Mit ér, ha? – zenés női varieté a mulandóságról, Láthatáron Csoport, Jurányi Ház, 2023. november 18., 20:00

Játsszák: Álmosd Phaedra, Feuer Yvette, Manyasz Erika/Milák Melinda, Romankovics Edit, Szalontay Tünde, a színészek improvizációja alapján írta: Romankovics Edit és Zsigó Anna, dramaturg: Zsigó Anna, zeneszerző: Fűri Anna, dalszövegek: Kiss Judit Ágnes, koreográfus: Hód Adrienn, díszlet, jelmez: Horváth Jenny, rendező: Romankovics Edit

„A színésznők társadalmi helyzete igen szimbolikus, hiszen a genderprobléma sajátosságait „sűrítetten” vagy „esszenciálisan” jelenítik meg, ugyanis a színésznő személyisége, esztétikai szerepe, nyilvánosság előtti megjelenése és ambíciói genderkérdéseket összegeznek a társadalom számára.”

Baluja Petra: A sűrített nő – Sikerek és életpályák vizsgálata a kőszínházakban, Napkút Kiadó, Budapest, 2023

Elfogadva Baluja Petra színházszociológus fenti megállapítását, beláthatjuk, hogy hitelesebben senki sem beszélhet a nők midlife crises-ről, mint azok a nők, akiknek a színház a hivatásuk. Ha megnézzük a színlapot, láthatjuk, hogy egy nagyon erős női csapat dolgozott az előadáson. Az ő tapasztalataik alkották azt az alapot, ami alapján Romankovics Edit és Zsigó Anna megírták a szövegkönyvet. Így a negyvenes nők problémáinak, sajátos élethelyzetének szinte enciklopédikus feldolgozását kapjuk a színpadi játéktól, egy remek ritmusú, a Fűri Anna és Kiss Judit Ágnes páros által alkotott dalokat szervesen integráló varieté előadás keretében. Végre láthattunk egy olyan, alapvetően zárt jelenetekből építkező előadást, ahol az etűdökből nemcsak egy komplex, teljességet sugalló képet kapunk a témáról, de egyik karakter további sorsa sem sikkad el. További erénye a történetnek, hogy az életpályák nyitottak maradnak, számos továbbgondolandó kérdéssel távozunk a színházból, semmi triviális lekerekítés nem egyszerűsíti le a bemutatott női sorsokat. Az előadás hatása nagyon rafinált. Míg a végponton egy közös sorsközösségben való feloldódás élményét kapjuk – a mi általunk megtekintett előadás nézőközönségét mintegy 90%-ban nők alkották – egyedül maradva az élménnyel számos olyan jelenet gesztus villan be, ami nyugtalanítóan világítja meg azt, ami a mi saját problémánk, amin dolgoznunk kell. Érdemes meghallgatni az alkotók gondolatait az alábbi videóban, hogy képet kapjunk arról, milyen kiinduló gondolatok inspirálták az előadás létrejöttét. Az írást illusztráló fotókat Reviczky Zsolt és Kállai-Tóth Anett készítette. 

Az öt fő karakter igen széles spektrumát képezi le a középosztálybeli női életpályáknak. Három fő problémakör köré csoportosulnak a jelenetek. A test változása önmagában is félelmetes jelenség, de a társadalomra jellemző szépség- és fiatalságfetisizmus még inkább megnehezíti a helyzetet. A pszichológus Juditot alakító Feuer Yvette dala a termékenység elmúlásáról igazi, átélhető gyászdal. A testtel kapcsolatos külső és belső irreális elvárások már a korábban látott MILF című előadásban is központi téma volt, mindkét produkcióban félelmetes látni, ahogy gyönyörű középkorú nők interiorizálják a főképp kereskedelmi érdekből létrejövő nyomasztást. Mindkét nem számára átélhetőek a munkával, alkotással kapcsolatos krízishelyzetek. Az eriksoni pszichoanalitikus fejlődésmodell szerint középkorúként a generativitás versus stagnálás konfliktusát kell minden embernek megoldania. Kibontakoztatom-e a képességeimet? Értékes, értelmes dolgokkal foglalkozom-e? Judit radikális döntést hoz. Kiégett pszichológusként már nem érzi teljesnek az életét. Írónővé válik, és rettegve bár, de bátran szembenéz azzal az új közeggel, amibe integrálódnia kell. Csillának (Szalontay Tünde) színésznőként sokkal nehezebb dolga van. Középkorú színművésznőként tapasztalatának, intellektusának, folyamatos önfejlesztésének köszönhetően éppen a csúcson van, most kéne eljátszania azokat a jelentős szerepeket, amik színész-óriássá tennék. Csakhogy ezek a szerepek nincsenek megírva. A drámairodalom 70%-a a férfiaknak íródott, a fennmaradó 30% jelentős része fiatal nőknek. Zseniális ezt egy Csehov Sirályára való castinggal bemutatni. A Sirály-előadások démonizált Arkagyinája után egy olyan szerepértelmezést látni, amelyben ennek a karakternek az igazsága bomlik ki, igazán üdítő. Erre az amúgy sem egyszerű helyzetre épít rá a darab egy metoo-történetet. Romankovics Edit rendezőként és Álmosd Phaedra asszisztensként remek partnere ebben a jelenetben Szalontay Tündének.

Anett (Milák Melinda) története is több, a negyvenes éveiben járó nőket sújtó problémára világít rá. Anett egyedül álló anyaként neveli gyerekét és gondoskodik édesanyjáról (Feuer Yvette). A szendvicsgenerációra szinte elviselhetetlen terhek nehezednek, főleg, ha mint Anett, egy segítő szakmában dolgozik. Szociális munkásként megalázó fizetésért minden segítség nélkül olyan lelki terheket kell nap mint nap viselnie, amit elképzelni is nehéz. Erre a hármas terhelésre jön az a pszichológiai teher, amit egy mérgező anyával való kapcsolat és együttélés okoz. Az anyával való viszony tisztázása ebben az életkorban akkor is nehéz életfeladat, ha ez a viszony harmonikus és szeretetteljes. Anett történetszálának feloldása igen katartikus pontja az előadásnak, inspiráló lehet a hasonló helyzetben élőknek.

Természetesen nem maradhat ki a szerelem, a magány és a kihűlt házasságok kérdése sem. Szilvia (Álmosd Phaedra) teljesen átgondolná önmagát, otthagyja könyvelői munkáját és a családját, elköltözik vidékre. Itt beleszeret egy nála fiatalabb arab fiúba. Barátnője, családja, férje az összes létező sztereotípiát rázúdítja, Szilvia mégis kitart választása mellett. Nagyon érdekesen lebegtetve marad, hogy ez a választás teljes katasztrófa vagy happy end-e Szilvia számára. Saját előítéleteinktől, reményeinktől, boldog vég iránti vágyunktól függ, hogy Szilvia utolsó jelenetében a verbális vagy a metakommunikatív jelzéseknek hiszünk-e. A barátnő, Éva (Romankovics Edit) történetszála is nyitott marad. Azért próbálja-e minden eszközt bevetve visszatéríteni családjához Szilviát, mert a saját, családanyai életformája elleni támadásként éli meg, hogy barátnője ilyen könnyen föladja azt, amire ő az életét építette? Vagy a bűntudatát kompenzálja, mert szerelmes Szilvia férjébe? Az Éva álmodozását megjelenítő játék a textíliákkal az egyik legszebb színpadi megoldás az előadásban.

Hogy éri el az előadás, hogy a leírt ólomsúlyú problémák ellenére mégis felszabadultan távozzunk az előadásról? A választott revüforma játékossága szerencsésen oldja, de nem súlytalanítja a feszültséget. Az előadás humora, főképp az öniróniája a nézőbe is bátorságot önt, hogy szembenézzen félelmeivel. És végül az előadás végi közös táncba hívás, amit a nézők döntő többsége elfogadott, létrehozott egy olyan nővériséget, aminek a megélése talán segíthetne az összes problémánk megoldásában.

♥

Kedves Phaedra, Yvette, Melinda, Tünde, Anna, Anna, Judit Ágnes, Adrienn, Jenny és Edit, köszönjük ezt az elgondolkodtató és katartikus előadást!