Dézsi Fruzsina: A helyzet ura, TÁP Tilos az Á Performansz Színház, Trafó House, 2023. május 19., 20:00

Játsszák: Adorjáni Bálint, Baranyi Emma, Homonnai Katalin, Jankovics Péter, Kaszás Gergő, Nyakó Júlia, Takács Géza, írta: Dézsi Fruzsina, dramaturg: Selmeczi Bea, zene: Jankovics Péter, mozgás: Téri Gáspár, látvány: Kupás Anna, hang: Regele Csanád, fény: Payer Ferenc, a rendező munkatársa: Tajti Boglárka, rendező: Polgár Csaba

 Dézsi Fruzsina második drámája egy kifordított evangélium, egy nagyon rossz hír az emberiség számára. A világ megválthatatlan, a jóságot a földbe tiporják, besározzák, a betlehemi jászolból Éva első fia, a kisded Káin sír föl. Szinte várjuk, hogy jöjjön végre az utolsó felvonása a világdrámának, az apokalipszis, és legyen újra sötét, mint a kezdet kezdetén. A történet szintjén szép párhuzam vonható a Colm Tóibín Mária testamentuma című regényéből készített Viktor Balázs-féle színpadi átirattal, amit Nagy Mari előadásában láthattunk, és ahol szintén azzal az élménnyel távozhattunk, hogy nem érte meg, ez a világ nem érdemli meg a megváltást. A hangvétel és a játékosság szintjén Christopher Moore regénye, a Biff evangéliuma és Neil Gaiman és Terry Prachett közös remeklése, a magyarul Elveszett próféciák címen olvasható mű juthat eszünkbe. Mindkettőnek létezik dramatizált változata is, a Biffből még a szép emlékű SZFE csinált előadást 2018-ban Gaál Dániel rendezésében, míg az Elveszett próféciákból a BBC Two készített minisorozatot Douglas Mackinnon rendezésében. A helyzet ura című előadás lehetne akár jó is, a szöveg és a szereposztás legalábbis erre predesztinálná, a csapnivaló rendezés azonban kiaknázatlanul hagyta ezeket a lehetőségeket.

 Polgár Csaba egy Kertész utcai Shaxpeare-mosó klónt tett a Trafó színpadára. Ugyanaz az ízléstelenség, tobzódás a gatyaletolós poénokban, és ugyanaz az unalom. Az egy órás expozíciót követi fél óra valódi dráma. Ez az egy órás alapozás tele van üresjáratokkal, számunkra egyáltalán nem szervesültek a zenei betétek. Nem értettük, hogy miért beszélnek ennyit kifelé a színészek, ahelyett, hogy a karakterek egymással kommunikálnának. Igaz, kellemes meglepetés volt Baranyi Emma játéka, őt még nem ismertük, és abszolút hitelesen játszotta a naivát. Takács Gézára már a Vid napjában fölfigyeltünk, jó volt újra látni, amint súlyt kapott a szerepe, remek megoldásokat tudott hozni. Nyakó Júlia, Homonnai Katalin és Kaszás Gergő sokkal kvalitásosabb színészek annál, mint amit ezek a szerepek és ez a színészvezetés megkívánnak tőlük. Jankovics Pétert és Adorjáni Bálintot is láttuk már sokkal finomabb eszközökkel dolgozni, egyikőjük sem tudott igazán mit kezdeni azzal az egy dimenzióval, ami adatott neki. A langyos tapsból és nézőtársakkal való beszélgetésből úgy tűnt, nem csak minket dobott le magáról az előadás.

 Úgy éreztük, hogy a látványért felelős Kupás Anna jobban értette a drámát, mint a rendező. A sátorba elhelyezett Isten, a saját készítésű felhők, a svihák polgármesternek és angyalnak is alkalmas pasztellszínű jelmezek, Mária kék és piros, egyszerre Szűz Máriát és veszélyben lévő Piroskát megidéző ruhája mind telitalálatok. Ha valamiért, az ő munkájának fölfedezéséért érdemes volt megnézni az előadást. Kíváncsiak lennénk, hogy egy másik rendezői koncepció mit lenne képes kihozni Dézsi Fruzsina szövegéből.