Formanek Csaba: Hádész – közönségtalálkozó, Kettőspont / színház & spirituális ügynökség, 2023. április 29., 20:00

Tavaly novemberben láttuk először Formanek Csaba félévente játszott monodrámáját, és már akkor elhatároztuk, hogy a következő háromnapos Hádész-maratonon újranézzük. Az őszi előadásról írt kritikánkat itt olvashatjátok. A tavaszi ajánlatot csak vonzóbbá tette, hogy az utolsó estére Formanek Csaba felkérte Szivák-Tóth Viktort, hogy keretet teremtsen az előadás utáni beszélgetésnek a nézőkkel. Az este különlegessége nem abban rejlett, hogy az előadás után beszélgethettünk az alkotókkal, hiszen ezt bármelyik Kettőspont-előadás után megtehetjük, és mi rendszeresen élünk is a lehetőséggel, hanem abban, hogy ehhez Szivák-Tóth Viktor olyan struktúrát talált, ami rendkívül hatékonnyá és élvezetessé tette a beszélgetést. Ennek a keretnek egy kezdeti formáját már megtapasztaltuk a Szkénében a Caligula helytartója című előadás kapcsán, azóta továbbfejlődött és még használhatóbbá vált a módszer.

(Fotó: Kiss B. Anita)

A közönségtalálkozókon általában, ha van türelmünk kivárni a kerekasztalbeszélgetés-etap végét, a szervezők megpróbálják bevonni a közönséget, kérdéseket, hozzászólásokat lehet fűzni a látottakhoz, elhangzottakhoz. Rendszerint nehezen, több percnyi kínos csend és moderátori kapacitálás után indulnak meg a kérdések, és a beszélgetés a teljes esetlegességbe fullad. Szivák-Tóth-Viktor ezt a kínosságot és esetlegességet küszöböli ki azzal, hogy a csoportokra osztott nézők együtt alkotnak kérdéseket. Ez az első szűrő már megakadályozza, hogy teljesen érdektelen kérdéseken rágódjunk a továbbiakban, és az introvertáltabbak számára is komfortossá teszi a részvételt. A csoportok ezután kérdéseket cserélnek, és fontossági sorrendbe rakják őket. Ez egy újabb minőségi kontroll, így lehetővé válik, hogy arról gondolkodjunk közösen, ami legalább a résztvevők felét érdekli. Ezen az estén a megtárgyalásra kerülő négy kérdés érdekesen állt össze, a konkrét motívumok értelmezésétől haladtunk a dráma szerkezeti felépítése felé, hogy eljussunk az előadás esztétikájának elemzéséhez. Ezután a feldobott témákat először a résztvevők beszélték meg, az alkotók, Formanek Csaba és Lakatos Dániel, csak ezután reagáltak, mondták el a saját értelmezésüket, reflektáltak a elhangzottakra, kérdeztek vissza. A kötelezőnek vélt tiszteletkörök elhagyása tartalmassá és sűrűvé tette az eszmecserét, valójában egy nagyon komoly drámaelemző workshop résztvevői lehettünk, ami nemcsak a közönségnek segített értelmezni és elmélyíteni az élményt, de az alkotók számára is rengeteg továbbgondolni valót adott. Ahogy a képen is láthatjátok, körben ültünk, és ez ebben az esetben nem csak puszta forma volt, hanem kifejeződése annak, hogy az alkotói és nézői kompetenciák kiegészítik egymást, együtt alkotják meg valójában az előadást.  

(Fotó: Kiss B. Anita)

A Kettőspontban a fantasztikus előadásokhoz egyre többször csatlakozik olyan program, ami még különlegesebbé teszi a színházi eseményt. A Diogenészhez és az Én vagyok a Kíváncsi!-hoz kapcsolódó vacsoraszínház gasztronómiai kalandjairól már megemlékeztünk, de érdekes volt a szintén a Diogenészhez kapcsolt beszélgetés is a dráma írójával, Weiner Sennyey Tiborral, akit a Kettőspont Meseszínház első alkalmával más szerepben is megismerhettünk, méhészként mesélt a gyerekeknek a rovarokról és jelentőségükről. Az Ágnes, báránykám című előadás után volt már beszélgetés a Boldogasszony Iskolanővérek tartományfőnöknőjével és pszichológus szakértővel is. A színház belső tere is hónapról hónapra megújul, más-más alkotók műveit nézegethetjük a falakon előadás előtt és után. Rékasi Attila fotókiállítását Pinczés József festményei váltották a falakon, ez a kiállítás éppen most zárul, hogy májusban Nádas Eszti alkotásaira csodálkozhassunk rá. A kiállítás megnyitója május 8-án 20 órakor lesz. És már a félév múlva esedékes Hádész előadásokhoz is van új ötlet.

♥

Kedves Csaba, Dani és Viktor, köszönjük ezt a remek beszélgetést!