Búcsú, bOdyssey Projekt, Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola és Szakgimnázium, 2023. november 10., 20:00

Játsszák: Balogh Márton, Erdős Bence, Forgó Rebeka, Keserű Imre, Kocsonya Zsófi, Kovács Boróka, Nyáry Pál, Papp Katalin, Szappanos Emese, fény: Bognár Gábor, rendező: Keserű Imre

Az 1998 óta működő Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola és Szakgimnázium a harmadik figyelemreméltó társulattal ajándékozott meg minket. A végzett növendékek olyan formációkban hoznak létre kiváló előadásokat, mint a Helytelenek Társulat, a Klisé Társulat, és a most megismert bOdyssey Projekt. Érdemes tehát a KIMI-be járni, ha érdekel titeket, mit gondolnak a fiatalok a körülöttünk lévő világról, ha szívesen néztek kortárs drámákat és innovatív rendezői ötleteket. Ha pedig azt is szeretnétek nyomon követni, miből lesz a cserebogár, akkor keressétek a mostani évfolyamok vizsgaelőadásait. Mi egy fantasztikus Médeival gazdagodtunk ebben az évadban, legközelebb Spolarics Andrea rendezésére, a Székely Csaba drámából rendezett A homokszörnyre készülünk, és tervezzük megnézni a legújabb produkciót, a Vigyor macska nélkült is.

Már beengedéskor szól a rádió, híreket mondanak; visszarepülünk az időben 2015 nyári hónapjaira, a menekültválság idejére. A hírek nem csak a ráhangolódást szolgálják, a színváltásokkor bejátszott hírfoszlányok végig fókuszban tartják azt a társadalmi-politikai közeget, amiben a történet játszódik. Az egyedi családi történések így válnak esettanulmánnyá, nem pszichológiai, hanem szociológiai értelmezést ajánlva fel a nézőknek. Bence atya (Erdős Bence), a család jó barátja nevezné Imrét, Rebekát és három fiatal felnőtt gyereküket Borót, Palit és Katit a Magyar Katolikus Család címre, aminek elnyerésével az a jutalom járna, hogy a püspökség költségén látogathatják meg a Csíksomlyói búcsút. Ebből az alaphelyzetből bomlik ki egy tökéletes ibseni dramaturgiájú dráma. Kerestük a szerzőt, hogy méltassuk, de mint kiderült, a rendező, Keserű Imre, ötletéből a társulat improvizációs módszerrel együtt hozta létre ezt a remek szerkezetű színpadi művet. A bOdyssey csapata ezzel nem csak színészi játékból, de dramaturgiából is mesterdiplomát érdemel a szemünkben.

Fotó: Balogh Márton

A család központja Imre (Keserű Imre), a családfő. Az ő tiszteletére rendezett családi összejövetellel indul az előadás, ahol a három felnőtt gyerek, Pali (Nyáry Pál), Boróka (Kovács Boróka) és Kati (Papp Katalin) készségesen alakítják a tökéletesen nevelt keresztény fiatalt, míg az anya (Forgó Rebeka) a megállás nélkül tüsténkedő háziasszonyt. Két vendég is érkezik, Emese (Szappanos Emese), Pali barátnője és Zsófi (Kocsonya Zsófi), a család gyámolítottja és Kati titkos szerelme. Már ebben a jelenetben kiderül, hogy a család Imre eklektikus világnézete szerint éli mindennapjait. Azt ünneplik ezen a napon, hogy húsz éve Imre a zenekarával a Csíksomlyói búcsún elénekelte az István, a királyból a Véres kardot hoztam című dalt. A fiatalok más-más stratégiával próbálják túlélni az idősebbek egyre szélsőségesebb nézeteiből fakadó tetteit. Miközben a Keleti pályaudvarra készülnek menekült gyerekekkel játszani egy rögtönzött előadás keretében, inkább becsukják a fülüket apjuk magabiztosan hangoztatott rasszista szólamai elől. Palinak, mint legidősebb fiúnak van lehetősége függetlenedni ettől a közegtől, ő már nem otthon lakik. A családi alkalmakat úgy vészeli át, hogy felveszi a család bohóca szerepet, kontrázik apja hagymázaira. Barátnője, Emese, azonban Pali családjában véli felfedezni azt az összetartást és családi hagyományt, ami az ő családjából hiányzik, és félelmetes gyorsasággal indoktrinálódik, hogy közéjük tartozhasson. Ezt a neofita buzgalmat Pali megdöbbenéssel és megrettenéssel figyeli. Az idősebb lány, Boró, próbálja elfogadni, amit lehet a családi nézetrendszerből, de saját tapasztalatai, vágyai, igényei és a családi elvárások közti mélyülő szakadék egyre inkább felőrli. Kati a láthatatlanná válás stratégiáját választja, ami legkisebb gyerekként kézen fekvő stratégia. Ez működik is addig, míg ki nem pattan a titok, a lány leszbikus. És itt lép be a képbe a legjobban kidolgozott karakter, Rebeka, az édesanya. Rebeka mindent elkövet, hogy a Magyar Katolikus Család illúziója ne sérüljön, és hogy férjének, Imrének semmiképpen ne kelljen szembesülnie a valósággal. Forgó Rebeka mézes-mázos házitündérből céltudatos, lelkiismereti megfontolások nélküli fúriává változása félelmetesen meggyőző alakítás. Hazugsága, amivel tönkreteszi Kati és Zsófi kapcsolatát, végül évtizedes szekrénybe rejtett csontvázakat kelt életre, Rebeka és Imre élethazugságai napvilágra kerülnek. A család végül mégsem esik atomjaira, hallgatólagosan továbbra is fent tartják a látszatot, és elutaznak a Búcsúba. A várva várt megtisztulás, a napba nézés szertartása azonban nem adatik meg nekik.

Fotó: Balogh Márton

A Búcsú nagyon pontos látlelet a családokat szétziláló kormányzati agymosás, a gyűlölet és az ellenségképek folyamatos sulykolásának hatásáról. A képmutatás, az álszentség, az önazonos élettől való megfosztottság ábrázolása elkeserítő. Miért érezzük mégis, hogy van remény? Egyfelől a szembenézés bátorsága miatt, másfelől az előadás hol megértő humora, hol maró szatirikussága miatt. Harmadrészt a testvérek összetartásának ábrázolása miatt, ahol a szeretet felülír minden ideológiai maszlagot, megcsillant valamiféle megoldást, ha nem is a mi generációnk számára.

♥

Kedves Márton, Bence, Rebeka, Zsófi, Boróka, Pál, Katalin, Emese, Gábor és Imre köszönjük ezt a remek darabot és előadást!