Formanek Csaba: Én vagyok a Kíváncsi! - monodráma Ady Endre titkos szerelméről, Kettőspont / színház & spirituális ügynökség, 2023. február 18., 19:00

Játssza: Pusztai Luca, írta és rendezte: Formanek Csaba.

„...az egyszemélyes darabok körül nem csak a tájékozatlanság nagy, de a hitetlenség is, amit érthetően az a beidegződés táplál, hogy a drámának s minden színpadra szánt műnek irodalmilag feltétlenül a dialógusra kell alapoznia, dramaturgiailag pedig a többi szereplőre, érzékelhető konfliktusra, követhető cselekményre stb. Az olyan színpadra szánt alkotás, amelynek alapja nem ezeken az örök időktől elfogadott pilléreken nyugszik, eleve gyanús, megkérdőjelezhető, tagadható, de mindenesetre magyarázatra szorul, szerzője, rendezője ki van téve lépten-nyomon a kétkedő fejcsóválásoknak, esetleg a támadásoknak is. Nem nehéz ebből a helyzetből kikövetkeztetni azt, hogy annak, aki az egyszemélyes dráma jelenségét, színpadjainkon való jelenlétének körülményeit, motiváltságát vizsgálja, igen kevés fogódzója akad, mind az eddigi hazai színházelméletben, mind a drámaelméletben, s hogy nála nehezebb dolga csak annak van, aki ezeket a darabokat írja vagy színpadra állítja.”

Gyöngyösi Gábor 1980-ban írta ezeket a sorokat a Korunk folyóirat hasábjain Monodrámák színpada című tanulmányában, de akár változtatás nélkül mai is közölhetőek lehetnének ezek a gondolatok.  Az utóbbi évek fejleményeiről nyújt átfogó körképet Balassa Zsófia: Csak egy színész című írása a Színház folyóirat 2021. novemberi számában.  

Az előadás utáni kötetlen beszélgetés is a monodrámával szembeni averziók megbeszélésével indult. A nézők többsége nem vagy nem nagyon látott eddig monodrámát, többnyire attól való félelmükben kerülték ezt a formát, hogy unalmasnak fogják találni, elképzelésük sem volt, hogyan lesz képes kitölteni egyetlen színész az egy-másfél órányi játékidőt. Azok a bátor nézők, akikben a prekoncepciók felett győzött a kíváncsiság, megdöbbenve tapasztalták, hogy a monodráma forma koncentráltsága milyen elementáris élményt képes létrehozni a nézőben. Mi kifejezetten szeretjük és keressük ezeket az előadásokat, ez az írásunk lesz a 16., amit egy monodrámának szentelünk. 

Pusztai Luca (https://jatekos.wixsite.com/formanek/gal-ria)

Formanek Csaba a debreceni Déri Múzeum felkérésére írta meg a múzeum birtokában lévő dokumentumok alapján Varga Ilona és Ady Endre levélszerelmének kalandos módon feltárt történetéből az Én vagyok a Kíváncsi! című darabot. És bár megismerjük az eddig csak irodalomtörténészek és levéltárosok érdeklődésére számot tartó történetet, elhangoznak Ady Endre és a Kíváncsi Illi álnevet választó Varga Ilona könyvelő kisasszony egymáshoz írt leveleiből részletek és Ady költeményei is, ne egy dramatizált rendhagyó irodalomórára számítsunk, hanem egy szerkezetileg és gondolatilag rendkívül összetett, intellektuálisan és érzelmileg lebilincselő, vizuálisan is lenyűgöző komplex alkotásra! 

Pusztai Luca (https://jatekos.wixsite.com/formanek/gal-ria)

Nagyon jó döntés megtöbbszörözni a dráma idősíkjait. Itt a jelenben egy szélsőségesen introvertált fiatal, színésznőnek készülő lány próbál összerakni egy anyagot Kíváncsi Illi és Ady kapcsolatáról, megérteni ezt a XX. század eleji rejtőzködő lelket, aki saját döntéséből soha nem találkozott bálványozott szerelmével, de hosszú évekig levelezett vele. Az ő szemén keresztül, az ő képzeletéből fakadóan látjuk Illit, és az ő és Illi szemén keresztül látjuk Adyt. Ezek az áttételek elkerülhetővé teszik, hogy a valóságos történelmi alak, Ady Endre, úgy jelenjen meg előttünk, ahogy a valóságban soha nem létezett, olyan szavakat mondjon, amik valószínűleg soha nem hagyták el a száját. És már ez a szerkezeti döntés sokat mondhat nekünk a múlt megismerhetőségéről és ennek korlátairól, elgondolkodtathat az irodalmi alakok köré szőtt mítoszok természetéről. A múlthoz való kapcsolódásról egy remek, burleszkeket idéző videóbetét is bele van szőve az előadásba. Hisz a színésznőnek készülő lány alapos kutatómunkát akar végezni, hogy minél jobban megértse választott hősét. A politika- és eszmetörténet szinte semmi kapaszkodót nem ad neki, az életmód- és mentalitástörténet azonban lehetővé teszi, hogy élni kezdje a századfordulót, és átlelkesültsége nekünk is át tudja adni a kor hangulatát, képessé válunk élő, lélegző alakokkal benépesíteni azt a sematikus mentális térképet, ami eddig a fejünkben élt. Az idősíkok közti váltás mindig egyértelmű, mindig tudjuk, hogy a mában, 1899-ben, a történet kezdőpontján vagy a XX. század valamelyik évtizedében járunk. És ehhez Pusztai Lucának nem kell más, mint néhány egyszerű kellék, a testtartás és a hanghordozás minimális, finom változtatása. 

Pusztai Luca (https://jatekos.wixsite.com/formanek/gal-ria)

De nem csak egy időlabirintusba vezet minket az előadás, hanem egy érzelmi labirintust is be kell járnunk. Pusztai Luca átlényegülése, átütő hitelessége alapvetően gondolkodtatott el minket nemcsak a szerelem mibenlétéről, de az egész emberi létezésről és a művészet mibenlétéről is. Ha egy fa kidől az erdőben, de senki sincs ott, aki hallaná, akkor van hangja? Létrejöhet-e valódi kapcsolat, szerelem találkozás nélkül? Létezhet-e teljes élet, ami főképp belül történik, a képzelet, az ábrándok, a lélek viharos tájain, anélkül, hogy ezt a külvilág érzékelné és hitelesítené. Ady Kíváncsi Illinek írt leveleinek az előadásban Formanek Csaba hangján megszólaló passzusaiból nem csak az derül ki, hogy a lány érdeklődése, szerelme, odafordulása milyen komoly megtartó erő volt a családi életpálya-előírással radikálisan szembehelyezkedő költőnek, de az is világossá válik, hogy végül elfogadta, hogy ez a szerelem sosem fog a megszokott módon beteljesedni, de éppen ezért sosem válik banálissá, triviálissá, nem lesz, nem lehet belőle lezárt, elmesélhető történet, mindig ott lesz benne a lehetőség, a továbbgondolhatóság. Varga Ilona számára ez hosszú, szerelemét évtizedekkel túlélő életében megőrződött, élő, valóságos kapcsolat maradt. Ha egy pillanatra képesek vagyunk elszakadni azoktól a sémáktól, amik mentén a szerelmi kapcsolatokról gondolkodunk, semmiképpen sem sajnálatot fogunk érezni Varga Ilona iránt, hanem akár irigységgel vegyes csodálatot, hogy egy ennyire élénk, színes, mégis a valóságban lehorgonyzott belső világot bontakoztatott ki.

 Pusztai Luca (https://jatekos.wixsite.com/formanek/gal-ria)

Az eddig leírtakon kívül még számtalan apróbb-nagyobb fölfedezni valót tartogat az előadás, kezdve a szöveg humorától a jelmez finomságain át a videóbetétek elvarázsoló hangulatiságáig. Még egy meghatározó motívumot emelnénk ki. Az előadás egy pontján Pusztai Luca elszavalja az Elbocsájtó szép üzenet egy hosszabb részletét. Nekünk különösen felszabadítóan hatott a korabeli bosszúpornó-vers visszafordítása a feladó felé. Pusztai Luca elementáris dühvel elmondott szavai elégtételt vettek a megalázott címzetten. Nagyon régóta vártunk erre a pillanatra, hogy végre egyszer, egy sűrített pillanatban megszabaduljunk a magyar kanonizált szerelmi költészet minden érzelmi zsarolásától, megalázásától és tárgyiasításától, amit minimum tizenkét év irodalomoktatása reflektálatlanul nyomott ránk.  

Videóajánló

Az előadás után Regős János moderálásával lehetőségünk nyílt beszélgetni az alkotókkal, és, ahogy a Kettőspontban ez már hagyomány, Pokorny Szilárd és Petrovics Vica ételkölteményeit is megkóstolhattuk. Ezúttal Ady kedvenc ételei, lencsefőzelék sertéspörkölttel és túrós lepény édes és sós-kapros változatban alkották a vacsoraszínházi menüt. 

♥

Kedves Csaba, Luca, János, Szilárd és Vica, köszönjük ezt a meghatározó élményt, a finom falatokat és a beszélgetős estét!