Tóth Klarissza: Régen minden Jób volt, KIMI, 2025. március 17., 19:00

Játsszák: Balázs Lili Csenge, Budavári-Dudla Zsolt, Fazekas Viktória Panna, Herczeg Réka, Lőrincz Lotti, Mónus Szonja, Nagy Bálint, Nyáry Pál, Tóth Klarissza, konzulens: Andai Katalin, Nyáry Pál, világítás: Papp Katalin, plakát: Herczeg Réka, rendező: Tóth Klarissza

Első látogatásunk volt a Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola új otthonában, a Szabolcs utcában ez a márciusi este. Tóth Klarissza írását-rendezését, a Régen minden Jób volt-ot néztük meg. Hiányzott már nekünk a KIMI, reméljük a tavaszi félévben sorra beérnek az őszi félévben előkészített munkák, és mi is belakhatjuk az új helyet. Legutóbb a szereplők többségét adó csapattól Pintér Béla Szutyok című drámájának egy nagyon szórakoztató változatát láttuk, már akkor is jól álltak nekik az eltúlzott, stilizált karakterek, így Tóth Klarissza szövegén is könnyedén találtak fogást. Játékukba bevonták tanárukat, Nyáry Pált, és a tavaly végzett Nagy Bálintot is. Nem vagyunk meglepve, hogy egy kifejezetten politikus, szókimondó előadás lett Tóth Klarissza rendezése, hiszen a KIMI volt szinte az első intézmény, ami egy nyílt levélben kiált a Kolibri Színház mellett, határozottan és egyértelműen, mindenféle tiszteletkörök nélkül.

Fotó: Juhász Dániel

XXI. századi moralitás egy felvonásban az alcíme a darabnak. Moralitás alsótól a Családbarát megállóig tartó buszút egy tehcnoparti utáni átlagos hajnalon játszódik. Akárkink, Rina, (Herczeg Réka) csak próbálna hazajutni, de útitársai többségének nagyon határozott elképzelései vannak arról, hogyan kéne élnie, mit kellene éreznie, milyen elveket kéne vallania. Ilyen utazóközönség mellett nem csodáljuk, hogy nem áll szóba régi barátjával, Józansággal (Nagy Bálint) sem. Nem biztos, hogy tudatmódosító szerek nélkül ki lehet ezt bírni. Sorban érkezik Anyaság (Lőrincz Lotti), aki kötelességtudóan napi három gyereket szül, akár a buszon is. Érkezik Női Ideál (Balázs Lili Csenge), hogy hirdesse szépségfetisiszta hitvallását. Felszáll az egymásba habarodott Homofóbia és Rasszizmus, Tóth Klarissza és Fazekas Panna kettőse, hogy végül Hazafiasság (Budavári-Dudla Zsolt) mindenkit levizsgáztasson magyarságteljesítményből. Kakukktojás az utasok között Infláció, Mónus Szonja csetlő-botló alakja, és Szabadság (Nyáry Pál), aki véletlenül rossz buszra szállt.

Fotó: Juhász Dániel

A moralitásban, mint formában rengeteg lehetőség rejlik, amennyiben sikerül megszabadulni az alapvetően didaktikus funkciójától. Legutóbb a Láthatáron Csoport kísérletét láttuk a témában, a Mi van veled Akárki? - ben a teljes életút kerül bejárásra. Tóth Klarissza írása-rendezése inkább egy pillanatkép, egy közérzeti jelentés arról, hogyan érzik magukat a huszonévesek. Ezért az allegorikus alakok is inkább benyomások összességei, nem jól körülhatárolt fogalmak. Ez azért jó, mert így rengeteg jelentést képesek magukba szippantani, érezni lehet, ahogy a nézőtérről a színpad felé áramlanak az értelmezések, és kontúrossá teszik az alakokat. A nézői reakciók – nevetések, felszisszenések, morgások, összenézések – már az előadás alatt kialakítanak egy közös viszonyulást a látottakhoz és mintegy hitelesítik a játékot. A hangulatjelentés, vagy pillanatkép igazán érvényesen, minden megbicsaklás nélkül szórja elénk azokat a jellegzetességeket, amiket a jelenkor produkál, a józanság elhomályosulásától, a gyűlölködés szexivé válásán át, sose volt, mégis tradicionálisként felmutatott anakronisztikus nemi szerepek abszurd reneszánszáig. 

A munkafolyamat alatt az alkotók még nem sejthették, hogy március idusán újra magasabb fokozatra kapcsol a kormányzati nyomás, ami minden színt ki akar törölni az életünkből. A valóság újra aláúszott egy figyelemreméltó előadásnak, és még aktuálisabbá tette, mint amilyen eleve lehetett. Szomorú, amilyen tükröt mutatnak a KIMI-sek a társadalomnak, és egyben reménykeltő is, hogy védekezésképpen nem lettek apolitikusak, határozott véleményük van közállapotainkról, és ezt mások számára is befogadhatóan képesek artikulálni.

Fotó: Juhász Dániel

A rendezés jól használja a szöveg által kijelölt szűk teret, a busz belsejét. A tömegjelenetek tagolják az előadást, az új szereplők természetesen lépnek be a játék terébe, és a már buszon lévők reakciói dinamizálják az új szereplők önbemutatását és monológjait. Herczeg Réka és Budavári-Dudla Zsolt írták az előadásban elhangzó két dalt. Hazafiság citera-kísérettel előadott nótája mintegy összegzése a kisebb démonok prózában előadott áriáinak. Herczeg Réka záródala keretbe foglalja az előadást, konkretizálja azt a rossz közérzetet, ami a lány nyitómonológjából sugárzik. Okos, szórakoztató és tartalmas párbeszédeket generáló előadás született, jó ómen, hogy a KIMI új otthona ezzel a produkcióval nyitotta meg kapuit.

♥

Kedves Lili Csenge, Zsolt, Viktória Panna, Réka, Lotti, Szonja, Bálint, Pál, Katalin, Katalin és Klarissza, köszönjük ezt a nagyon friss előadást, várjuk a következőket!