Kovács Domokos: Dancing on a Grinder, MU Színház, 2023. április 24., 19:00

Előadó: Kovács Domokos, Fotó: Sín Olivér, látvány: Kárpáti Panna, zene: Vranik Krisztián, dramaturg: Nagy Orsolya, fény: Váradi András, konzulens: Fejes Kitty, rendezőasszisztens: Láng Zsuzsa, rendező-koreográfus: Kovács Domokos.

Volt időszak, amikor viszonylag sok mozgásszínházi előadásra jártunk, most ezek száma megfogyatkozott. Egyszerűen olyan sok szívünknek kedves prózai társulat előadását kell megnéznünk, hogy most csak olyan kuriózumokra jut időnk, mint a tánccirkusz (Simorág) vagy a fizikai bábszínház, vagyis éppen a Kovács Domokos nevével fémjelzett műfaj. Ezúttal a MU Színházban tekintettük meg a Dancing on a Gringer idei változatát. Az azonos című kirakatszínházi verziót a tavalyi KirakArt keretében megnéztük és fotókon örökítettük meg. Már akkor is lebilincselő performanszsorozatban volt részünk, ezért már nagyon vártuk, hogy láthassuk színpadon.

Az előadás adatlapja a jegy.hu-n. 

A koncepció motivációs alapját a légzésben fellelhető dinamizmus, mozgás, aktivitás és passzivitás alkotja, ahogy azt a produkció színlapján is olvashatjuk. A totálisan minimalista díszlet és az egyre felerősödő levegővétel a figyelmünket teljesen a humán aktor és a báb kettősre irányítja. Kovács Domokos egy tizedmásodpercre se engedi, hogy a nézők minden érzékükkel ne a báb és az ember interakcióját kövessék. Az érzékeink ilyen kihegyezése és az érzelmeink fókuszba állítása a ziháló lélegzetvétellel kezdődik, és nem csorbul az előadás alatt.  

 Az előadás kezdő pozíciójának látványa a Bethlen Téri Színház kirakatában, Kovács Domokos (Fotó: Ritter Márta)

A báb éltere kelte a levegő játékával és a lélegzés imitációjával kezdőik, és innentől elindul a transzformáció, amelyben a báb fiziológiai aktivitást mutat, mi több, jellemmel és célokkal kezd el rendelkezni. A rendezés alapkoncepciójából, miszerint a levegő egyszerre aktív és passzív szerepet is betölt, következik, hogy a báb-ember interakcióban szintén ingadozik, hogy melyik ágens mozgat kit. A kezdeti repetíció még tartogatja számunkra az értelmezést, hogy itt egy ember tanít érezni, viselkedni bábot, lassan azonban el kell engednünk ezt az értelmezést, mert egyfelől túlságosan emberi reakciókat kezd el felmutatni a báb, másfelől meglepően kezdeményező lénnyé válik. Az előadás lassan felépíti azt a percepciót, hogy amit látunk két ember története, és a mesterséges bőr szépen leválik a bábról, megteremtődik a második humán aktor. A Bethlen Téri kirakatban ez a jelenség valóságosan is lezajlott, a performansz egy adott pontján belépett L. Nagy Attila és átvette a második karakter szerepét. Vagy ha úgy tetszik ő vált az előadásban a bábbá, a báb helyett.

Jelenet a produkció MU Színházban játszott előadásából, Kovács Domokos (fotó: Sín Olivér)

A jelenteket fényváltozás és a zene elváltozása választja el, és még valami. Majdnem minden esetben a második aktor az, aki a változást, a repetíció más formába való átalakítását kezdeményezi. Míg a KirakArt verzióban a két szereplő törekedett is a harmóniára és mindketten küzdöttek is, meglehetősen sikeresen, továbbá az alapállás is egy csaknem feszültségmentes szeretetkapcsolatként jelent meg, addig ebben a változatban ezt messze nem lehet elmondani. A párkapcsolati szerepek kulturális koloncoktól mentes kialakítására ad lehetőséget, hogy a pár mindkét tagja férfikarakter. Meg is küzdenek a dominancia és alárendeltség konfliktusaival, de a két előadásban ezeknek a harcoknak nem ugyanaz a lefolyásuk és nem szimmetrikus az sem, hogy melyik aktor mennyi energiát tesz bele abba, hogy ez a kapcsolat működjön.

Jelenet a produkció KirakÁrt-on játszott előadásából, L. Nagy Attila, Kovács Domokos (fotó: Ritter Márta)

Kovács Domokos művészete nehéz darab esetén is tartalmaz humoros elemeket, így volt ez a The Undergroud Files, a  Dosztojevszkíj Feljegyzések az egérlyukból című kisregényén alapuló előadás esetén is, most azonban a drámaiság és a fókuszáltság nem viselne el lazító, humoros mozgássorozatokat. Kifejezetten meglepődünk, amikor a második aktor agressziót, párkapcsolati erőszakot mutat fel a humán szereplő felé. Elképzelésünk a naiv, ma született bárány bábról gyorsan átalakul egy kiszámíthatatlan, veszélyes alakot bemutató képpé. Némi magyarázatot is kapunk a viselkedésére. A párkapcsolatba valami nagyon komolyan akadályozó érzelmi terhet hoz be, amely a színpadon egy gépből előbújó és a bábhoz ragasztott szalagban jelenik meg. Ebbe a szalagba tekerednek bele, aztán együtt, próbálnak kimászni, vagy tesznek erőfeszítéseket a felek, hogy lerázzák magukról ezt a hátráltató terhet.

 Jelenet a produkció MU Színházban játszott előadásából, Kovács Domokos (fotó: Sín Olivér)

Az emberi szereplő hihetetlen sok munkát végez abban, hogy a második aktor mindenféle gátlásait, hozott érzelmi terheit, indokolatlan agresszióit megértse és jó irányba állítsa. Tulajdonképpen irigylésre méltó az a pár, amiknek az érzelmi élete ilyen mély és őszinte, amilyet Kovács Domokos festett fel ebben az előadásban. Néhány rövid percre be is áll a vágyott harmónia, ám az érzelmileg terhelt fél minduntalan kiszakítja magát a felvillanó édeni állapotból. A humán ágens szinte mindent megtesz a kapcsolat megmentéséért, nyitottsága, befogadókészsége bámulatos. És talán az elszakadás a hátrahagyott élet béklyóitól maradéktalanul megtörténik.

Kovács Domokos művészetében azt szeretjük, hogy csodálatos erővel képes minket berántani abba a világba, ami benne és csakis benne zajlik. Megragadja a figyelmünket, és mint egy kiválóan megírt érzelmi algoritmus, elfogad minket és végigvezet azokon a folyamatokon, amikben meg tudja mutatni nekünk szereplői belső életét, konfliktusait és küzdelmeit, legyenek azok nagyon intimek vagy csak finoman bemutathatók. Akár a Népmesebeavató.333-ban, az ő jeleneteiben, akár a Jegesmedvék etetése tilosban megteremtette azt a biztonságos, mégis súlyos érzelmi környezetet, amelyben késszé váltunk a nehéz életesemények befogadására. Legközelebb a Budapest Bábszínházban fogunk rácsodálkozni Reburn a Cathedral című rendezésére.

♥

Kedves Domokos, Olivér, Panna, Krisztián, Orsolya, András, Kitty és Zsuzsa, nagyon köszönjük ezt a lebilincselően érdekes és megérintő előadást.