Kárpáti Péter – Selinunte Kiadó: Térkép a túlvilágról – könyvbemutató, Trafó House, 2023. szeptember 19., 20:00

Felolvasnak: Tóth Ildikó, Hevesi László, Jenővári Miklós, Kárpáti Péter, az est házigazdái: SELINUNTE Kiadó: Szűcs Mónika, Sándor L. István

A magyar dráma napja előtti estére időzítette a Selinunte Kiadó Kárpáti Péter önéletrajzi esszéregényét és színdarabjait tartalmazó kötetének, a Térkép a túlvilágról címet viselő műnek a Trafóban rendezett könyvbemutatóját. Ahogy az est bevezetőjében a kiadó vezetőitől, Szűcs Mónikától és Sándor L. Istvántól megtudtuk, hosszú-hosszú évek óta várták ezt a kéziratot, de várakozás közben sem tétlenkedtek. Olvasópróba nevet viselő sorozatukban jelent már meg Kárpáti Péter-szöveg, a regényben is központi szerepet játszó Ultónia a Menni vagy maradni című kötetben 2018-ban, a Kortárs drámaírók sorozatban ugyanebben az évben pedig A Színház az orrod hegyén című kötet, mely öt drámaszöveget tartalmaz a szerzőtől. Ezek mellett az évek során az Ellenfény folyóirat is számos esetben foglalkozott Kárpáti Péter munkáival. A 2018/3. számot, mely drámamellékletében a Tűznyelők című darabot, belsejében pedig interjúkat a szerzővel és előadáskritikákat tartalmaz (például egyik kedvenc Kárpáti-darabunkról, a Díszelőadásról) ajándékképpen vihettek magukkal az eseményen megjelentek.

Ahogy ajándék volt az egész este. A rövid bevezető után Kárpáti Péter alkotótársaival, Tóth Ildikóval, Hevesi Lászlóval és Jenővári Miklóssal két órán keresztül olvasták föl és játszották el a regény egy jól szerkesztett, dramatikus mozzanatokban bővelkedő részletét. És mi csak ültünk teljesen elvarázsolva, és azon gondolkodtunk, hogy bármeddig el tudnák hallgatni és nézni ennek a négy embernek a játékát. Amikor Hevesi Lászlót megpillantottuk a játszók között, már sejtettük, hogy elő fog kerülni a citera, és ez az előadás több pontján meg is történt, de a Gyűlölöm a vadvirágos rétet című Karády-filmsláger (Egy tál lencse, 1941) citerakísérettel Hevesi László és Jenővári Miklós előadásában így is sokkolóan hatott. Nem is tudtunk másra gondolni az este után, csak hogy jöjjön végre a hétvége, és saját példányunkkal megismerkedve tovább mélyítsük azt az élményt, amit ez a felolvasószínházi alkalom adott nekünk.

Tudod, azért időztem el ennél, mert ami ilyen hangzatosan jól kezdődik, az rosszul végződik. Sajnos ezt hívják dramaturgiának.

A mű már könyvtárgyként is roppant tetszetős, Veronika Keresztesová borítója vonzza a szemet, a borító textúrája, a könyv formátuma is csábító, bárkinek adtuk eddig a kezébe, nem állta meg, hogy végig ne simítson rajta. Mivel a regényben végig van egy megszólított, nem is szakadunk ki a felolvasószínházi keretek közül, olvasás közben is a nézőtéren érezzük magunkat, ahol Kárpáti Péter nekünk mesél. Ehhez járul egy végtelenül rokonszenves elbeszélői hang. Ez az elbeszélő önreflektív, önironikus, lelkesedik és elkámpicsorodik, néhol okoskodó, máskor a tudását, felfedezéseit megosztani akaró. És emellett szemérmetlen és szemérmes egyszerre. Az alkotási folyamatról, a lustaságról, alibizésről, nekibuzdulásról, eufóriáról és az ihletvesztésről rengeteg mindent megtudunk, míg a magánélet történései jelzésszerűek, bár szó esik öregedésről, egészségről, bűntudatról, halálról, ezek a háttérben maradnak.

Rengeteg szövegfajta montázsából alakul ki ez a nyomozásként és munkanaplóként egyszerre olvasható szöveg. Levél, naplórészlet, újságcikk, drámatöredék, mese, korabeli könyvkritika keveredik az énelbeszéléssel. Kárpáti Péter képes arra, amire a regényben megidézett szufi szentek, akiknek a képessége a

föld összegöngyölítése úgy, hogy a távolság elenyésszen. (…) Az idő összegöngyölítése.

1889-től 2023-ig keresztül-kasul utazunk időn és téren, keressük a dédapa, Biró Mór nyomait, hogy végül, az utolsó lapon összeálljon egy történet, nyugvópontra jusson a keresés, és elteljen egy élet első fele.

Megtaláltam, amit kerestem! A dédapám történetén keresztül eljutottam ahhoz a fajta színházhoz, ami legközelebb áll a szívemhez.

A családtörténeti kutakodás, nyomozás mellett még érdekesebb a munkanaplóként olvasás. Nem csak arról van szó, hogy Kárpáti Péter regisztrálja művészi fejlődésének és ars poeticájának változását, megtudhatjuk, hogy milyen drámákat szeretett volna írni 26 évesen, 36, 46 vagy 56 évesen, hanem arról is, hogy ezekből a változásokból stiláris ízelítőt is kapunk a drámatöredékek és egyéb szövegek jóvoltából. Már a felolvasó színházi alkalmon örültünk a jelöletlen utalásoknak a Tótferi, a Díszelőadás vagy a Pitbull cselekedetei megidézésekor, de a regényt olvasva rá kellett jönnünk, hogy még nem végeztünk a szöveggel, még rengeteg dráma összeolvasása vár ránk a regénnyel, ha minden utalást, minden ráismerést ki akarunk élvezni, ki akarjuk rakni az eddigi életmű mozaikképét. A Térkép a túlvilágra tehát korántsem egyszer olvasós alkotás.

További jó hír, hogy október közepén megjelenik a Selinunte Kiadó új sorozatának, a Kortárs Színházi Alkotóknak első kötete Színházíró címmel, ami további segítséget nyújthat a regény mélyebb vizsgálatához. A kötet már előrendelhető a szinhazikönyvek.hu oldalon. Mi biztos az olvasói között leszünk.

♥

Kedves Ildikó, László, Miklós, Péter, Mónika és István, köszönjük ezt a csodálatos estét, a színházi és olvasmányélményt!