TÜFF, Molière Tartuffe című drámája nyomán, SzFE, 2025. június 12., 19:00

Játsszák: Veress György, Tabajdi Anna, Lajcsik Domonkos, Ábrahám Kíra, Hostyinszky Máté, Horváth Gábriel, Rigó Mária, Kardos Tibor, koreográfus: Csáki Benedek, rendezőasszisztens: György Ildikó, rendező: Horváth Mózes

Horváth Mózes a Városok dzsungelében című brechtiáda után egy másik, nem kevésbé aktualizálható klasszikust, Molière Tartuffe-jét, választotta rendezői vizsgájához, Vas István fordításában. A harmadéves prózaisok Kardos Tiborral kiegészülve egy olyan játékot mutattak nekünk, ami Tartuffe egy lehetséges és meggyőző genezisét mutatja meg. A Tartuffe-előadásokat nézve eltűnődhetünk azon, miként is kezdődhetett ez a hatalomátvétel – hogyan kerülhetett ez az ágról szakadt senkiházi Orgon polgári házába. Horváth Mózes interpretációja nem a befolyásolhatóság, a kétszínűség és a zsarnokság kiépüléséről szól, hanem egy félresikerült mesterterv megvalósulását vázolja fel. A legfőbb intrikus pedig nem Tartuffe, hanem Orgon.

A Rákóczi úton két ismerős figura próbálja élni utcára szorult életét az SZFE kapuja elé húzódva: Tartuffe (Horváth Gábriel) és Lőrinc (Kardos Tibor). Miközben vackolódásukat figyeljük – mosakodnak, ide-oda pakolják ikeás szatyorba zsúfolt holmijukat –, a házból vad mulatozás hangjai szűrődnek ki. E zajos háttérben fogalmazódik meg Orgon (Veress György) fejében a mesterterv, miként vethetne véget a család és a slepp féktelen luxizásának. A teljesen összezavarodott hajléktalanok vele tartanak, a néző pedig egy az Orgon-házbeli, szokásos esti tivornyába csöppen.

A díszlet középpontjában egy elképesztő méretű, gazdagon megterített asztal áll, amely nem csupán a két hajléktalan számára képviseli a fényűzés netovábbját – a gyümölcsök groteszk látványa a zajló mulatság közepén felidézik számunkra a 90-es évek egyik ikonikus videóklippjét a Mr. Vain-t a Culture Beattől. A kezdetben a terem hátsó részében induló buli fokozatosan az asztal – a voltaképpeni színpad – köré, alá szerveződik, amely így egy rendkívül sokrétű, folyamatosan újrafogalmazódó játéktérré válik. Csáki Benedek koreográfiája, nézői korosztálytól függően a Hair asztalon táncolós jelenetét, vagy egy késő reneszánsz festmény idézi. Az aranyifjú Damis (Lajcsik Domonkos) és húga Mariane (Ábrahám Kíra) a főkolomposok, míg Elmira, Orgon felesége (Tabajdi Anna) valamivel visszafogottabb mulatozó.

Ebbe a dekadens parádéba vezeti be Orgon Tartuffe-öt és társát. Míg Tartuffe viszonylag gyorsan akklimatizálódik az új közeghez, és hamar megtalálja a neki szánt szerepkört, addig Lőrinc nehezebben hisz a hirtelen jött szerencsének – biztos, ami biztos alapon gondosan a szatyrába ment mindent, ami a keze ügyébe kerül: egy összenyomódott szőlőszem vagy épp egy guruló narancs sem kerüli el figyelmét. A jelenet mélyrétegében, a rendezői koncepció szerint itt Orgon és Damis arroganciája feszül egymásnak, Tartuffe ebben a konstellációban kezdetben pusztán katalizátor – legalábbis addig, amíg el nem kezd egy saját játszmát játszani. A kiszolgáltatott szerepből lassan maga is kihasználóvá válik. Orgon pedig akaratlanul is belesétál a csapdába: miközben próbálja kordában tartani a család anyagi helyzetét és jóhírét veszélyeztető élősködőket, kiszolgáltatja magát egy másik parazitának.

Ugyan tudjuk, hogy a Tartuffe vígjáték, nézői feladat dekódolni, hogy a mindenkori rendező éppen milyen tónusban kívánja elénk tárni a történéseket. Keserédes játék, gótikus cosplay, vagy szövegzsonglőrködés, mint Parti Nagy Lajosnál, amikor a szó elviszi az előadást, és nincs időnk nevetni, mert csak ámulunk. A TÜFF finomhangolása éppen akkor nevettet meg bennünket igazán, amikor az abszurd a tetőfokára hág és a bujkálós bohózatjelenet felépül. Orgon iránt ezúttal nem érzünk szánalmat, már csak azért sem, mert a megoldásban nem a jóságos király ötlik fel bennünk, hanem egy kutyakomédia még nagyobb kutyája. Lőrinc (Kardos Tibor) színeváltozása valójában olyan jól sikerült, hogy mi is megérezzük a rettegést, amely Orgonba és Tartuffe-be is belenyilall. Orgon, az örök talpnyaló, az igazi slepp- és luxikirály nagyon elcseszte, és ezt a csúcsragadozónak kell kelletlenül helyrehoznia. Tartuffe-re pedig a börtön vár, pedig ő csak egy igazi kisember, egy alkalom szülte tolvaj.   

Horváth Mózes olyan értelmezést bányászott ki a Tartuffe-ből, ami a felszínes olvasaton túlmutat és friss élményt ad a nézőnek. A csapat egy szépen fejlődő, igazán vicces előadást hozott létre, amibe végül egy aprónyi, de nagyon keserű íz vegyül a hatalom pallosának meglengetését követően. Láthatóan a felkért színészek nagyon szerették ezt a változatot, a koreográfia vonzó látványt nyújtott, a zeneválasztás pedig remek volt. Igazságtalan, tudjuk, de nem mulasztjuk el megemlíteni Horváth Gábriel és Kardos Tibor magánszámát a távirányítós hifitoronnyal, ami önálló kabaréjelenetként is megállná a helyét. Reméljük, a következő évadban is műsoron marad a TÜFF, mi is szívesen megnéznénk megint, és biztosak vagyunk abban, hogy az SzFE vizsgáit gyakran látogató nézők is szívesen fogják majd. Már most nagyon várjuk, mivel lep meg minket legközelebb Horváth Mózes.

♥

Kedves György, Anna, Domonkos, Kíra, Máté, Gábriel, Mária, Tibor, Benedek, Ildikó és Mózes, köszönjük ezt a nagyon mulattató és izgalmas előadást!