Tulipán, KV Társulat, RS9 Színház, Vallai-kert, 2023. április 18., 19:00

Játsszák: Urbanovits Krisztina, Száger Zsuzsa, Csábi Anna, zene: Szegvári Júlia, hegedű: Rigó Márton, mozgóképen: Lestyán Attila, hangban: Ruscsák Péter, a résztvevők ötletei, improvizációi alapján írta és rendezte: Csábi Anna.

Családi kapcsolataink, transzgenerációs traumáink megélése és felfejtése kiemelten fontos színházi téma, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a téma köré egy egész színházi fesztivál, a CSET FESZT (Család – Egyén – Társadalom) szerveződik a Jurányi Házban május 2-21. között. A fesztiválon a KV Társulat egy másik, számunkra meghatározó előadással, a Médeiával vesz részt. A fesztivál programjáról itt tudtok tájékozódni. Nekünk a Tulipán bemutatóját megtekintve egy, a Három Hollóban rendszeresen játszott előadás emléke hívódott erősen elő, a Nagy Johanna rendezte Szerettel, a család. Mindkét esetben a fiatal felnőtt, harmincas generáció problémáinak analíziséhez szükség van a szülők, nagyszülők családjának megismerésére, és mindkét esetben ezen problémák megoldásához el kell jutnunk ahhoz a szereplők és nézők számára is fájdalmas felismeréshez, hogy a családi traumák újratermelésének egyetlen ellenszere, ha a fiatalok fizikai és érzelmi távolságot teremtenek önmaguk és anyáik, apáik között, ezzel rákényszerítve az idősebb generációt is arra, hogy végre a saját életükkel foglalkozzanak. 

Csábi Anna, Száger Zsuzsa, Urbanovits Krisztina (fotó: KT Társulat fb)

Csábi Anna egy krízishelyzettel nyitja az alkotók ötleteiből és improvizációiból megalkotott darabját. Ritkán tudatosítjuk magunkban, hogy nem csak a válsághelyzetek, de az örömteli események is jelentős stresszfaktorok. Az életfordulókhoz kötődő események pedig kiemelten megbolygatják nem csak a voltaképpeni főszereplők, de minden családtag érzelmi életét. Az esküvő és a gyerekvállalás pedig elkerülhetetlenül előtérbe helyezi a gyerek-szülő kapcsolatokban rejlő problémákat. Császár Zsanett (Csábi Anna) és Bárány Benő (Lestyán Attila) eljegyezték egymást, és a két leendő örömanya, Zsanett (Száger Zsuzsa) és Klári (Urbanovits Krisztina) belevetik magukat a szervezésbe. Már a szereplők nevei is sokat mondóak. Amikor az előadás közepén kiderülnek, emblematikusan foglalják össze a két fiatal és a kapcsolatuk alapvető vonásait. Császár Zsanett még harminc évesen is az őt egyedül nevelő anya szeme fénye, kicsi királykisasszonya, Zsanett küzd ezzel a kiemelt szülői figyelemmel, úgy érzi önértékelése nem lehet reális a folyamatos és a valóságot szinte teljesen ignoráló pozitív visszajelzésdömping mellett. Az anyával való névazonosság azt is felvillantja, hogy ez az édesanya a gyerekén keresztül élné az életét, valósítaná meg önmagát. Bárány Benőt sem hagyja felnőni a családja, főképp domináns édesanyja. Mindent elintéz helyette, minden önállósodási törekvését letöri, így nem csoda, hogy az első komolyabb nézeteltérés menyasszonyával menekülésre készteti. Remekül leírja ezt a helyzetet, hogy az összezördülés után az anyák mennek el a fiatalok számára lefoglalt párterápiás időpontra. Igazi erőssége a darabnak és a rendezésnek, hogy nagyon kevés, jelzésértékű szituációban nagyon komplex és átélhető viszonyrendszert vázol föl. Rendkívül sűrű, jelenetenként ezerféle ráismerést, gondolatot elindító, párbeszédre késztető anyag jött létre ebben az előadásban. 

Száger Zsuzsa, Csábi Anna, Urbanovits Krisztina (fotó: KT Társulat fb)

Az egyes jeleneteket népdalok választják el egymástól (zene: Szegvári Júlia). Ez nekünk azt jelentette, hogy, míg a tradicionális közösségekben adott volt a minta, minden élethelyzetben egy adott viselkedésrepertoárból lehetett és kellett választani, addig mára ezek a keretek fölbomlottak. A tradíció kifutott a közösségek alól. Ez egyfelől felszabadulást jelent, hiszen a hagyományos keretek nagyon sok esetben Prokrusztész ágyának bizonyultak, megszámlálhatatlan megcsonkított lelket hagyva maguk után az évszázadok során. De nagy fokú elbizonytalanodással is jár a keretek elvesztése: minden párkapcsolatban, minden szülő-gyerek, anyós-meny viszonyban ki kell találnunk kik is vagyunk, újra kell definiálnunk önmagunkat és a viszonyunkat. És ez nem kevés, és nem fájdalommentes önismereti munkával jár. A legnagyobb utat talán a vőlegény anyjának, Klárinak kell bejárnia az előadásban. Az ő élethazugságát, a tökéletes házasság illúzióját a legnehezebb elengedni. Ennek megfelelően az őt játszó Urbanovits Krisztina kirobbanása az egyik, remekül előkészített csúcspontja az előadásnak.  

Mivel egy drámát a közel megoldhatatlan konfliktusok teszik drámává, érdemes felfigyelni arra, hogy kik kerülnek összeütközésbe egymással és ezeknek a konfliktusoknak milyen a dinamikája. Összecsattanások vannak, de meglepően békésen, mondhatni nőisesen csengenek le ezek a helyzetek. Könnyű lenne azt gondolni, hogy itt a szokásos anyós-meny, anyós-vej, ill. a nászasszonyok közötti ellentétekről van szó. Pedig nem. Ezt már az is mutatja, hogy Zsanettnek van egy jelenete, amiben kifejezetten reflektál a helyzetére és nem akar sztereotip anyós lenni. Valójában nem is lesz az. A drámák és megoldandó problémák ugyanis a karaktereken belül alakulnak ki. Belül küzdenek ezzel a helyzettel, amit az indukál, hogy a fiatalok beleállnak a tradicionális szerepek dekonstrukciójába, vagy tudatosan és verbálizálva, mint Zsani, vagy rejtve és szótlanul, mint Benő. Az előadás egyik csúcspontja, amikor a Csábi Anna által játszott karakter a felnőtt én kialakulását és a gyerekes én elveszését a szülőfaluba való visszatéréssel és az időben végleg elvesző egykori környezet fájó hiányával állítja párhuzamba. Ezt oldja fel a reményteli befejezés, hogy a fiatalok számára van lehetőség a valóságos és nem másolt párkapcsolati szerepek kialakítására.

Csábi Anna (fotó: KT Társulat fb)

Az előadás formája és hangszerelése rendkívül dinamikussá és szórakoztatóvá teszi a produkciót. Nem csak a három szereplő közti interakciók izgalmasak, hanem a monológszerű megnyilatkozások is. Köszönhető ez a párterápiás keretnek, ami teljesen természetessé teszi a szereplők magányos kitárulkozását, és a féloldalas telefonbeszélgetéseknek, üzeneteknek, amik szintén megidéznek egy címzettet, akinek szólnak az elhangzó mondatok. A felkavaró téma és történet ellenére az előadás közben remekül szórakozunk. A szöveg és a játék fanyar, néha groteszkbe hajló humora gondoskodik erről. Csábi Anna rendezése okos és technikás, és Száger Zsuzsa és Urbanovits Krisztina személyében olyan alkotótársakat választott hozzá, akikkel ezt tökéletesen meg is tudta valósítani.  

♥

Kedves Krisztina, Zsuzsa, Júlia, Márton, Attila, Péter és Anna, köszönjük ezt az elgondolkodtató, szórakoztató és minden elemében fantasztikus estét!