Sofi Oksanen: Szamócaföld, FinnAgora, Stereo Művház, 2025. június 8., 19:00

Felolvassák/játsszák: Milovits Hanna, Kovács Domokos, Kőszegi Mária, Lukács Andrea, Erdei Juli, dramaturg: Oláh-Bebesi Bori, rendező: Trömböczky Napsugár

Június 6-án elindult az idei Pride-hónap, a harmincadik fesztivál mottója: Itt(hon) vagyunk! A Budapest Pride Közösségi Fesztivál nem csak a jogegyenlőség és a szolidaritás ünnepe, de a sokszínűségé is. Fölmutatja, mennyivel szürkébb és érdektelenebb lenne a világunk, mennyivel provinciálisabb és kisszerűbb lenne a kultúránk, ha a hatalompolitikai haszonszerzésből hozott törvények nem engednék azoknak az alkotásoknak a megszületését, amelyek más tapasztalatokra, megélésekre nyithatnák ki Magyarország ablakát. Rácsodálkozni a világra, rácsodálkozni egymásra, kiszellőztetni ezt a dohos, savanyú országocskát, legalább erre az egy nyári hónapra beengedni a friss levegőt, minden évben hatalmas élmény.

Idén is remek színházi programokat kínál a Pride-hónap. Június 20-án az Eötvös10-ben Sminktippek pánikrohamra, Hernádi Szabolcs monodrámáját mi szilveszteri programnak választottuk, most ismét látható. A KuglerArtban Surányi András rendezésének bemutatója, a Munkásruha csipkékkel Ivanics Tamás előadásában szintén június 20-án lesz látható. Szintén a Kuglerben keressétek Keserű Imre remek rendezését is, a Búcsút június 26-án, nekünk az egyik kedvenc előadásunk a bOdyssey Projekt produkciója. Június 23-án a Momentán Társulat improvizációs estje, A nagy igen várja az érdeklődőket a Turbinában. Mi Sofi Oksanen finn írónő drámájának felolvasó színházi alkalmát választottuk a kínálatból.

Sofi Oksanen regényei a 2010-es évek óta olvashatók magyarul a Scolar Kiadó jóvoltából. Az írónő többször is járt Budapesten, 2014-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt és Budapest-nagydíjjal tüntették ki. 2024-ben a Margó Feszten mutatta be esszékötetét, az Ugyanaz a folyót. Sofi Oksanen mindig rázós témákat választ, a háború, a háborús nemi erőszak, a politika által szétszakadt családok, az idegenség, a menekült-lét, az evészavarok, mentális betegségek vagy a béranyaság tabutlanítása kerül terítékre regényeiben. Nekünk új információ volt, hogy drámaíróként is jelentős szerző, Tisztogatás című műve drámaként született, olvasható is a 2009-es Mai finn drámák kötetben, amelyet Pap Éva szerkesztett. A Szamócaföld hallgatása közben nem lepődhetünk meg: ez a drámaszöveg kifejezetten kiváló, tele feszültséggel, plasztikus szereplőkkel, csavaros történettel és remek dialógusokkal. A Finn Nemzeti Színházban mutatták be 2024-ben.

A Szamócaföld 2022-ben Finnországban játszódik, egy katasztrofális epizód erejéig egy olyan család életét követi, amelyben az édesanya (Kőszegi Mária) ukrán menekültként érkezett az országba, majd ott alapított új otthont. A család szamócaföldjein ukrán vendégmunkások dolgoznak, és az orosz invázió személyes kötődéseikre és megélhetésükre egyaránt érzékeny, súlyos következményekkel jár. Mása (Kőszegi Mária), az anya testvére, viszont Putyin ideológiájának elkötelezett híve és a számítását is a Moszkvával való együttműködésben találná meg. Ami a politikai ellentétek ellenére egyesíti a család nőtagjait, az anyát, a nagynénit és a nagymamát (Lukács Andrea) az a zsigeri homofóbia, megtámogattatva a putyini Oroszországból ideológiája által. Kisebbik gyerekük, Ville (Kovács Domokos), meleg, aki a Helsinki egyetemig menekül a fojtogató légkörből – így kérdésessé válik, ki viszi tovább a család nevét és a bogyósgyümölcs termelő vállalkozást. Testvére, Alina (Milovits Hanna), rendőrként szolgálva szintén kitör a hagyományos elvárások keretei közül.

A cselekmény két szálon fut: Alina szakmai elhivatottsága révén nyomozni kezd, hogy három hónapja nyomtalanul eltűnt öccsét megtalálja. Ville egy lidérces eseménysorozat végén egy moszkvai klinikán találja magát, ahol az egyre félelmetesebbé váló pszichiáter (Erdei Juli) próbálja heteroszexuálissá „gyógyítani”. Az áltudományos reparatív terápia minden szörnyűsége felvonul a szemünk előtt. Nem véletlen, hogy az Európai Unió nyomatékosan sürgeti tagállamait ezek betiltására. A pszichiáter egyre eszelősebb, egyre fenyegetőbb, nem riad vissza a gyógyszeres kezeléstől és az elektrosokkal való fenyegetéstől sem. Ville ideális esettanulmány lehetne, amivel nem kevés állami támogatáshoz és szakmai hírnévhez lehetne jutni. Ville nem törik meg, de kénytelen belemenni a pszichiáter csalásába, naplót hamisítani és videókban szerepelni, ha valaha szabadulni akar a tébolydából.

A többszörösen is thrillerszerű dramaturgia nagyon izgalmassá teszi a szöveget. Trömböczky Napsugár rendezése hagyja hatni a darabot, a pici, de jelentős ötletek, kellékek pont elég hátteret adnak. Reméljük a rendezőnek lesz lehetősége színpadra vinni a művet, mindenesetre mi szívesen megnéznénk. A pszichiáter és Ville párharca és Alina otthoni nyomozása erősíti, értelmezi egymást. Nagyon plasztikusan megmutatja, mi várható egy olyan országban, ahol a kormány által törvényekkel megtámogatott homofóbia találkozik az egyes emberek félelmeivel az ismeretlentől, az eltérőtől. Mi történik, ha mindaz, ami eltér a felülről, ad hoc módon kijelölt „normálistól”, üldözendővé válik? Sofi Oksanen 2025 nyarán Budapesten bemutatott darabja súlyos figyelmeztetés – érdemes komolyan vennünk!

♥

Kedves Hanna, Domokos, Mária, Andrea, Juli, Bori és Napsugár, köszönjük, hogy elhoztátok nekünk ezt az izgalmas és megrázó drámát!