Mezei Bence: Bűnbeesés '22, MANYI – Kulturális Műhely, 2023. február 5., 19:00

Játsszák: Tóth Bogi, Takács Lacek, Horváth Sándor, jelmez/látvány: Pintér Áron, háttér festő: Fábian Rita Bernadett, fény: Molnár Péter, hang: Nándori Hanna, szöveg, koreográfia, rendezés: Mezei Bence. Az elhangzó szövegek interjú beszélgetéseinek alanyai: Tóth Bogi, Lality Áron, Zsíros László.

Szeretjük azt a színházat, amiben a mozgás központi szerepet tölt be, és látogatjuk is, de még jobban szeretjük akkor, amikor a mozgás valami lényegeset hozzáad az előadáshoz, gondolunk itt Kovács Domokos fizikai bábszínházára vagy a SimorÁg cirkuszszínházára. Mezei Bence és csapatának projektje mozgás és szöveg együttese, ezért nagyon könnyen tudtunk hozzá kapcsolódni. A Bűnbeesés '22 koncepciója nagyon szépen kiolvasható a dramaturgiából, a témája pedig olyan, hogy az elhangzó mondatok némelyike szinte ugyanúgy hangzik el nálunk is, amikor a kultúrafogyasztás mai állapotán kesergünk a vacsoraasztalnál. Ez az előadás egy igazi ,,Két Lámpásos csemege'': olyan, amiért hálásak vagyunk az alkotónak, hogy elkészítették és nézői lehettünk az előadásnak.

Az előadás eseménye a fb-on.

Kísérleti színház, mondanák az okosok, nekünk élő, tartalmas, letisztult alkotás, amire az készítők feltehetően nem sajnálták az időt. Mindazonáltal a Bűnbeesés '22 tényleg kísérlet, vagy legalább is kísérletről szól két ok miatt. Egyfelől a valóban paradicsomi látvány és hang érzékelése után az első megszólaló szöveg Isten szájából hangzik el, mint egy művészeti projekt vezetőjének bevezetője, aki arra kéri a kísérlet alanyait, hogy gondolják végig a bűnbeesés témáját, és fogalmazzák meg saját szavaikkal, hogy mi jut eszükbe erről. A megfogalmazott gondolatokat aztán Ádám (Takács Lacek) és Éva (Tóth Bogi) szerepein keresztül hallhatjuk. 

Na, de milyen ez a megszólalás? A szereplők valami mesterségesen megalkotott tájnyelvi változatban szólalnak meg, Éva inkább nehezebben érthetően, mint Ádám. A nézőkben először nyilván derültséget kelt ez beszéd, de kiváló funkcióra lel az előadás befogadása és megértése szempontjából. Egyfelől Éva nyelvhasználata olyan töredezett, hogy nagyon oda kell figyelni, hogy mit mond. Mivel elsősorban énközlések hangzanak el az előadásban, ez a nehezítés arra sarkal minket, hogy erősen figyeljünk, mit mond a karakter. Az egész játékra igaz, hogy valamilyen módon a nyelvről, a megértésről és a meg-nem-értésről szól. Elég nagy kihívás tehát beleszokni ebbe a furcsa szóhasználatba, és közben azt figyelni, hogy a mozdulatok mintázata miről árulkodhat, és a némiképp okoskodó kommentekre hasonlító megnyilatkozások vajon milyen mondanivalót céloznak meg.

 Horváth Sándor, Tóth Bogi, Takács Lacek (MANYI fb)

Bár, narrátorként halljuk Horváth Sándor hangját, a színen csak némileg később jelenik meg. A paradicsomi kígyó formája helyett egy smaragdzöld földönkívüli képében látjuk néhányszor átvonulni a színen, aki a jógamatracát hurcolja. Amikor a két ember álomba szenderül, a láthatóan cselekvő és az állapotokkal alaposan képben levő lény szemügyre veszi vizsgálatának tárgyait, az emberpárt, majd Horváth Sándor kobrát megszégyenítő mozgással és erőnléttel végez számunkra elképzelhetetlen ügyességgel művészitorna-gyakorlatokat. 

Mezei Bence: BŰNBEESÉS '22 - Trailer from Bence Mezei on Vimeo.

Az érintett témák némiképp hasonlítanak az ugyancsak a MANYI helyiségében játszott Párker Péterre. Globális katasztrófák miatti szorongás, a társadalmi nyomásra és elnyomásra való ráébredés. Persze a két előadás teljesen más jellegű fő- és mellékszálakon fut, ezért nem lenne érdemes tovább keresni a hasonlóságokat, hacsak azt nem, hogy mindkét esetben olyan embereket látunk, akik képtelenek tovább a készen kapott szerepek szerint élni. Ami mellbevágóvá teszi a Bűnbeesés 22'-t az a társadalomkritikának az a kétélű fegyvere, ami nem pusztán a tömegkultúra fogyasztóit veszi célba, hanem az úgy nevezett magaskultúrát fogyasztókat is. A műveletlen néprétegek nyelvi regiszterében megszóló Éva élesen kritizálja azt a kulturális sznobizmust, amiben nincs saját véleménye a kultúrafogyasztónak, nem gondolkodik el azon, ami eljutott hozzá, hanem véleményvezérek álláspontját szajkózza vagy még azt sem, csak némán tovább áll. Nagyon gyorsan le kell arról a kellemes pozícióról mondanunk, hogy amit hallunk a média által átmosott agyú átlagfogyasztóról szól, és mi felülről nézzük a tömegember felébredését arra a tudati szintre, ahol mi vagyunk. Akkor, amikor véget ér az előadás a nézőnek még nagyon sok dolga lenne egy alkotással. Nem csak az a mi dogunk, hogy meghallgatjuk, hogy az okosok mit gondolnak róla, vagy rosszabb esetben egy "jó" vagy "nem jó"-val értékeljük. Az alkotók ott és akkor nekünk mutatják meg, amit hoztak, és ezt mindannyiunknak magunknak kell továbbvinnünk és továbbgondolnunk. Nagyjából erre ébreszt rá minket és Ádámot Éva.

Tóth Bogi, Takács Lacek (MANYI fb)

 A táncnak és a mozgásnak azért van lényeges szerepe az előadásban mert a szavak jelentése természetüknél fogva magukkal hordozzák annak a nyelvnek a kultúráját, amiben keletkeztek. Ha meg akarjuk haladni az eddigi magatartásformák szabályait, akkor el kell hagynunk azt a nyelvet, aminek a közegében kellemetlenül érezzük magunkat. A gesztusnyelv elemei már régen ott voltak Éva és Ádám mozgásában, ahogy elhangzik, a bűnbeesés nem olyan, ami kívülről jön, hanem olyan, ami már megvolt bennük korábban is, csak most kikívánkozik. Az ufó szótlan, csak a mozgással kommunikáló karaktere az alvó felébresztésében segíti az emberpárt, és sikerül is elsajátítaniuk azt az új nyelvet, amelyen aztán szabadon ki tudják fejezni magukat. Bájos ahogy Takács Lacek és Tóth Bogi karakterei először csak utánozzák az ufó gurut, végül azonban kreatívan tudják alkalmazni a tanultakat és önálló kifejezésformákat fedeznek fel.

♥

Kedves Bogi, Lacek, Sanyi, Áron, Rita Bernadett, Péter, Hanna, és Bence, nagyon köszönjük ezt az emlékezetes, mélyen elgondolkodtató és szórakoztató estét.