Mithridatész halott?, SZFE, 2024. február 12., 19:00 és 2024. április 8., 19:00

Játsszák: Regős Simon, Tarjányi Liza, Bari István, Juhász Tibor, Ionescu Raul, Hevesi Fanni, Bangó Ernest, Gálhidy Gizella, Lehel Vilmos, író-dramaturg: Ferenczy-Nagy Boglárka, zeneszerző: Sándor Zsigmond, látványtervező: Bánhidi-Rózsa Bence, fénytervező: Hivessy Menyhért, grafikus: Hegyessy Bercel, rendezőasszisztens: Birkenstock Rebeka, rendező: Juhász Tibor

Jean Racine drámái nem a legtermészetesebb választásai a színházaknak. Ez nem is meglepő, rettenetesen sokat kell dolgozni velük, hogy a végeredmény nézhető legyen. Még ha véletlenül akad is bennük drámai helyzet, az is menthetetlenül belefullad a dagályos és szónokias szövegbe. A szereplők deklamálnak ugyanabban a rendkívül választékos és unalmas stílusban. Hatalmas érzelmek hullámoznak, de csak szolidan, hogy a korabeli úri közönség kényes ízlését kiszolgálják. Nemrégiben volt egy kevésbé sikerült próbálkozása a freeSzFE-nek, Fekete Ádám a Berenicét rendezte meg Béranyám, én egy búcsúban rekedtem címmel. Sajnos az előadás legsikerültebb része a cím, maga a feldolgozás nem vált igazán élő a történetté. Nagyon meglepődtünk, hogy az SzFE negyedéves színházrendező és fizikai színházi koreográfus osztálya egy ilyen alapanyagból – a Mithridatész című dráma Molnár Imre fordításában ismert szövegéből – az évad egyik legjobb darabját és előadását hozta létre. Hódolatunk a darab írójának és dramaturgjának, Ferenczy-Nagy Boglárkának és rendezőjének, Juhász Tibornak!

Fotó:Kuttner Ádám

"Köszönjük a sajtó tisztelt képviselőinek, hogy eljöttek. Ez itt a mitridátészi ellenállás 365. napja azaz első évfordulója. Mély fájdalommal vesszük tudomásul, hogy Mitridátész, mozgalmunk vezetője, egyben megálmodója halott."

A dráma alaphelyzete megmarad, ahogy a szereplők főbb jellemvonásai és a köztük lévő viszonyrendszer is leköveti Racine drámáját. A közeg viszont változik, Mithridatész egy független pankrátor-klub tulajdonosa, aki a Római Birodalom Studios nevű megacég ellen küzd a kultúra és a sport monopolizálása ellen. Ez a csavar nagyon jót tesz a darabnak. Az épp erőszakosan terjeszkedő Római Birodalom és a vele szemben álló független királyságok mára már szinte átélhetetlen konfliktusa a háttérben megmarad, de egy érthetőbb közegbe kerül, a mindent leuraló állam és a független vállalkozások, kulturális műhelyek harcává válik. Nem mellesleg ez a közegváltás teljesen természetessé teszi a fizikai színházi eszközök virtuóz alkalmazását. Nem véletlen, hogy a Rákóczi úti tornaterem az előadás helyszíne, ezeket a mozgásokat csak egy ilyen speciálisan biztonságos környezetben lehet kivitelezni. A szöveg mai, pörgős és nagyon vicces, a darab legvégén kapunk fél oldalnyi ízelítőt a Racine-drámából.

Fotó: Kuttner Ádám

Nagyon sok többletjelentést sűrít magába ez a drámát megújítva megőrző variáció. Érdekesebb lett Mithridatész (Regős Simon) figurája. A féltékenység, mint alaptulajdonság betagozódik egy teljes kórképbe, Ferenczy-Nagy Boglárka egy nárcisztikus szociopatát állít elénk, aki mindenkit, legyen az családtag, barát, szolga, tárgyként kezel, és ennek csak egy aspektusa a féltékenység. Zsarnoki viselkedése miatt változik bennünk Pharnasz, az idősebb fiú megítélése is. Főleg Juhász Tibor lágyabb, jóindulatúbb megközelítésében. Ionescu Raul ugyanezt a figurát démonibban játszotta (korábban vele is láttuk az előadást). Pharnasz szempontjából teljesen érthető, hogy nem akarja folytatni az apja által indított szélmalomharcot, könnyen lehet, hogy neki a Római Birodalom Studios élhetőbb lenne, mint Mithridatész kiszámíthatatlan fanatizmusa. A karakter ellenpontja a szerethető, kissé egocentrikus, de a dolgát a családi feladatoknak megfelelően szépen rendben tevő Xipharesz (Bari István). A hősszerelmes szerepben fellépve számos mosolyt fakasztó, finom gesztusa szinte elsőként oldja a néző feszültségét és lavíroz minket bele abba a felismerésbe, hogy itt szabad és kell is nevetni. 

Monime (Tarjányi Liza), bár ugyanúgy csapdában van, mint a Racine-műben, itt sokkal céltudatosabb, keményebb, sokkal jobban rálát a saját helyzetére. Szépségkirálynőként és családfenntartóként vergődik Mithridatész jegyesének szerepében, nem áll elő az a mai szemmel anakronisztikus helyzet, hogy származása és neme miatt lenne cselekvőképtelen. Phoadime (Hevesi Fanni) nem csak külön történetet kap, amiben megértjük, miért tud vonzó lenni Mithridatész és vállalkozása, miért vannak hívei, de egy csodálatos monológot is kapott a családról, amit nagyon hatásossá tesz Mithridatész, mint családfő őrjöngése a háttérben. A számos kacagtató jelenet egyike ez, amelyben a patetikus beszélő a család értékéről tart előadást nekünk.

Fotó: Kuttner Ádám

Nagyon különös, ironikus ízt ad az előadásnak, és ez végig ott lebeg minden jelenet felett, hogy az a harc, amit a pankrátoroktól látunk fake küzdelem. Itt nincs igazi halál. A színházi jelek mind azt súgják, hogy a karakterek, amikor meghalnak, valóban meghalnak. Ám egyszer csak visszatérnek az élők közé. A történetet nézve folyamatos a vibrálás a képzeletünkben, hogy vajon kik is azok, akiket látunk. Néha valóban a pontuszi környezet és a római birodalom jut eszünkbe. Aztán, amikor meghalljuk Pompeius Magnus nevét, mint cégvezetőét, egy római jelmezbe öltözött pankrátor jut eszünkbe és nem a keletet meghódító triumvir. Érdekes aktualitást fedezhetnek fel azok is, akik követik a napi közéleti eseményeket. A százezres tüntetés emlegetése áthallásosságban meghozza az eredményét. Mi jobb történhetne egy színházzal, mint hogy azok a bizonyos események aláúsznak a darabnak. Az igazságban való kételkedés korábban említett motívuma Monime (Tarjányi Liza) és Mithridatész (Regős Simon) közös nagyjelenetében csúcsosodik ki, amelyben Mithridatész, jegyese minden elővigyázatossága ellenére, átveri Monimét. 

Egy nagyon szép tükörszimmetria egyik oldala a két pankrációs műsorvezető, Bangó Ernest Arbatja és Hevesi Fanni Phoadime-je. Ők testesítik meg a kisembert a királyi család szappanoperájában, kiváló azonosulási pontot nyújtanak a néző számára. A tükörszimmetria másik partján Rizi és Gizi, Gálhidy Gizella és Lehel Vilmos alakjai állnak. Ők egyfelől, kétség kívül Mithridatész verőemberei, másfelől nagyon furcsa, misztikus, éteri lények. És persze az a jó a fizikai színházban, hogy nincs kis feladat. Ha Lehel Vilmos nem tologatja a zsámolyokat Bari István lábai alatt, akkor a vállain nem tudna Tarjányi Liza a levegőben sétálni a halál felé vezető úton. Tény persze, hogy a pontuszi cég uralkodója mégis csak Mithridatész, ezért a többiek minden igyekezete ellenére, végül többször elviszi a show-t előlük. El kell ismerni, Regős Simon nagy király!

Talán a legizgalmasabb jelentésréteg a média hatásaihoz kapcsolódik. Nagyon sok mindenen elgondolkodhatunk ezzel kapcsolatban. A közösségépítés, főként egy politikai mozgalom közösségépítésének lehetőségeiről, a manipulációról, a valóság és a médiában sugárzott kép eltéréséről. Nemcsak Mithridatész médiahackje kapcsán, de Monime helyzete és Arbat (Bangó Ernest) kétségbeesett kirohanásai kapcsán is. Hogy aztán az előadás zárlata teljesen elbizonytalanítson minket. Vajon egy újabb, jól megkomponált marketing anyagot kaptunk vagy Mithridatész valóban halott?

♥

Kedves Simon, Liza, István, Raul, Fanni, Ernest, Gizella,Vilmos, Boglárka, Zsigmond, Bence, Menyhért, Bercel, Rebeka és Tibor, köszönjük ezt a lehengerlő előadást, és ezt a bámulatos írói és rendezői munkát!