Radnóti Miklós: Ikrek hava, Kriptonit, Kettőspont / színház & spirituális ügynökség, 2024. július 5., 20:00

Dramatizálta, rendezte és játssza: Szitás Balázs, fény: Formanek Csaba

Még május elején, a monodráma bemutatója előtt, készült egy beszélgetés, amiben Formanek Csaba, Sütő András és Szitás Balázs beszélgetnek a monodráma műfaj sajátosságairól, kihívásairól és arról a vonzásról, amit ez a műfaj gyakorol a színészre. Monodrámával foglalkozni monománia. Szitás Balázs nyolc hónapon keresztül Radnóti Miklós egyetlen prózai művével, az Ikrek havával kelt és feküdt, létrehozta belőle a színpadi szöveget, fájdalmas döntések sorát meghozva, hogy mi maradjon és minek kell kikerülnie az alapanyagból, hogy egy színpadi műként a saját lábán megálló, feszes, dinamikus változat születhessen, ami mégis képes visszaadni a forrásmű teljességét. És még csak ezután következett az a valószínűleg kétségekkel, hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel teli munka, amíg minden mondat megtalálta a maga kifejezési formáját, minden gesztus a maga helyét, míg az előadó képes lett másfél órán keresztül betölteni az egyetlen szék kivételével teljesen csupasz színpadot, és létrehozni azt a mágiát, amivel az Ikrek hava elbeszélője manifesztálódik a nézők szeme láttára. Szitás Balázs alkotása hiteles, megrendítő és elgondolkodtató színház lett, érdemes volt a nyári este könnyedségét felcserélni erre a súlyos élményre.

Második rész,  Harmadik rész

Az 1940-ben megjelent Ikrek hava – napló a gyerekkorról egy egészen különleges traumanapló, ami sajátos montázstechnikával meséli el Radnóti Miklós gyerekkorát, a költővé válás küzdelmeit és a második világháború előtti Európa mind baljósabb dezintegrálódását. A három történet egyenként is kiad egy-egy ívet, de egymással való párbeszédükben válnak igazán izgalmassá. Szitás Balázs szünetei és hangnemváltásai, a szöveg ritmusosságának kihasználása jól leköveti ezt a mozaikosságot, úgy, hogy végül a teljes kép összeáll. Nagyon sokat hozzáadtak ehhez Formanek Csaba fényezési megoldásai, a fények ritmusa aláhúzta, kiemelte, kísérte ezeket a pontos ritmikai váltásokat. Ez az összjáték azért is volt fontos, mert oldott valamicskét azon a rettenetes magányon és szorongáson, ami a beszélőt jellemzi ebben a műben. Az Ikrek havában a természeti képek rendkívül hangsúlyosak, a napsütésnek, az esőnek, a fák, virágok, lepkék mozgásának impresszionisztikus leírása nem csak költőivé teszik a szöveget, de megteremtenek egy olyan otthonosság-érzetet is, ami ellenpontozza az emberi világ elbizonytalanodását.

Karomra hajtom a fejem. Az asztalból zúgást hallok, nedves szél fú lombok között. Élő korára emlékeznék a fa?

Fotó: Görgényi Gábor

Szitás Balázs monodrámája megtartja az eredeti mű hangnembeli kevertségét. Nem csak a gyermeki és a felnőtt nézőpont váltogatását, de a drámai, lírai és humoros hangnembeli kevertséget is. A Jean Citadinnel életre-halálra folytatott szakmai vita a műfordításról az előadás legviccesebb része, és kell is ez az oldás az előadásnak azon pontján, hogy befogadóként nyitottan végig tudjuk követni az eseményeket, ne zárjunk le a nyomasztóbb részeknél.

Nagyon sokfelől olvasható a szöveg, nekünk most a szociológiai aspektusok voltak különösen érdekesek, míg másoknak az az univerzális felnövéstörténet, ami korszakoktól függetlenül összekapcsolhat minket az Ikrek havával. A gyerekkép, a családi struktúrák rohamos változása száz év alatt egészen megdöbbentő. Egyik oldalon a ma már ismeretlen szociális biztonság, hogy a gyerek az egész nagycsalád, a kiterjedt rokonság felelőssége, másfelől az a pszichológiai vakság, ahogy a gyerekek lelki folyamataira még nincs semmiféle rálátás, pláne szakmai segítség. A családi titkok, az elhallgatás, a Nicht vor dem Kind – alapelvének általános alkalmazása ma már szinte elképzelhetetlen számunkra. Bár szüleink, nagyszüleink történeteiből és olvasmányélményeinkből van némi ismeretünk a korszak gyerekekkel való bánásmódjáról, személyes tapasztalataink már nagyon távoliak. Érdekes lesz újranézni a fiatalabb korosztállyal, akik nagyon érzékenyen reagálnak ezekre a témákra.

Fotó: Görgényi Gábor

 Reméljük, a következő évadban minél többekhez eljut ez az előadás, iskolai osztályoknak különösen ajánljuk, nem tudjuk jobb módját a klasszikusokkal való ismerkedésnek, mint a színház. És ajánljuk, hogy a másik két alkotó monodrámáját is keressétek, Formanek Csaba Diogenészét és Sütő András Szabad-ötletek jegyzékét!

♥

Kedves Balázs és Csaba, köszönjük ezt a hatásos estét, sok sikert kívánunk az előadásnak a következő évadra!