Stermeczky Zsolt Gábor: Képek által, Klisé Társulat, MANYI – Kulturális Műhely, 2023. január 17., 19:00

Játsszák: Józsa Bence, Király Cintia, Lederhaas Miriam, Sajti Kinga, Tóth Csongor, festmény: Molnár Anna, előadásfelvétel: Major Gyula, a játszók improvizációi alapján írta / zene: Stermeczky Zsolt Gábor, rendezte: Nyáry Pál. 

Mi kell egy jó szitkomhoz? Mindenek előtt egy kanapé. Aztán átélhető élethelyzetek, izgalmas karakterek, szellemes szöveg, jó zene és sok humor. A Klisé Társulat Nyáry Pál által rendezett Képek által című előadásában ez mind adott, persze ennél több is. A Képek által egy kelet-európai szitkom, ami keserű és fájó is tud lenni. Például az életkezdési válságot több oldalról megvilágítva látjuk az előadásban és ez bőséges gondolkodni valót hagy számunkra. 

Sára (Sajti Kinga) Adél (Lederhaas Miriam) lakását bérli, tanul az egyetemi vizsgáira, dolgozik valami nem túl jól fizető és nem túl inspiráló helyen és nagyon magányos. Ebbe a helyzetbe robban bele az általános iskolából ismert barátnő, a coachként dolgozó Éva (Király Cintia), hogy egy este alatt felforgassa Sára életét. Elrángatja egy buliba és beköltözteti hozzá két haverját, a punkzenész Bazsát (Józsa Bence) és a filmezéssel foglalkozó Áront (Tóth Csongor). Közben Adélnak is tervei lesznek a lakással, festőművészként képraktárnak akarja használni, a Molnár Anna által festett hatalmas kép hamarosan meg is jelenik a színen teljessé téve a díszletet.  

A dráma szereplői – Sára kivételével, akinek mások a problémái – mind önismereti válságban vannak. Folyamatosan vetítenek önmaguknak és környezetüknek arról, milyenek ők, mik a céljaik, és hogy ezekért a célokért nagy erőkkel dolgoznak. Adél alkotóként és fiatal nőként is mindenáron különleges akar lenni, folyamatosan monitorozza és korrigálja magát, mégsem sikerül, csak klisékben tud gondolkodni. Éva mindenkinek három másodperc alatt meg tudja mondani, hogyan kéne élnie az életét, a pozitív gondolkodás közhelytárából vett instant bölcsességei egyre inkább irritálják a többieket. Egy őszinte pillanatban azonban kiderül, hogy a suszternak lyukas a cipője, kiégéssel és magánnyal küzd, és valójában még mindig Sárával verseng és rá irigykedik. Bazsa a zenekar és számok nélküli punkzenész nem az a laza élet császára, akinek gondolni szeretné magát, valójában egy nagyra nőtt, viráglelkű plüssmackó. Áron párkapcsolati témájú vizsgafilmet forgat Bazsával és Adéllal (ez is hozza össze őket), amiben Sára rendezőasszisztenskedik. Csakhogy Áron párkapcsolati analfabéta, összejön Sárával, miközben hosszú évek óta Évába szerelmes. Mikor ez egy éjszakai tivornya nagyon csúnya jelenetében kiderül, Áron egyedül marad úgy, hogy mindkét számára fontos lányt egy életre megbántotta. Sára viszonylag jól rálát a problémáira, de ez nem teszi könnyebbé a helyzetét. Számára a legfontosabb megtanulni való, hogy legyen önbizalma és önbecsülése, és tanuljon meg nemet mondani. Az Áronnal és Bazsával való együttélés ehhez kiváló gyakorló terep. A két fiú a Varjúdombi mesék Sluga manói módjára próbálnak meg élősködni a lányon. Végül nem csak a belső feszültségek robbantják szét a kis kommunát, hanem a lakás elvesztése is. 

A Jóbarátokat idéző díszlet orientálja a nézőket, hogy milyen műfaji keretekre számítson. Jegyek helyett motivációs üzeneteket kapunk a belépéskor, de mint hamarosan kiderül, ezekre leginkább a karaktereknek lenne szükségük, nem nekünk. Nagyon szórakoztató, ám nem hibátlan előadás a Képek által. Némi húzással feszesebbé lehetne tenni az előadást. Az időben való ide-oda ugrálás semmit nem tesz hozzá a szituációkhoz, az alapvetően lineáris történet nem lett ettől bonyolultabb vagy sokrétűbb, viszont cserébe némileg nehezen követhető.

Mindazonáltal valahogy el kell érni a produkciónak, hogy a karakterek közös életében elmélyüljünk és kellőképpen fájjon a kommuna felbomlása. A csapat nem kisebb életkapcsolati egységek, hanem egyedi szereplők alkotják, és ezt az teszi közösséggé, hogy együtt laknak. Márpedig ennek a korosztálynak komoly gondot okoz a lakhatás, és még ha igaz is, hogy ilyen kedves embereket sok helyen befogadnának, mégis a sors ebben a Lajtán inneni világában gyakran beleavatkozik a fiatalok életébe és a grundok szét lesznek túrva a lakástulajdonosok által. A varázslatos védett hely elmúlása már a Asztetrión házában is fenyegető motívum volt, most egyértelműen az az apokalipszis, ami visszafordíthatatlanul következik be. Talán most a fiatalok végre elhagyják a modorosságot, a hamis, mesterkélt énkép vetítését és elkezdenek élni. Végül is az életkezdési válság legjobb ellenszere, ha elkezdünk élni. 

♥

Kedves Bence, Cintia, Miriam, Kinga, Csongor, Anna, Gyula, Zsolt Gábor és Pali, nagyon köszönjük ezt az érdekes és elgondolkodtató előadást!