Calle Fuhr: A szerkesztőség, RS9 Színház, 2024. május 29., 19:00

Játsszák: Lelkes Botond, Kádár Kinga, Lehel Vilmos, Hevesi Fanni, koreográfia: Hevesi Fanni, Lehel Vilmos, zene: Lelkes Botond, videók: Ilosvai Péter, fordította és rendezte: Hevér Ádám

Azt eddig is tudtuk, hogy egy dokumentumszínházi előadás lehet fontos, megrendítő, elgondolkodtató, de a könnyedséget és a szórakozást nem társítottuk ehhez a színházi formához. Eddig. Egy nagyon friss és fontos darabból Hevér Ádám fordításában és rendezésében készítettek előadást az SzFE már végzett illetve most negyedéves hallgatói. Calle Fuhr Die Redaktionjának osztrák ősbemutatója 2023 tavaszán volt, a szerző rendezésében, és a feldolgozott történések sem sokkal régebbiek, 2020-21-ben zajlottak a megírt események. Hogyan érik el az alkotók, hogy a történet súlya megmaradjon, szembesítsen minket a valósággal, de közben remekül is érezzük magunkat? Erre próbálunk választ adni az alábbiakban.

Hevesi Fanni (fotó: Ilosvai Péter)

A Dossier oknyomozó újságírással foglalkozó osztrák független portál – még fizetett hirdetéseket sem fogad – egyik legnagyobb projektjéről, az ÖMV-cégóriás problematikus ügyeiről szóló cikksorozatának születéséről szól az előadás. Újságírói aprómunkát kell tehát megjeleníteni a színpadon – jegyzőkönyvek, munkaemailek, törvényszövegek aprólékos átbogarászását, források felkutatását, szerkesztőségi megbeszéléseket, költségelszámolást – csupa első látásra színpadképtelen tevékenységet. A téma, a kipattanó botrányok rendkívül érdekesek, a tényfeltárás folyamata néhol drámai mozzanatokban is kulminál, de ezernyi apró színpadi ötlet szükségeltetik, hogy előadásként is értelmezhető legyen.

Hevesi Fanni, Lehel Vilmos (fotó: Ilosvai Péter)

Jót tesz az előadásnak a közönség bevonása. A főszerkesztőt játszó Kádár Kinga rögtön bevon minket a szerkesztőségi ülésbe, sőt egyikünket meg is teszi rögtön a lap dizájnerjének. Később a cikkek közzétételében lehetünk aktív közreműködők, ahogy kézről-kézre adjuk a dossziékat, végül egy a valóságban is járható út, a lap közösségi finanszírozásának részesei lehetünk. A színházteremben tanúsított aktivitást magunkkal is vihetjük, és ténylegesen részesei lehetünk az előadásban látottaknak, ha támogatjuk az Átlátszót a Lakmuszt vagy egyéb oknyomozó újságírással foglalkozó szerkesztőséget.

Dinamizálják az előadást a mozgásos szekvenciák, a fizikai színházi rendező és koreográfus hallgató Lehel Vilmos és Hevesi Fanni az RS9 nem túl variábilis terét maximálisan bejátszatja, a mozgások jól érzékeltetik azt a pörgést, amivel egy szerkesztőségi brainstorming vagy egy cikk utolsó pillanatbeli összerakása jár.

Lelkes Botond, Kádár Kinga, Lehel Vilmos, Hevesi Fanni egyrészt az újságírókat játsszák, és igen jól áll nekik ez a szerep. Azt a lelkesedést, meggyőződést és hitet, ami színházcsinálóként is jellemzi őket hitelesen tudták átkonvertálni az újságírói szerepbe. Emellett jut nekik olyan figura is, amiknek eljátszásával rengeteg humort tudnak megcsillantani. Lehel Vilmos, az ÖMV szóvivőjének és Hevesi Fanni az újság ügyvédnőjének szerepében különösen ilyen.

Az írásvetítőket középpontba helyező látvány szintén telitalálat. Remek fényezési megoldások épülnek rá, és jót tesz a sztori követhetőségének, hogy a szemünk előtt áll össze a történet, ahogy az összefüggések fölkerülnek a fóliákra. Ilosvai Péter remek videót készített az előadás egyik kulcsjelenetéhez.

Kádár Kinga (fotó: Ilosvai Péter)

Ha jobban belegondolunk, igazán sokkolónak tarthatjuk az előadást. Pedig semmi más nem történik, mint egy jogállam üzemszerű működése. A független média feltárja a visszásságokat, a független bíróság egy részben állami tulajdonú(!) cég esetében a tényeket mérlegeli, a független értelmiségi közgazdász professzor visszavonja a vállalatnak igazat adó szakvéleményét, amikor újabb tények kerülnek birtokába, a kancellár és az adatvédelmi biztos vizsgálatot kezdeményez, és végül a szerkesztőség profi munkájának köszönhetően a vezérigazgató lemond. Az olvasóközönség a Dossier munkájáról értesülve napok alatt megsokszorozódik, az előfizetők eltartják a lapot. Bár a mai magyar közéletről egy szó sem esik, folyamatosan fut a néző, legalábbis a mi fejünkben az összehasonlítás, hogy itthon hogyan is zajlott volna, vagyis zajlott le számtalan ehhez hasonló történet. Jó néha emlékeztetni magunkat, hogy is működik egy valóban demokratikus társadalom. Kár, hogy Magyarországon ez csak a színpadon lehetséges.

♥

Kedves Botond, Kinga, Vilmos, Fanni, Botond, Péter és Ádám, köszönjük, hogy létrehoztátok ezt a remek előadást!