Euripidész: Médeia, Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola és Művészeti Szakgimnázium, 2023. szeptember 21., 19:00

Játsszák: Balázs Lili Csenge, Dudla Zsolt, Fazekas Viktória Panna, Herczeg Réka, Lőrincz Lotti, Miklósváry Gréta, Miskolczi Luca, Mónus Szonja, Tombor András István, Tóth Klarissza, segédrendező: Biró Dorottya, rendezőtanár: Nyáry Pál, Rakovszky Zsuzsa, illetve Karsai György és Térey János fordításának, valamint Heiner Müller Medeamaterial c. művének felhasználásával

Több szempontból is megkerülhetetlen volt számunkra a Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola és Szakgimnázium Médeia előadása. Mindenképpen körül akartunk szaglászni, mi folyik mostanában abban a boszorkánykonyhában, ahonnan egyik új kedvencünk, a Klisé Társulat érkezett. És, mivel az utóbbi időben több freeszfe-s és SZFA-s vizsgaelőadást is láttunk, elkezdett foglalkoztatni minket, hogy a vizsgahelyzetből adódó pragmatikus szempontokat hogyan lehet úgy érvényesíteni, hogy az az előadott mű világán belül is koncepcióképző elem legyen, ne külsődleges adottság. Másfelől kifejezetten érdekel minket Nyáry Pál írói-rendezői világa, a Meseország nem mindenkié című FAQ-előadás óta követjük munkáit, láttuk az Aszterión házát, a Képek általt, a Merinot és az Újvilágot. Nem utolsó sorban pedig ez volt rövid időn belül a negyedik Médeiánk (itt, és itt, és itt olvashattok róluk), rettenetesen sokat olvastunk és gondolkodtunk a mítosz különböző feldolgozásaival kapcsolatban, naná, hogy kíváncsiak lettünk egy új értelmezésre.

Fotó: Frik Erika

Nyáry Pál Médeia-variációja is több forrásból dolgozik, az euripidészi alaphoz hozzárendel néhány részletet Heiner Müller Medeamaterial című darabjából, és átveszi azt az ötletet ezen darab Uwe Preuss által 2015-ben megrendezett előadásából, hogy a nézőket a színpad két oldalára ülteti, a férfiak és a nők csoportja egymással szemben, elkülönítve fogadják be a produkciót. A játszók közül mindenki tagja a korinthoszi nők karának, és a karból válnak ki az újabb és újabb Médeiák és Iászonok.

kettétörném az emberiséget / és középen az üres térben laknék / se nő se férfi

Heiner Müller: Medeamaterial

Euripidész koncepciójához hűen az előadás háttérbe szorítja Médeia idegenségét és varázslónői mivoltát, és a nemek különbözőségére fókuszál. De nem pszichológiai szempontból, hanem szociológiai alapállásból: társadalmi státusz, életlehetőségek, szerepelvárások kerülnek itt megvitatásra. A dráma azon mondatai erősödnek fel, amelyek szerint Médeiának és Iászonnak ugyanaz a fontos, csak míg Iászonnál teljesen természetes, elfogadható, sőt egyenesen elvárás a név és a szociálpszichológiából ismert goffmani homlokzat (face), építése és megóvása, addig Médeiától elvárják, hogy fogadja el a névtelenségbe süllyedést és az arcvesztést. Ez a Médeia ez ellen lázad. Ezért érvelhet így Iászon:

híres vagy itt; ha ott laknál a távoli

határokon, nem szólna rólad senki sem.

Házamban inkább ne legyen semmi kincs, arany,

ne zengjek dalt, mely Orpheuszéval versenyez,

csak hírneves sors jusson osztályrészemül!

Euripidész: Médeia, fordította: Kerényi Grácia, Euripidész: Tíz tragédia, Európa Kiadó, 1964., 69-70. o.

A korinthoszi nők maszkjai ennek a névtelen és jelentéktelen létezésnek a szimbólumai számunkra, nem csoda hát, hogy támogatói, cinkosai Médeiának, aki ki tud és ki mer emelkedni ebből, van bátorsága megélni a sorsát. Médeia és Iászon a közönséget is bevonja ebbe a diskurzusba, a férfi és női sorssal kapcsolatos panaszaikat, érveiket rendre a közönséghez is intézik, mintegy szövetségeseket gyűjtenek közülünk. És így már van is értelme annak a pragmatikus szereposztásbeli döntésnek, amit egy vizsgaelőadás megkíván, hogy minden játszó megmutathassa magát egy jelentős szerepben. A mű világán belül nyer értelmet a tömegbe való beolvadás és az abból való kiválás. Különösen szép megoldás Médeia gyerekgyilkosság előtti monológjának felépítése. Az, hogy minden Médeia a színen van, egymás kezéből veszik át a gyerekeket jelképező minimalista bábokat és egymás szájából a szót, rendkívül dinamikussá és átélhetővé teszik azt a gondolatmenetet, ami alapján Médeia eljut a végső döntésig. Talán ez az első Médeia rendezés, ahol maradéktalanul megértjük, hogyan jut el a főhősnő az egyik legmélyebben bevésődött tabu megtöréséig. Miközben az egész előadás közben észrevehetően, lassan épül benne a szörnyű döntés, a lidérces éjszakán az események gyors egymásutánja és a szorító idő olyan fájdalomnyomást fejt ki Médeiára, hogy végül elhatározza magát. Világos, hogy az egy nagyon fontos teszt egy Médeia esetén, hogy elhiggyük, hogy a társadalmi tabu megdöntése reális lehetőség.

Fotó: Frik Erika

Technikailag is sokrétű az előadás, a hallgatók megmutathatták, hogy nem csak prózai színészi szerepben mozognak otthonosan, de a maszkos játék, a bábtechnika és az árnyjáték elsajátítása útján is sokat haladtak. Mindezt úgy sikerül az előadásnak megmutatnia, hogy ezekkel az elemekkel alkalmazkodik az ókori görög színjátszás konvencióihoz, nem mutatja meg naturalista módon a szörnyűségeket, rejtve, a bábtechnika és az árnyjáték segítségével játszatja őket.

Fotó: Frik Erika

Karsai György hívta fel a figyelmünket arra, hogy nem nyilvánvaló, hogy Médeia megöli a gyerekeit. Már csak azért sem nyilvánvaló, mert az ógörög dráma tartózkodó a nyílt színi erőszak reprezentálása vonatkozásában, és  szövegben sincs közvetlen utalás arra, hogy a gyerekek halottak: Médeia lenne az egyetlen, aki ezt tudja, de ő nem mondja ki nyíltan. Ez az értelmezés nagyon megtetszett nekünk, és Nyári Pál rendezésében ez a sejtető szcenárió nagyon szépen megjelenik. Különben is nagyon komoly kételyeink vannak azzal kapcsolatban, hogy a Médeiát lehet-e aktualizálni és modern válási történetté és egy traumatizált nő cselekedeteivé transzformálni. Eddig nem láttunk olyan előadást, amelyiknek ez ment volna. Kiválóan kerülte ki például ezt a problémát a KV Társulat előadása, amelyikben a gyerekgyilkosság Médeia fantáziájában zajlik le, ezért vált az az aktualizálás dacára kiváló és elgondolkodtató produkcióvá. A KIMI-s változat nagyon erősen ragaszkodik Euripidész korához, és ez egyértelműen a javára válik az előadásnak. Ez a történet ugyanis nem egy megbomlott elméjű modern nőről, hanem archetípusokról, a társadalmi nemek univerzális konfliktusáról szól, és ezért nem kell aktualizálni, hogy üssön. Egyben szintén nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ez egy fantasy. Varázslónő, aranygyapjú, isteni felmenők, lángoló napszekér van benne. Márpedig ebben az előadásban bátran felvállalták az alkotók, hogy a történetszál Iászón és Kreón háznépének egyedi tragédiájától mitológiai magasságokba érjen. (Ez utóbbit a színpad túloldalán megjelenő napszimbólum és idézet is jelzi.)

"Halld meg, aranyszínű titán, kinek örök szeme
Bevilágítja az égbolt mélyét és magasát.
Magától született, fáradhatatlan a fény sugárzásában,
S minden szem számára a gyönyörűség tükre:
Az évszakok ura, lángoló szekereddel
És ugró paripáiddal messziről sugározó fény:
Jobb kezeddel a reggeli fény forrása vagy,
Bal kezeddel pedig az éjszaka atyja.
Fürge és életerős, fenséges Nap,
Tüzes és ragyogó égen száguldasz.
A gonosz ellensége vagy, de az erényes ember útmutatója,
Minden lépésére kedvezően vigyázol:
Számtalan hangzatú arany lant az enyém,
Hogy isteni harmóniával töltsem meg a világot."

Orphikus himnusz a Naphoz (VIII)

A döntés számunkra a férfi és a nő között lehetetlen, különösen, hogy ott ülünk egymásra bámulva nők az egyik oldalon, férfiak a másik oldalon. Isteni beavatkozást igényel a döntés, és ezért az előadás vége az istenei kegyelemből küldött Nap-szekérrel jól harmonizál a modern szövegben megjelenő vággyal, ami a férfi-nő dichotómia feloldását óhajtja. Mindazonáltal Euripidész valóságos és sajátságos trollkodása, hogy az isteni döntés szerint az a szereplő, aki mellé a felsőbb ítélet odaáll, az Médeia.

♥

Kedves Lili, Zsolt, Viktória, Réka, Lotti, Gréta, Luca, Szonja, András, Klarissza, Dorottya, Pali, Zsuzsa, György és János, köszönjük ezt a csodálatos, bevonó és elgondolkodtató előadást!