Szívós Károly: Ki a legjobb manó, KIMI/MÜPA, KIMI, 2024. április 5., 15:00

Játsszák: Kiss Dorina, Bolla Gábor, Bognár Gábor, Szilágyi Barnabás, közreműködik: Laczkó Tamara (zongora) és Szilágyi Barnabás (gitár), író: Szívós Károly, zene: Bolla Gábor, bábok: Csonka Erzsébet, látvány, rendezőtanár: Török Ágnes

A Háromgarasos opera nagyszabású vállalkozása után ismét nagy fába vágták a fejszéjüket a KIMI-sek. Az igen kritikus 3-8 éves korosztálynak készítettek bábelőadást, egy ilyen összetételű közönség azonnal visszajelez. Szerencsére a nyílt próbán is volt két célközönségbe tartozó az ismerősök, tanárok, kíváncsi rajongók (ezek volnánk mi) között, így meg tudtuk lesni, mi várható az egy nappal későbbi premieren a MÜPA Üvegtermében. A rendezőtanár, Török Ágnes arra kért minket, próbáljunk meg legalább kisiskolás korunkig visszamenni, és ilyen lélekállapotból nézni az előadást. A nézőtársak felől hallható kuncogás és nevetés alapján kijelenthetjük, hogy ez könnyedén sikerült, a mellettünk ülő gyerekközönségen pedig nagyon hamar a történetbe való teljes bevonódást láttuk.

A Ki a legjobb manó? - ban minden komponens adott, hogy egy igazán jó gyerekelőadássá érjen össze. Elsősorban kell egy történet. Szívós Károly meséje egyenes vonalú, jól követhető, és olyan problémát vet fel, amihez az óvodás-kisiskolás korosztály jól tud kapcsolódni. Amint a gyerek intézményi közegbe kerül, rögtön viszonyulnia kell a versengéshez. És bizony ezek a versenyhelyzetek sokszor a darabhoz hasonlóan manipulációs technikák a pedagógusok részéről. Ki veszi fel a cipőjét leggyorsabban, ki a legjobb fejszámoló az osztályban, ki kanyarítja legszebben az o betű farkincáját? Biztosan emlékszünk ezekre a frusztráló helyzetekre, és azokra a stratégiákra, amiket ezekben a helyzetekben alakítottunk ki. Csermely (Kiss Dorina) és Ardó (Bolla Gábor) nyugodtan élik szorgos erdei manó életüket, együtt fedezik fel az erdőt, gyűjtik a szamócát és a gombát, elismerik egymás képességeit. Ekkor jelenik meg az életükben egy pöttyös labda, és Zsombor, a darázs (Bognár Gábor). Zsombor az információs nagyhatalom, aki tudja mi az a labda, a manók a tudás küszöbénél ácsorgók, akik nem tudják mi az, ezért kihasználhatóak. A gyereknézők, persze, átlátnak a szitán, mert jó emberismerők (pardon, manóismerők) és a darázshoz hasonlóan tudják mi az a labda, a verseny, a hajtás és teperés a jó eredményért. Zsombor saját céljai érdekében – legyen tele az éléskamra, úgy, hogy neki ezért a szárnyát se kelljen meglebbentenie – versenyt szervez a legjobb manó címért. A manók naivan és kíváncsian belemennek a játékba, az addigi kedves ugratásokból csúfolódás, a közösen végzett örömteli tevékenykedés helyett edzés, a saját szükségletek kielégítése helyett a darázs által kiszabott versenyszámok teljesítése lesz a cél. Szerencsére a manóknak is megvan a magukhoz való eszük, a gödörből szó szerint és képletesen is csak csapatként képesek kimászni, és a kotnyeles madár (Szilágyi Barnabás) segítségével arra is rájönnek, hogy Zsombor becsapta őket, így példátlan bosszút eszelnek ki és példásan megbüntetik a darazsat. Zsombor belátja, hogy nem volt szép kihasználni a manókat, és egy igazi csapatjátékban, közös labdázásban oldódik fel a konfliktus az előadás fináléjában, amibe a közönség is bevonódhat. Ez a közönséggel való labdázás a főpróbán még csak jelzésértékű volt, érdemes lenne alaposan kidolgozni, hogy ténylegesen egy közös, mozgásos játékkal érjen véget az alkalom.

Természetesen szükség van bábokra. A főszereplők bunraku bábokat, a mellékszereplők pálcás bábokat kaptak. Csonka Erzsébet nagyon szerethető, és a célközönség számára azonosulásra alkalmas bábokat alkotott Csermely és Ardó figurájában. Az antagonista Zsombor, mint darázs szintén telitalálat, egyszerre hordoz minimális veszélyérzetet, és bumfordisága miatt könnyen tehető nevetségessé. A bábtechnika melletti döntés szorosan kapcsolódik a történet problematikájához. A bunraku mozgatásához több mozgató szükséges, csak az ő összjátékuk bontakoztatja ki a báb képességeit. Az előadásban minden szereplő főmozgatója a saját bábjának és segítője a többiekének. Hol főszereplő, hol segítő, ahogy az előadás megkívánja. Ez erős üzenet a kooperáció versus kompetíció vita eldöntéséhez.

Az eddig felsorolt elemeket támogatja meg Bolla Gábor zenéje, amelyet Laczkó Tamara zongorajátéka és Szilágyi Barnabás gitárjátéka szólaltat meg, és a színészek is dalra fakadnak. Kedves, játékos dallamok, meglepő hangeffektek jellemzik az előadást. Török Ágnes színpadképe egyszerű, jól variálható elemekből áll, reményeink szerint könnyen utaztatható, hogy iskolák, óvodák is meghívhassák a produkciót. Okos, technikás és vidám előadás, örülünk, hogy láthattuk.

♥

Kedves Dorina, Gábor, Gábor, Barnabás, Tamara, Károly, Erzsébet és Ágnes, köszönjük ezt a remek mesét, túlzás nélkül a nap fénypontja volt az előadás!