Weill – Gay – Hauptmann – Brecht: Háromgarasos opera, KIMI, 2024. március 8. és 15., 19:00

Játsszák: Bognár Gábor, Déri Johanna, Kiss Dorina, Bolla Gábor, Nagy Bálint, Sarkadi Hajnalka, Laczkó Tamara, Szilágyi Barnabás, az előadás szövegkönyve Blum Tamás és Vas István fordításai alapján, illetve Bertolt Brecht Háromgarasos regényét felhasználva (fordító: Fáy Árpád) készült, konzulens: Rácz Attila, látvány: Molnár Anna és Nyáry Pál, világítás: Dudla Zsolt, zene: Jászberényi Lilian, korrepetitor: Girincsi Fruzsina, mozgás: Máthé Gabriella, tréning: Biró Dorottya, rendezőasszisztens: Cselle Gabriella, rendezőtanár: Nyáry Pál

2018 után újra Brecht-szezon van a városban, a fiatal alkotók és a függetlenek úgy érzik, itt és most Brechtet kell játszaniuk. Az SZFE negyedéves prózai osztálya Zsótér Sándor rendezésében A gömbfejűek és a csúcsfejűek című drámát játssza, a Gólem Színház és a Freeszfe hamarosan bemutatja a Rettegés és ínség a Harmadik Birodalombant, amit Bezerédi Bendegúz rendez, Soós Attila a Trojka Színházi Társulással nemsokára egy A szecsuáni jólélekkel jelentkezik. De ide sorolhatóak a Brecht által inspirált vagy brechtesített előadások is, mint az SZFE harmadéves bábosainak Chicago-ja, amit a negyedéves Csáki Benedek rendezett, vagy Fábián Péter Kenyértörése, amit a Láthatáron Csoportnak írt és rendezett, és a szintén az ő nevéhez fűződő Apertúra–KV Társulat koprodukció Felhőkakukkvár. Ehhez a vonulathoz társul a Keleti István Művészeti Iskola harmadéveseinek Háromgarasos operája, amit annyira érdekesnek találtunk, hogy a bemutató után, a zseblámpással kiegészülve, még egyszer meg kellett néznünk. Ez a tendencia némi reménnyel tölt el bennünket. Brechthez szerintünk ugyanis hit kell, hit abban, hogy ami a színpadon történik az jelentőséggel bír, a színházi történések képesek gondolkodásra bírni, és ezáltal aktivizálni a nézőket. És amíg ez a hit él az alkotókban, addig van remény.

Fotó: Molnár Anna

A KIMI Háromgarasos operája valóban három garasból készült, és ez, bár a munkát jelentősen megnehezítette, remekül áll a produkciónak. Valódi ágról szakadtakat látunk a színpadon, a színészek aktívan részt vettek jelmezeik kialakításában, az innen-onnan összeszedett ruhákat Molnár Anna látványtervező rendezte egységes arculatúvá. A díszlet, Nyáry Pál és Molnár Anna munkája, hasonlóképpen spórolós, éppen ezért meggyőzően lelakott soroksári raktár, külvárosi bordély vagy állami börtön. A szín folyamatos átrendezése, a variábilisan használható dobogók trógerolása a koldusok, kurvák és kis stílű rablók által, hitelesíti a figurákat és dinamizálja az előadást. A fekete fóliával bevont, éles, fehér fényű neoncsövekkel telepakolt térben jól érvényesül a játszók fehérre meszelt arca, a mimika és a szemek játéka ettől kiemelten fontossá válik, ami nagyon koncentrálttá teszi a színészi játékot. Ez a lebilincselő látványvilág volt az egyik nyomós ok, amiért úgy éreztük, még egyszer látni akarjuk az előadást.

Fotó: Nyáry Pál

A másik ok a színészi játék és a koncepció. Nyáry Pál, Brecht szellemiségének megfelelően, nem múzeumi darabként kezeli a drámát. Sajnálatos módon minimális változtatások kellettek csak ahhoz, hogy az 1928-as szöveg húsba vágóan mai legyen. Épp elég volt annyi, hogy ne a Sohóban, hanem Soroksáron legyen Bicska Maxi raktára, és ne a királynő, hanem a köztársasági elnöknő beiktatási ceremóniája legyen a háttérben. Az már a valóság kaján dramaturgiai érzékének köszönhető, hogy, a többek között, kiskorú lányok megrontásával is vádolt rablóvezér a köztársasági elnöknő kegyelmében részesül. A korabeli társadalomkritika ma is releváns, a Polly (Kiss Dorina) által előadott utolsó monológ igazán ütős zárlata lett az előadásnak. A kisiparos, mondhatni, céhes módszerekkel dolgozó bandatagokat (Sarkadi Hajnalka, Laczkó Tamara, Szilágyi Barnabás) szinte megsajnáljuk, amikor megkapják a kioktatást a rendszerszintű, törvényes szabadrablás módszertanából. Ebben az előadásban a nyomor vámszedői – a Peachum család, Tigris Brown és Macheath – mellett a város söpredéke, kurvák, koldusok, rablók, nem csak statisztálnak, hanem aktív részesei a történetnek, és ugyanolyan kimunkált karakterek, mint a főhősök. Minden hallgató, amellett, hogy kiemelt karaktert játszik, megformál valamilyen mellékszereplőt is, ez alól még a Bicska Maxit játszó Bolla Gábor sem kivétel. Ettől a csapatmunkától válik igazán koherenssé és összeszedetté ez az előadás. A két és fél órányi játékidőben nincs egy másodperc üresjárat sem, az előadás sehol nem ül le, és ez hatalmas teljesítmény, hiszen ilyen figyelemkoncentrációt mostanában nem sikerült mindenkinek megugrania.

Fotó: Nyáry Pál

Az alapanyag vásári játék eredete erősen átüt a rendezésen, és ez természetessé teszi a kiszólásokat, kifordulásokat a nézők felé. Az eddig általunk látott Koldusopera rendezések nem nagyon tudtak mit kezdeni a brechti elidegenítő effektekkel, vagy teljesen szervetlenül jelentkeztek az előadásokban, vagy egyszerűen ignorálták őket. Nyáry Pál rendezése végre egy működőképes megoldását hozta ennek a problémának. A songok, Jászberényi Lilian zenéje és élő zenei kísérete, megfelelően hangsúlyozzák a központi gondolatokat, nem viszik el operettes irányba az előadást, figyelünk, és nem elandalodunk. Minden felvonásra jutnak csúcsponti jelenetek, és minden szereplőnek olyan dal, ahol kicsilloghat. Kiss Dorina Kalóz Jenny-dalából még föl sem ocsúdtunk, amikor már Bolla Gábor és Nagy Bálint Ágyúdal-duettjén kell ámulnunk, hogy az első koldusfinálé Déri Johanna, Kiss Dorina és Bognár Gábor előadásában egy erős felvonásvéggel engedje szünetre a nézőket. A második felvonásban ezek a pillanatok besűrűsödnek, Az egész bordélyház-szekvencia remek, Déri Johanna szólója és Bolla Gábor Laczkó Tamarával énekelt duettje is átütő. Sarkadi Hajnalka és Kiss Dorina féltékenység-kettőse is emlékezetes, ahogy a második koldusfinálé kórusmegoldása is. A harmadik felvonás erősen kezd a Salamon-dallal, és szépen ível a már említett utolsó monológig.

Fotó: Nyáry Pál

Bolla Gábor Bicska Maxija rendkívül karizmatikus alakítás, nehéz volt elérni, hogy végig észben tartsuk ennek a figurának a gaztetteit, és ne hódoljunk be a csáberejének, de a remek játéknak köszönhetően megmutatkozik a karakter kisszerűsége, kegyetlensége és szánalmassága is. Férfiként hitelesen nőt játszani nagy kihívás, a legjobb előadások is el tudnak csúszni ezen a ponton rendkívül kínos pillanatokat okozva a nézőknek. Ez az előadás ezt a csapdát is elkerüli, Nagy Bálint olyan természetességgel játssza az egyik örömlányt, hogy hinni sem akartunk a szemünknek, hogy aztán tizedmásodpercek alatt alakuljon át az egyszerre kegyetlen és puhány, talpnyaló és velejéig korrupt rendőrfőnökké. Bognár Gábor okos és rátarti kolduskirálya is telitalálat, fantasztikus kettőst alkotnak Déri Johanna Célijájával. Kiss Dorina mimikájáról nem tudtuk levenni a szemünket, Pollyja szépen építi fel a naivitástól a kiábrándultságig, a dörzsölt üzletasszonnyá válásig bejárt utat. Az előadás slusszpoénjában mindenki részt vesz, amikor a bankalapításra használt, a kisemberek által tartott asztal hangos csattanással összeomlik, az akár azt is jelentheti, hogy a kizsigerelésre épített rendszer fenntarthatatlan, és hatalmas zajjal fog összeomlani. Kérdés, hogy utána az a sötétség jön-e, mint az előadás végén, vagy valami más.

♥

Kedves Gábor, Johanna, Dorina, Gábor, Bálint, Hajnalka, Tamara, Barnabás, Attila, Anna, Zsolt, Lilian, Fruzsina, Gabriella, Dorottya, Gabriella és Pál, köszönjük ezt a fantasztikus előadást, az évad egyik legkiemelkedőbb élményével ajándékoztatok meg minket!