Sławomir Mrożek Strip-tease, SZFE, 2024, december 5., 19:00

Játszók és alkotók: Atlasz Barnabás, Németh Áron, Zöldi Ákos és Márkos Albert

„A Tangó premierje óta 35 év telt el. Az idő megtette a magáét, a színházművészet pulzusa már kissé más ritmusban ver, mint Mrożek drámái. Nincs többé kulcsunk ehhez a nyelvhez és mentalitáshoz. Hiszen az utóbbi évtizedekben megváltoztunk. És nem tudom, hogy Mrożek továbbra is a mai világunkról szól-e. […] Parabolái mára már megfosztattak mindattól, ami a valóságról szólt bennük."

idézi Pászt Patrícia doktori értekezésében Łukasz Drewniak 2000-ben írt cikkét Sławomir Mrożekről. Mrożek abszurd, groteszk parabolái virágkorukat élik, nemrégiben Lehel Vilmos rendezett egy igen mély érintettségről tanúskodó Tangót, szintén az SZFE-n. Úgy látszik, visszafelé forog az idő kereke, az 1961-ben írt Strip-tease aktuálisabb nem is lehetne. A közönség pedig rezonál; pályakezdőknek, pályájuk derekán járóknak és pályát lassan elhagyóknak egyaránt mindennapi alapélménye a kiszolgáltatottság, a világ kaotikussága és a megfosztottság élménye. Az alkotók ráéreztek erre, és elhozták nekünk a Stip-tease egyszerre félelmetes és nevetséges világát, hogy kilépve a mókuskerékből, kicsit ráláthassunk magunkra, mérlegelhessük stratégiáinkat, cselekvési lehetőségeinket Abszurdisztán világában.

Atlasz Barnabás és Németh Áron, az SZFE végzős prózai színművész osztályának hallgatói jó érzékkel találták meg azt a formát, ami kiegészítheti a mrożeki szövegfolyamot. A bábtechnika és az élőzene beépítése teszi egyedivé és hatásossá ezt az előadást. Zöldi Ákos, az SZFE negyedéves bábszínész hallgatója, egy hatalmas, mozgatható fehér kezet kezel az előadás során a minden rendszert nélkülöző nyitódó-csukódó ajtókkal együtt.  A kéz annyira túlméretezett, annyira hozza az arctalan hatalom attribútumait, hogy a nézőtéren is érezhető a fenyegetettség. Horváth Márk alkotása, aki a játszókkal együtt hozta létre. Márkos Albert csellista, zeneszerző is főszereplővé lép elő. Képtelenség ennyi zörejt előcsalni egyetlen hangszerből, olyan komplex hangkulissza teremtődik az egy szál cselló kreatív használatával, hogy teljesen betölti az üres teret. Hol ellenállhatatlan nevetést vált ki, hol a szőrt borzolja a hátunkon. A színészek rendkívül bonyolult feladatot adtak maguknak, amikor az óriásbábbal, a zenével a nagyon jól kitalált koreográfiával és egymással is együtt kell működniük. Látszik, hogy Atlasz Barnabás és Németh Áron érti és érzi azt a fizikai színházi nyelvet, amit több rendezővel is elsajátított az osztály. Ettől az összművészeti formanyelvtől lesz egy tökéletesre csiszolt drágakő ez a mértéktartóan rövid előadás.

"csak mentem, mentem, sőt, inkább igyekeztem, aztán hirtelen csak puff, ide be... puff, ide be."

Milyen érzés, amikor csak élnéd, a lehet, hogy unalmas, de értelmezhető és átlátható, életedet, és egyik pillanatról a másikra elvennék ezt tőled? Nincs támpont, nincs erkölcsi iránytű, nem támaszkodhatsz sem szokásokra, hagyományokra, sem logikusan végiggondolt gondolatmenetekre. Játszhatsz kivárásra és próbálhatod legalább a belső szabadságodat és tartásodat megőrizni, mint Atlasz Barnabás karaktere. Vagy próbálkozhatsz aktívan megoldást találni a helyzetre, tiltakozhatsz, kiállhatsz, ötletelhetsz, mint a Németh Áron által megformált úr. A két habitus akár egymás torkának is ugorhat, hogy meggyőzze egymást arról, hogy az ő stratégiája a működőképes. Mindegy. A fehér kéz, a hatalom, így is úgy is megfoszt mindentől. A tulajdonodtól, a szabadságodtól, az önérzetedtől és végül az emberi méltóságodtól. Mindegy, hogy behódolsz vagy lázadsz, ugyanazt kapod jutalomból a behódolásodért, mint a másik büntetésül a rebellióért. Nekünk József Attila Két hexametere jutott eszünkbe.

 Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.

♥

Kedves Barnabás, Áron, Ákos és Albert, köszönet ezért a tisztán látó és csodálatosan átgondolt előadásért!