Kárpáti Péter: Rühes kutya, Trafó, 2025. szeptember 26., 18:00

Játsszák: Stork Natasa,Téri Gáspár, Boda Tibor, Barna Lilla, Hámor Anna, Horváth Ábel, hang, fény: Lengyel Ákos Papa, zene: Horváth Ábel, mozgás: Téri Gáspár, dramaturg: Hámor Anna, produkciós vezető: Varga Brigitta, látvány: Veronika Keresztesová, író, rendező: Kárpáti Péter

Az Erőszak Vége címmel rendezett évadnyitó összművészeti napokat két hétvégén a Trafó. Ennek keretében láttuk Kárpáti Péter új darabját, a Rühes kutyát, ami bár a nagyszínpadra lett bepróbálva a Klubban is remekül működött.

„A kiinduló pontunk a karcsai népmesék lápvilága (Nagy Géza gyűjtése). Néprajzi Galapagos-sziget: ezen az elzárt bodrogközi területen az évszázadok során az ismert történetek más, ismeretlen irányba fejlődtek. A mesék világa furcsán mélylélektani és látomásos, és minden fordulatnak hatalmas drámai súlya van. Csak egy-két mondatot őriztem meg az eredetiből. A mi téridőnk a mai kopott, vidéki Magyarország. Szakadozott, önellentmondásos bűnvallomásokat mondunk, olyan rettenetes történeteket, amik így, ahogy itt el vannak mondva, nem történhettek meg, de valami biztosan történt. Lehet, hogy valami sokkal rettenetesebb és köznapibb.” – írja Kárpáti Péter az október 24-ei előadás eseményoldalán.

Fotó: Kőrösi László

Az előadás egyetlen kelléke a mesemondó szék. Innen kezdi el mesélni Ibolyka (Hámor Anna) annak a vasárnap délutáni családi kirándulásnak a történetét, ahonnan minden indul. Egyszerre vagyunk egy nagyon reális, a mai Magyarország bármely kistelepülésén játszódó történetben, és egyszerre a mese időtlen-tértelen világában. Az édesanya halála, és a már a mese elején kígyóhoz hasonlított szépséges, de valamiért már feltűnésekor nyugtalanító későbbi mostoha (Stork Natasa) nem sok jót ígér az árváknak. Az apa (Téri Gáspár), természetesen, távol, így a mostoha térnyerése egyre nyilvánvalóbb. Megtörténik minden, aminek egy mesében meg kell történnie. Mégsem hagyományos tündérmese ez, nincsenek segítők, akik megmentsék a gyerekeket, legalább az első két alkalommal, nincs boldog vég, hogy helyreálljon bennünk a világ rendje. Sajátos, hogy a gonosz mostoha bűnhődése teszi ki a mese nagy részét. A gyerekei elemésztése után az apa megátkozza pokoli szeretőjét, kutyaként kell élnie, míg valaki meg nem bocsájt neki. Érdemes meghallgatni Stork Natasát, hogy milyen nehézségeket okozott számára ennek a figurának a megformálása. 

Fotó: Kőrösi László

Nagyon szép, szövegcentrikus előadás a Rühes kutya. Minden más eszköz nagyon visszafogottan, támogató módon van jelen. A mesemondás-mesehallgatás a domináns színpadi aktivitás. Horváth Ábel zenéje akkor szólal meg, amikor már kevesek a szavak. Az apa és a nő gyerekfüleknek nem való szeretkezésénél, a bűn retteneténél, az átok súlyosságánál. A népballadák drámaszövegnél is sűrűbb hangja ez. Téri Gáspár mozgásos megoldásai is tökéletesen a szöveget szolgálják. Rozi futása, az Őr és Rozi közti telefonbeszélgetés megteremtése és a kutya-nő átmenet bizarr megoldásai pont annyira dinamizálják az előadást, amennyire szükséges. Kifejezetten jól esik látni a közjátékként, majd persze a kutya történeteként funkcionáló jeleneteket a mezőgazdasági gépekért felelő őrző-védő szolgálatos (Boda Tibor) és a hozzá ellentmondásosan viszonyuló szerelme (Barna Lilla) között. Pláne azok után, hogy előtte kíméletlenül elmerültünk a mitikus mélységekben. Végre lehet egy picit nevetni, és ennek a feloldó feladatnak az elvégzésére a jól összeszokott, a Nálatok is esikben együtt dolgozó páros remek választás. Boda Tibor és Barna Lilla személyében megtalálhatjuk azokat az eseményekre kívülről rátekintő karaktereket, akikkel nézőként azonosulni tudunk, lévén a mesebeli boszorkával, az apával és leányával igen nehéz lenne. Egyáltalán, igaz az, hogy bár a pokolbéli mélységek nincsenek elzárva előlünk, mégis teret nyit a szellemességnek és a játékosságnak a darab. 

Fotó: Kőrösi László

A szövegmondás is visszafogott, bármilyen drámai is legyen a szituáció, nincs hangerőbeli nyomaték, nincs túljátszás. Ezen a gördülékeny, élőbeszédszerűen beállított tónuson robbannak igazán az arcunkba a mondatok. Az előadást átszövi a finom humor, semmi harsány térdcsapkodás, semmi szándékolt vagy szándékolatlan ripacséria. Jó volt végre látni egy olyan előadást, ami bízik a szövegben, a története erejében, a karakterei tiszta kontúrjában, és a színészekben.

♥

Kedves Natasa, Gáspár, Tibor, Lilla, Anna, Ábel, Ákos Papa, Brigitta, Veronika és Péter, köszönjük a rémmesét, jó volt a közönségeteknek lenni!