Sebestény Jakab : Merino, Freeszfe Egyesület, CEU, 2023. április 25., 19:00

Játsszák: Németh B. Kristóf, Kádár Kinga, Laczkó Tamara, Lakatos Dániel, Sebestény Jakab, zenei vezető: Sebestény János, dramaturg: Nyáry Pál, írta: Sebestény Jakab, rendezte: Nyáry Pál és Sebestény Jakab.

Samuel Beckett drámáival még csak-csak összefut az egyszeri színháznéző, de a Beckett-próza legtöbbünknek terra incognita. Ezért is érdekes vállalkozás a Sebestény Jakab által írt új FreeSzFÉs bemutató, melynek ugyancsak ő az egyik társrendezője Nyáry Pál mellett. Az 1951-es kisregény, a Malone meghal, motívumaira felépített darab sokat megőrzi a kisregény jellemzőiből, de a dramatizálásnak köszönhetően jóval történetszerűbbé, ezáltal befogadhatóbbá válik. A Malone meghal 1987 óta olvasható magyarul Török Gábor fordításában, és újra kiadott verziója is elérhető, Samuel Beckett születésének századik évfordulójára jelentette meg az Európa Kiadó 2006-ban.  

Az előadást a CEU Nádor utcai épületében láthattuk. Eddig nem volt szerencsénk találkozni ezzel a csodálatos építménnyel, melynek a koncepciójáért Sheila O’Donnell 2019-ben elnyerte a Nők az építészetben nevű rangos nemzetközi díjat. Nyáry Pál rendezésének keze nyomát véltük felfedezni abban, ahogyan az előadás hangulatába belekomponálódik a játék tere. Nem csak az épület adottságait használta ki, mondjuk a lift vagy az emelet használatát említenénk, hanem azt is, ahogy a díszletelemek rímelnek a térre, ahogy a világosítással, a fényekkel létre jön a játék és a környezet harmonikus közös játéka. Ahogy az Aszterión házában a Nyitott Műhely labirintusszerű elrendezése, ahogy a Képek által című előadás albérlete a MANYI Margit körútra néző szobájában, úgy itt is minden építészeti elem értelmet nyer a történet tükrében. Nyáry Pál rendezéseinek ez a vonása annál is lenyűgözőbb, hiszen ezekben az esetekben nem épített díszletek vagy pénzt és időt nem kímélve, az ideális helyszínek kiválasztása révén jön létre a hatás, hanem az ad hoc befogadóhely adottságainak, rejtett lehetőségeinek feltárásából és az előadás hangulatához való alakításából.  

Németh B. Kristóf (fotó: freeSZFE)

„Minden készen áll. Csak én nem. Megszületek a halálba, ha szabad így kifejeznem. Ez az érzésem. Fura vajúdás. A lábam már kilóg a lét nagy picsájából.”

Samuel Beckett: Malone meghal, Magvető Kiadó, Budapest, 1987., 366. o., fordította: Török Gábor 

A narrátor (Lakatos Dániel) egy ládában haldoklik, és hogy elüsse a hátralévő időt, történetet mesél egy fiúról, Merinoról (Lakatos Dániel). Merino beleszületését a világba a narrátor kiszületése keretezi. A ládában vegetáló narrátor, a teret, időt és a karakterek egyediségét elmosó szöveg, hófehér jelmez és smink mind megidézik a becketti üres tér elbizonytalanító hatását. Az előadás első része rendkívül ráérősen vezet minket végig Merino gyerekkorán, diákkori barátságain, első szerelmén és saját és választott családja történetén. A különálló jelenetek önmagukba záródnak és tökéletesek, az előadáshoz írt dalok (Sebestény Jakab és Sebestény János) nagyon erőssé teszik őket, Németh B. Kristóf belépője a böllér szerepében valamint Lakatos Dániel és Laczkó Tamara duettje különösen ütős. A jelenetek közti váltásokat kicsit nehézkesnek éreztük, de ezt betudjuk a bemutató kinőhető gyengeségének. Az első rész tempójának lassúsága felidézi a kisgyerekkor időtlen délutánjait, az apró részletekben tobzódás a gyerek mindenre való koncentrált nyitottságát és olykor morbid kíváncsiságát. Így érkezünk el a kamaszkor, fiatal felnőttkor határára a második részben, amelynek pörgősebb, feszesebb ritmusa jól rímel az elvárások ébresztette szorongásra, az útkeresésre, a jövőtől való félelemre. És mindez rávilágít arra, hogy a születés krízise, a meghalás krízise és a felnőtt élet elkezdésének krízise egy tőről fakad, valójában krízisről krízisre botladozunk egész életünkben.  

Lakatos Dániel (fotó: freeSZFE)

A rendezés és a dramaturgia a második részben újabb Beckettől ismerős elemeket hoz be, a clown figuráját és a burleszket. Avishai Cohen jazzmuzsikája kiváló választás ehhez a ritmusváltáshoz. Eddig minden általunk látott Nyáry Pál rendezésnek, amelyből kettőben Lakatos Dániel és Sebestény Jakab is alkotótárs, központi téma volt a lakhatás. Az életkezdési válság nem csak lelki, önismereti teher, de egyre keményebben egzisztenciális probléma is, és ez befurakodik a fiatal alkotók műveibe. A Lakatos Dániel köré épülő darab erénye, hogy minden szereplőnek megadja azt a jelenetet, ami csak az övé, így nem csak statisztái a címszereplőnek, de föl tudják építeni a saját karakterüket, a saját minidrámájukat a nagy egészben. Ez egy egyetemi előadásban különösen fontos szempont, és ez itt maradéktalanul megvalósul. Sebestény Jakab monológja a szerelemről, Kádár Kinga kalauznője, Laczkó Tamara rokonlánya és Németh B. Kristóf már említett böllérje ilyen alakítások. A legkedvesebb jelenetünk Merino felvételi vizsgája a zeneakadémiára, a Lakatos Dánielre, majd Lakatos Dániel és Laczkó Tamara kettősére épülő jelenetben a többiek is részt vesznek, és ha csak ezt a tíz percet láttuk volna az előadásból, akkor is olyan teljességélményt kaptunk volna, amit sok komplett előadástól sem.  

♥

Kedves Kristóf, Kinga, Tamara, Dániel, János, Pál és Jakab, köszönjük ezt a csodálatos estét, reméljük lesz lehetőségünk újra megnézni az előadást!