Nyáry Pál: Aszterión háza, Nyitott Műhely, 2022., december 18., 20:00

Játsszák: Baradlay Viktor, Hódi Virág Noémi, Lakatos Dániel, Sebestény Jakab, látvány: Molnár Anna, zene: Baradlay Viktor és Elefánti Emma, rendezőasszisztens: Biró Dorottya, a játszók improvizációja alapján írta és rendezte: Nyáry Pál.

Nagy örömmel tettünk eleget a meghívásnak és látogattunk el a Nyitott műhelybe az Aszterión házára, és nagy örömmel láttuk újra az előadásban szereplőket, hiszen mindegyiküket láttuk már valahol. Hódi Virág Noémit az anarchisták Godot-jában, Lakatos Danit és Nyári Pált a Meseország nem mindenkiében, Baradlay Viktort a H LH T TL NS G-ban és Sebestény Jakabot a Béranyám, én egy búcsúban ragadtamban (amiről ugyan nem írtunk, de Jakab kiváló játékát megjegyeztük). Mondhatni haza jöttünk erre az előadásra.   

Lépjen be, aki akar. [...] Olyan házra lel, melyhez hasonló nincs a föld kerekén.

Jorge Louis Borges: Aszterión háza, Jorge Luis Borges: Bábeli könyvtár. Európa, Budapest, 2005. 81-83. itt elolvasható.

Nyáry Pál drámája az előadás eseményoldala szerint két forrásból, Jorge Louis Borges Aszterión háza című novellájából és Bernardo Bertolucci 2003-as mozijából, az Álmodozókból inspirálódott. Nekünk még két mű jutott eszünkbe az előadásról, Szerb Antal Utas és holdvilága és Jean Cocteau Rettenetes gyerekek című kisregénye. Mindkettő meghatározó fiatalkori olvasmányélményünk, a bennük felrajzolt viszonyrendszerek és életproblémák fontos kérdéseket tettek fel nekünk életünk korábbi szakaszaiban, ezért nagyon tudtunk menni az Aszterión házával. A legfontosabb inspiráció azonban nem egy irodalmi mű vagy filmalkotás lehetett, hanem egy varázslatos tér, a Nyitott Műhely labirintusszerű, minden fordulónál ámulatot keltő építészeti megoldásai és felhalmozott különös tárgyai. Molnár Anna látványtervezőnek köszönhető, hogy az Aszterión háza belakta, magához lényegítette ezt a teret. A Nyitott Műhely atmoszférája egyszerre otthonos és furcsa, és az előadás végére, miután többször is bejártuk legtöbb zegét és zugát, rájöttünk, hogy megtaláltuk a mi Ulpius-házunkat, azt az ellenállhatatlanul vonzó helyet, ahonnan soha nem akarunk elszabadulni. És itt már az értelmezés közelében járunk: baj lenne-e ha itt maradnánk örökre ezekkel a karakterekkel, ezekkel a nézőtársakkal, kizárva a külvilág minden nyűgét és félelmetességét, megtagadva a felnövést? 

Nyitott műhely (fotó: varosban.blog ) 

„Úgy kell elképzelned, hogy a két testvér élete az Ulpius-házban állandóan színház volt, állandó commedia dell’ arte. A legcsekélyebb dolog elég volt, hogy megindítsa a dolgot, hogy Tamás és Éva megjátsszanak valamit, illetve, hogy játsszanak, ahogy ők mondták.”

Szerb Antal: Utas és holdvilág, Magvető Kiadó, Budapest, 1994., 33. o.  

Virág (Hódi Virág Noémi) és Dani (Lakatos Dániel) testvérek, Viktor (Baradlay Viktor) házában élnek teljesen kizárva a külvilágot, igazi tücskökhegedűsök módjára. Dani rendező, Virág színésznő, és a Bűn és bűnhődésből akarnak valami világraszólót alkotni. Hirdetésben keresnek társat a projekthez, így kerül közéjük Jaki (Sebestény Jakab), aki Olaszországból(!) érkezik haza, és valamit kezdeni akar magával. A testvérpár folyamatosan játszik, hol egy labirintust formázó társasjátékkal, hol egy színkódos dobókockával, hol a színházzal. Kapcsolatukból azonban szinte teljesen hiányzik az előképekre (Tamás és Éva, Théo és Isabelle, Paul és Elisabeth) jellemző kegyetlenség és az egyszerre vonzó és taszító bizarrság. Virág és Dani weirdo karakterek, különcségük, manírjaik kedvesen ismerősek, ezért is tudják előhívni belőlünk azokat az élményeinket, amikor mi is egy zárt baráti közösség tagjaként, szimbiotikus kapcsolatban éltünk, hagytuk elfolyni a napokat egymás után, és játszottunk és beszélgettünk vég nélkül. Viktor titokzatosabb, nyugtalanítóbb személyiség, míg a testvérpár csak játssza a kívülállót, addig ő valóban kívül áll a mindennapokon. Nem véletlen, hogy míg Virággal, Danival és Jakival a felszínen keringünk körbe-körbe, addig Viktor a mélységet is megmutatja egy igazán nyugtalanító, már-már félelmetes jelenetben.  

Margulius Dávid (fotó: Molnár Anna)

„A jövőjüket sem tudták másképp elképzelni, mint a színházzal összefüggésben. Tamás drámaírónak készült, Éva pedig nagy színésznőnek. De a készülődés szó nem egészen helyes, mert Tamás sosem írt drámát és Évának álmában sem jutott eszébe, hogy színiiskolába kellene járnia.” 

Szerb Antal: Utas és holdvilág, Magvető Kiadó, Budapest, 1994., 34. o.

Lehet-e csak önmagunkból, a külvilággal való interakció nélkül érvényes műalkotást létrehozni? Dani szélsőséges kísérlete a darab végére látványos kudarcba fullad, megingatva Virág és Jaki világát is. Kevésbé szélsőségesen ugyanezek a kérdések fogalmazódhatnak meg a független színházi léttel kapcsolatban is. A struktúrán kívüliség szabadsága inspiráló, de a láthatatlanság kockázatát rejti magában. Lehet-e fejlődni, tovább lépni visszajelzések nélkül? Vagy muszáj betagozódni valahogy, olyan földhözragadt dolgokkal foglalkozni, mint a marketing, a közönségszervezés, gazdasági társasági formák és nav-nyomtatványok? Ha belemegyünk ezekbe a felnőtt játékokba, vajon elveszítünk-e valami lényegit önmagunkból? Észrevétlenül elhangyásodunk, vagy meg tudjuk őrizni tücsök mivoltunkat? Végül Viktor kényszeríti ki a változást a kollektíva életében, eladja a házat. A külvilág, amibe kénytelenek kilépni, félelmetes, kaotikus és ismeretlen. 

Lakatos Dániel (fotó: Molnár Anna)

Az előadás érvényessége annak ellenére áll meg, hogy amit bemutatni szándékozik az éppen ezeknek a fiataloknak az alkotói és életvezetési válsága, valósághoz való csatlakozásának kudarca. Az előadás során a terek szűkülnek és tágulnak, figyelmünk fókusza végtelenül kiélesedik vagy éppen tompul, és mind mélyebbre megyünk ennek a négy embernek az életébe, mint egy őszinte beszélgetésben valamikor hajnali háromkor. És értjük őket. Minden külső körülmény azt erősíti a fiatalokban, mit fiatalokban, bennünk is, hogy felejtsük el álmaikat és kezdjünk el pénzt keresni. Attól érvényes ez az előadás, hogy nap-mint-nap tesszük fel magunknak ugyanazokat a kérdéseket, mint Jakab és Viktor a testvérpárnak. Tanár, kutató, művész, menj el dolgozni kétszer annyiért egy multihoz, de ne azt csináld, amire vágytál. A Nyitott műhely se élne túl adományok és támogatások nélkül. Még maga a Két Lámpás is azon gondolkodott a minap, hogy lehúzza a redőnyt, mert a bevételeink nem fedezték a kiadásainkat. Ám, valahogy mindig a tücskök nyernek: lehet kultúra nélkül élni, csak minek. Pedig tényleg minden azt ordítja felénk, mind az állam, mind az állami befolyás esküdt ellenségei, hogy csak olyan tevékenységet végezz, ami közvetlenül pénzt hoz. A kultúra szolgává, vagy a hivatalos állami ideológia, vagy a fizetőképes kereslet kiszolgálójává válik. Mégis, teljesen hiábavaló minden elidegenítő törekvés, mert az Aszterión házának alkotóihoz hasonló műhelyekben páratlanul értékes igazgyöngyök keletkeznek. Az alkotók igazi hangyaszorgalommal és mesteri precizitással találják ki és formálják készre a jelenteket, és ezek a jelenetek minden ízükben hitelesen artikulálják az ebben a világban élők problémáit, örömeit, félelmeit. 

„Én itt ülök egy széken, előttem könyvek, alattam párnák és huzatok, mögöttem egy zongora, játszani nem lehet rajta, és ez körülbelül tökéletes szimbolikája annak, aki én vagyok. Tessék, nézz körül, olvass bele egy-egy könyvbe, utána felejtsd el...[...]”

Miközben bolyongunk az önazonosság és az alkotáslélektan egymást keresztező labirintusaiban, remekül szórakozunk. Nyáry Pál önironikus jelenetektől hemzsegő drámaszövege, főként Lakatos Dániel és Hódi Virág Noémi páros jeleneteiben, életre kel. Jaki castingjának elképzelése, előzetes eljátszása nem csak a szereplők viszonyrendszerét, életük játékszabályait mutatja meg, de önálló etűdként is megállja a helyét. Nem hiányzik egy másik kedvenc megoldásunk sem – rendszeres olvasóink tudják, mennyire értékeljük ezt – a vendégszövegek belemontírozása a drámaszövegbe. A Bűn és bűnhődés, illetve Antonin Artaud: Pestis és színház című esszéjének egymásra felelgető részletei egy próbafolyamatot megelevenítő jelenetben újabb izgalmas asszociációkat ébresztenek bennünk.

Hódi Virág, Sebestény Jakab (fotó: Molnár Anna)

♥ 

Kedves László, Viktor, Virág, Dániel, Jakab, Anna, Emma, Dorottya, Pál, nagyon köszönjük ezt az elvarázsoló előadást!