Ponttól pontig, Budapest Bábszínház, 2023. május 26., 14:00

 Szereplők: Pájer Alma Virág, Szolár Tibor, alkotók: Csonka Maresz, Hegyi Zsolt, Iamyank, Kocsis Eszter, Pallai Mara, Szapu Dániel

 A Budapest Bábszínház Kísérleti Stúdiójának első produkciója a Ponttól pontig. Kísérlet, nem csak abban az értelemben, hogy az alkotók a bábos formák, az animáció és a robottechnológia vegyítésével hoztak létre előadást, hanem abban az értelemben is, hogy a közönségként mi is egy kognitív pszichológiai kísérlet alanyainak éreztük magunkat. A kisiskolás nézőtársak nagyon hamar rákapcsolódtak erre a vonalra, és végigötletelték a hatvan percnyi játékidőt. Így, bár az előadás nonverbális, mi a mögöttünk ülő nyolcévesek audionarrációjával együtt nézhettük meg a Ponttól pontig-ot, ami igen nagy segítség volt az előadás működésmódjának megértéséhez.

Fotó: Piti Marcell 

 Évekkel ezelőtt volt szerencsénk részt venni a növendéklámpással a CEU Babakutató Laborjának egyik, a csecsemők kognitív fejlődését vizsgáló projektjében, ahol is színes síkidomok segítségével figyelték meg a babák szemmozgása alapján, hogy mennyire lepődnek meg, ha például a kék kocka agresszívan viselkedik a piros háromszöggel. A Ponttól pontig mintha egy ilyen kísérlet kitágítása lenne. Hogyan lehet történetet mesélni ennyire absztrakt szinten, csak geometriai formák alkalmazásával? Milyen pszichológiai mechanizmusokra építhetünk, hogyan történik meg az értelmezés? Hasonlóval kísérletezett Takács Mari silent bookja, A piroska és a farkas is, ami a Csimota Kiadónál jelent meg 2006-ban.

Takács Mari: Piroska és a farkas, Csimota Kiadó, 2006.

 Az előadást akár egy gestaltpszichológiai gyorstalpalónak is felfoghatjuk, ahol saját magunkon is megfigyelhetjük a vizuális érzékeléssel kapcsolatban leírt alaklélektani törvényszerűségeket. Nem működne az előadás, ha a különálló vizuális ingereket agyunk nem holisztikusan érzékelné. Jól megfigyelhető például a hasonlóság elve, mi szerint a hasonló elemeket csoportosítva, egy egységként érzékeljük vagy a közelség elve, hogy az időben vagy térben közeli elemeket egységként látjuk. Még erősebben lép működésbe az a mintafelismerési rendszer, ami az arcok és az antropomorf jellemzők felismerésére érzékenyíti agyunkat. És persze azt se felejtsük el, hogy színházban vagyunk, minden erőnkkel egy történetet próbálunk összehozni a látványból. A mögöttünk ülő gyerekek csodálatosan leképezték ezeket a mechanizmusokat, létrehoztak egy teljesen egységes ismerkedés-szerelem-születés-halál történetet ahogy a ponttól a vonalon át, a síkidomokon keresztül eljutottunk a testekig és vissza a pontig. A koncepció újszerűsége és a látványvilág változatossága mellett azt tekintjük a produkció legnagyobb erősségének, hogy az alapvetően hagyományos, kukucskaszínházi szituációt sikerült interaktívvá tenni, a gyerekközönség valóban aktív alkotójává vált az előadásnak, az ő dekódoló tevékenységük nélkül nem jött volna létre a jelentés.

A legérdekesebb beszélgetéseket talán a programozható robotlabdák és hagyományos társaik válthatják ki. A mozgó, világító robotlabdákat automatikusan élőnek kategorizálták a gyerekek, míg a mozdulatlan labdákat nem tárgyként, hanem halottként azonosították. Egy feldolgozó foglalkozás keretében érdekes dolgokat tudhatnánk meg arról,mit gondolnak a nyolcévesek az élet kritériumainak, milyen álláspontra helyezkednek a mesterséges intelligencia és a robotizáció kérdésében.

Fotó: Piti Marcell

 Szolár Tibor és Pájer Alma Virág bámulatosan játszik, legyen szó fényről vagy az általunk sajnálatosan ritkán látott marionettről, árnyjáték technikáról vagy programozható robotgolyókról. Az animáció és a bábok együttmozgása, amit a remekül kiválasztott zene is megtámogat, nem csak lenyűgöző, emlékezetes képeket hoz létre, de az értelmezést is erősen támogatja.Más színházak is próbálkoznak a robotizáció és az AI-val kapcsolatos kérdések fölvetésével, elég, ha csak a mesterséges intelligencia által írt Menekülés Godot elől-re gondolunk a Budapesti Anarchista Színház előadásában vagy akár a k2 Az algoritmus című produkciójára. Egy japán fejleményről érdekes dolgokat olvashatunk Rosner Krisztina 2015-ös Színház folyóiratbeli cikkében. 

♥

 Kedves Alma, Tibor, Maresz, Zsolt, Iamyank, Eszter, Mara és Dániel, köszönjük ezt a nagyon érdekes, gondolatébresztő délutánt, reméljük sok ilyen innovatív előadás fog születni a továbbiakban is a Kísérleti Stúdióban.