Okuláré Projekt – Visszaszámlálás – Kortárs drámák felolvasóestje, Fiatal Drámaírók Háza, Trafó House, 2023. június 5., 20:00

Ha nagyon friss, még nyomdafestéktől nedves drámaszövegekhez van kedvünk, akkor a legjobb választás az Okuláré Projekt valamelyik felolvasószínházi eseménye. Az idei évad záró alkalmán jártunk a Trafóban, és három olyan egyfelvonásossal ismerkedtünk meg, amelyek kiválasztásában ezúttal Gimesi Dóra író, a Budapest Bábszínház dramaturgja és irodalmi vezetője segédkezett a Fiatal Drámaírók Házának. Mint a nyitó képen is láthatjátok, nem csak országszerte, de világszerte bepótolható az esemény, ha felkeltette az érdeklődéseteket. A három kiválasztott dráma írójának ezúttal nagyon egy srófra járt az agya, a visszaszámlálás hívószóból egymásra rímelő szövegek jöttek létre. Mindhárom alkotásban gyermeki nézőpontú elbeszéléssel találkozunk, mindegyikben fontos motívum az apa hiánya, és mindhárom dráma nagyon erős szimbólumokkal operál, feladva a leckét a rendezőknek, akiknek ezen a szimbólumok kibontásához nagyon korlátozott idő és eszköztár állt a rendelkezésére.

Fotó: Kürtösi Marcell

 Nagy-Szakmáry Attila – Jázmin

Játsszák: Horváth Eszter, Simon Orsi, Szabó Violetta, Székely Boglárka, Zsák Tamás, rendező: Varsányi Péter

Nekünk ezen az estén Nagy-Szakmáry Attila szövege volt a favoritunk. A halandzsa és kiszámolós mondókából indítás már az első szavaknál megteremti a jelenet baljós atmoszféráját. Ügyesen vezet félre minket a szerző, sokáig azt hisszük, főhősünk, Jázmin (Szabó Violetta), zavart elméjű kisiskolás, akinek bizarr viselkedéséért a fejében szóló hangok a felelősek. Pontosan úgy félreismerjük, mint az iskola igazgatója (Zsák Tamás), nekünk is, neki is könnyebb, ha azt hisszük Jázminnal van a baj, mint felismerni azt az infernót, amit a kedves, rendezett családi háttérből érkező osztálytársnők (Horváth Eszter, Simon Orsi, Székely Boglárka) teremtenek meg nap mint nap a ziláltabb körülmények között élő kislány számára. Ez a kerek, zárt, csattanóra épülő történet volt a leginkább színpadra való a három történet közül. Varsányi Péter rendezése jól elkapta a jelenet ritmusát, és néhány aszfaltkréta és csomagolópapír segítségével képes volt megteremteni azt a fojtogató iskolai légkört, ahol a ez a bántalmazás-történet autentikusan elhangozhat.

Fotó: Kürtösi Marcell

 Hodászi Ádám: Citroën

Játsszák: Gyenes András, Pintér Gabriella, Szűcs Kristóf, rendező: Horváth Benji

Horváth Benjinek nagyon jól állnak az abszurd szövegek, ezt már az Okuláré Mítosz-fordulójában is felfedezhettük, amikor Novák Csilla Hangok című művét állította színpadra. Most is megtalálta azt a képi világot, amivel Hodászi Ádám szövege a legjobban érvényesül. A színek és hangok szimbolikája megteremti számunkra a gyermeki elme közegét, amelybe be kell lépnünk, ha meg akarjuk találni a kulcsot a történethez. Az apa elvesztésének zavaros, töredezett kisgyerekkori emlékét kell összeraknunk három szólamból, a gyerek, az anya, és a rendőr szövegeiből. Pszichológiailag rendkívül hitelesen jeleníti meg a dráma a kisgyerekkori mágikus világképet és az omnipotencia érzését, ami miatt a fiú önmagát okolja édesapja haláláért. Gyenes Andrást nem először láttuk gyerekszerepben, már Ladnai Loránd Animalitas Animae című művében is nagyon szerettük a játékát. Pintér Gabriellát is örömmel láttuk viszont, legutóbb az FAQ Meseország nem mindenkié előadásában láttuk. Szűcs Kristóffal együtt remekül játszanak alá Gyenes Andrásnak, csúsztatnak minket ide-oda a realitás és a képzelet között, akár egy mondaton belül is.

Fotó: Kürtösi Marcell

 Holczer Dávid: Legsötétebb mellékutcáján

Játsszák: Bacsó Bence, Balogh Éva, Berkes Márton, Fodor Eszter, rendező: Ilyés Lénárd

Miközben Holczer Dávid egyfelvonásosának központi témája az édesanya elvesztése, legerősebb szála mégis az apahiány. A Berkes Márton által játszott apa, bár jelen van, mégsem képes részt venni a fia életében, nem képes kapcsolódni a gyerekéhez. Amíg az anya (Balogh Éva) egészséges, képes egyedül is működtetni ezt a kis, diszfunkcionális családot, de mi történik akkor, ha ő már nem lesz? A visszaszámlálás motívum ebben az alkotásban jelenik meg legerőteljesebben, az apokalipszis-paranoia és az édesanya halála egymásra vetítődik. Bacsó Bence gyerekszereplőként elvinné a hátán az egész előadást, természetesen, önazonosan mozog a színpadon. Sokkal jobban élveztük volna a produkciót, ha a ki-bemászkálás helyett Ilyés Lénárd valami más megoldást talált volna a színváltásokra. A néhol csak két mondatos jelenetek utáni ki- és bejövetel számunkra indokolatlanul széttördelte a szöveget.

♥

Kedves Attila, Eszter, Orsi, Violetta, Boglárka, Tamás, Péter, Ádám, András, Gabriella, Kristóf, Bence, Éva, Márton, Eszter, Lénárd és Benji, nagyon köszönjük ezt a remek estét, és nagyon várjuk a következő évadot!