Okuláré Projekt – Mítosz – Kortárs drámák felolvasóestje, Fiatal Drámaírók Háza, Trafó House, 2023. február 15., 20:00

A 12. Okuláré Projekt a mítosz hívószóra kiírt nyílt pályázatra beérkezett alkotások közül mutatott be három egyfelvonásost. A szövegek kiválasztásában és fejlesztésében Albert Mária, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanára, dramaturg, műfordító volt a Fiatal Drámaírók Házának segítségére. Felolvasó színházi eseményként hirdeti magát az este, de pontosabb lenne talán félszínháznak nevezni ezt a formát, ha létezne ilyen terminológia. Mert az előadásokban már megjelennek markáns rendezői koncepciók, fényezési ötletek, kellék- és jelmezvázlatok, tehát sokkal többet kaptunk, mint a szövegek értelmező felolvasása. Horváth Benji, az est házigazdája egyre rutinosabban és egyre szórakoztatóbban moderálja az eseményt, a ráhangoló játék keretbe foglalja az történéseket, a kulcsszavak rendre visszatérnek a darabokban, és ezzel a zseniálisan egyszerű módszerrel rögtön otthonosságot, ismerősséget teremt az első ízben megjelenő nézők számára is. A mítoszforduló győztese végül lehetőséget kap, hogy a Metro Works jóvoltából színészek előadásában láthassa egy művét, így nyerve inspirációt a szöveg további fejlesztéséhez.  

 Nagy Bálint, Baranyai Vivien Kitti (fotó: Trafó fb)

Novák Csilla: Hangok

Játsszák: Baranyai Vivien Kitti, Laczkó Tamara, Markos Szilvi, Nagy Bálint, Albert Zoltán, hang, rendezőasszisztens: Déry Johanna, rendező: Horváth Benji 

Elsőként Novák Csilla Hangok című művét láthattuk. Ádám alászáll a pokolba, ahol a sátán kísértése, az angyal és az Úr útmutatásai között próbálja kitalálni, ki ő, mit keres itt, és mi lenne a dolga, hogy kikeveredjen az alvilágból. Vagy csak egy szürreális utazáson veszünk részt a metróalagútban, ahol a szerelvény a Corvin megállóhelyet nem érinti? Horváth Benji a szimbólumokkal túlterhelt szöveghez a kísérleti kisjátékfilm formára emlékeztető megoldást választott. A fények, a színszimbolika, a videóhasználat mind ebbe az irányba tolják a szöveget. Mindhárom alkotás másképpen kezeli, hogy a felolvasó színházból adódóan a színészek kezében végig ott a szövegkönyv. A Hangok ezt beépítette a történetbe, az Úron kívül mindenkinek leosztott szerepe van a történetben, Ádámnak végül is ezt kell felismernie, akkor keveredhet ki a pokoli alagútból, ha követi az írói és rendezői instrukciókat.  

Vida Zsolt, Fodor Eszter, Gyurkó Darinka (fotó: Trafó fb)

Micsinai Dominik: Banyatank

Játsszák: Vida Zsolt, Gyurkó Darinka, Fodor Eszter, rendező: Ilyés Lénárd.

A mi favoritunk ezen az estén a másodjára látott Banyatank című alkotás volt. Micsinai Dominik szövege volt a leginkább drámára emlékeztető mű, ahol valódi konfliktus alakult ki a szereplők között, méghozzá olyan motivációs bázissal megtámogatva, hogy a szemben álló felek érvényesen tudták képviselni igazságukat. Látszott, hogy ez a színészek dolgát is megkönnyítette, parádésan valósították meg Micsinai Dominik egyfelvonásosát. Nagyon élveztük, ahogy a groteszk alapszituáció és játékstílus a történet kibomlásával lírai regiszterbe váltott, és egészen megható és elgondolkodtató véget ért. Azt is nagyra értékeltük, hogy itt egy saját, XX. századi mítosz alkotódott meg. Sőt, ennél is több történt, magának a mítoszalkotásnak a szerepe került a figyelmünk fókuszába, az a kérdés, hogy hogyan próbáljuk élettörténetünket mítosszá alakítani, hogy értelmet találjunk a létezésben. Itt is remekül megoldódott a szövegkönyv a kézben probléma, abszolút kellékként tudott viselkedni, minden szereplő a saját karakterének megfelelően, jellemfestő módon tudta használni. 

Gyenes András, Rácz Balázs (fotó: Trafó fb)

Ladnai Loránd: Animalitas Animae

Játsszák: Gyenes András, Rácz Balázs, rendezte: Magyar Bogi

A harmadik egyfelvonásos Ladnai Loránd munkája, az Animalitas Animae leginkább egy novellára hasonlított. A két színész itt egyáltalán nem használta a szövegkönyvet, látszott, hogy mélyen magukévá tették a történetet és az alakított figurákat. Magyar Bogi színpadképe egészen varázslatos volt a rengeteg plüssállattal. A halálról és életvágyról, barátságról és hűségről szóló történet nagyon betalált a közönségnek is. Mi is elvarázsolódtunk, de azért láttunk problémákat is a szövegben. A történet szerint a fiúk kiskamaszok, de a szerzőnek nem sikerült a szereplők életkorának megfelelő nyelvet konstruálnia, sokkal idősebb karakterekkre vallott a beszélők megszólalásmódja. A történetépítés viszont pazar, sejtelmes, de nem sejtelmeskedő, megható, de nem megy át könnyfacsaró giccsbe. Nem is csodáljuk, hogy az este résztvevői végül ezt az alkotást tartották a legjobbnak.  

♥

Kedves Csilla, Vivien Kitti, Tamara, Szilvi, Bálint, Zoltán, Johanna, Dominik, Zsolt, Darinka, Eszter, Lénárd, Loránd, András, Balázs, Bogi és Benji köszönjük ezt a felüdítő és szórakoztató estét, még sok ilyet kívánunk nektek!