinek korábban már láttuk munkáját és nem sokára egy másik munkáját is látni fogjuk a Bábban, Pásztor Dániel (vele a Vid napjában voltunk nagyon elégedettek), és Kárpáti Péter említése. Meg persze nagyon szerettük a KV Társulat Médeiáját, és a legutóbbi KV-s előadás után a Karsai György által vezetett foglalkozást. Nagyon örülünk, hogy láthattuk ezt az érdekes előadást, bár messze nem tartjuk tökéletesnek.

Az előadás adatlapja a Katona honlapján.  

Az ógörög mitológiából ismert történet szerint Médeia, a varázslónő, segítségére volt Iaszón királyfinak, hogy elhozza a varázserővel bíró aranygyapjút Kolkhiszból. Iaszón a hellének ünnepelt hérosza, Euripidész azonban egy nagyon furcsa helyzetbe hozza a hőst és Médeia megcsalatása történetének mellékszereplőjévé teszi. Egyenes úton jutunk el így egy darabhoz, ami egy olyan témát dolgoz fel, ami a drámatörténet férfiak lelki és közösségi élete helyett egy nőt állít a konfliktus középpontjába. Bagossy Júlia szövege és rendezése valahova az 1990-es, 2000-es évekbe helyezi a történetet egy középosztályi család életébe. Az események azon a ponton veszik kezdetüket, amikor Médeia (Pálos Hanna) a szakítástól lesújtva küzd a depresszióval, és Iaszón (Bányai Kelemen Barna) már elhagyta a házat. A bölcsis (Pásztor Dániel) és óvodás (Jakab Balázs) korú gyerekek tanúi és elszenvedői annak, hogy anyjuk életkedve elpárolgóban van, érzelmeiken, reakcióikon keresztül is érezzük milyen kártékony, önsorosrontó helyzetbe lavírozták magukat a szülők. Nem árulunk el titkot azzal, ha ezek után úgy folytatjuk, hogy a nő bekattan és kinyírja a gyerekeit és Iaszón új nőjét.

A Katonában játszott előadás ugyanúgy kettősséget mutat, ahogy két tanácsadója volt a rendezőnek, Zsámbéki és Kárpáti. Egy helyett két előadást kapunk. A felszínes, kisrealista tragikomédia alatt egy igazi méltó remekmű bújik meg. Közben persze számtalanszor bele tudunk feledkezni a remek játékba. Pálos Hanna, ahogy a vele készült interjúból is kiderül, alapos lelki mélyfúrást végzett, hogy ennek az X generációs Médeiának a bőrébe bújjon. Az elhagyás által önkéntelenül fellépő depresszió és gyászmechanizmus hatását példátlanul jól jeleníti meg, és a néző valóban együtt szenved azzal a Médeiával, akit ennyire kegyetlenül átvert Iaszón. Közben szintén szívfacsaró ábrázolásban láthatjuk a gyerekek (Pásztor Dániel, Jakab Balázs) reakcióit és interakcióit. Lebilincselő látni a két srác játékát, ahogy megpróbálnak a felszínen maradni az érzelmek ezen hideg viharában, amit kénytelenek megélni. A koncepció azonban számos lehetőséget elenged, például azt is, hogy akár a gyerekek szenvedésének erősebb ábrázolásán keresztül is be lehetett volna mutatni azt az okot, hogy miért kell meghalniuk az előadás végére. 

Nehéz egy jelenkorban játszódó Médeiát készíteni, és ennek a kihívásnak ez a rendezés nem tudott megfelelni. A huszadik századi családi drámát a középpontba helyező produkció teljesen kilúgozta a drámai konfliktus utolsó motivációit is. Ezen a Médeián nincs egzisztenciális nyomás, nincs neki félelmetes előtörténete vagy semmilyen szinten nincs kifejtve, nincs meg a közösségi elutasítottság, nincs meg a gyerekek elragadásának fenyegető veszélye, nincs meg az elűzetés. És ami még fájóbb, a depressziós alkatból lehetetlen, hogy következzen egy hidegvérű, tetterős, céltudatos gyilkos démoni tette. Ami marad, az egy lelki nyomorpornóval vegyített bohózat, amiben a fájdalom legmélyebb pontjain nevettetik ki az alkotók a nézők által Médeiát. 

A gyerekek kórusa, az emlékezetes zene, és az utolsó jelenetben a fizikaizás megmenti az előadást attól, hogy egy értelmetlen produkciót láthassunk. Már korábban is, a gyerekeknek mondott mese a királyfiról, aki megmenti a királylányt, elhelyez minket egy olyan előadásban, ahol a nézők nevettetése a bugyuta poénokkal fel sem merül. Korom Sára koreográfiája azonban végre bemutat nekünk egy olyan Médeiát, amit szívesen látnánk, és amelyik valóban egy boszorkány tombolásáról szó. Amiben lenne félnivalója Iaszónnak, amiben látnánk Médeia erejét, amiben megmutatkozna, hogy Médeia egy erős és irigylésre méltó nő, aki a gyenge férfiakat úgy morzsolja szét mint a kalászt. Hasonlóképpen az úgynevezett feminista/történeti-irodalomkritikai értelmezésnek is teret lehetett volna adni, amely szerint Médeia nem végzi ki a gyerekeit.

Nagyon örülünk, hogy láttuk ezt a Médeiát, és talán ha egy másik közegben, függetlenebb, kritikailag felkészültebb társaságban ugyanez az alkotócsapat készítette volna el a produkciót, sikerült is volna. Legalább is, mi maradéktalan beleláttunk egy zseniális előadást, ami sajnos nem valósult meg.

♥

Kedves alkotók, köszönjük ezt az elgondolkodtató, emlékezetes előadást!