Boda Tibor: Lélekvesztő, Itt és Most Társulat, 2024. október 22., 19:00

Játsszák: Varju Nándor, Boda Tibor, hangként: Bernáth Imola Tímea, zenész és zeneszerző: Szőllősi Dániel, író: Boda Tibor, rendezőasszisztens: Balla Anett, rendező: Boda Tibor

A nyár eleji ígéretes, de még sok kérdőjelet hagyó munkabemutató után a Ráday Utcai Színházi Találkozóra elkészült az Itt és Most társulat új bemutatója, a Lélekvesztő. Sarkadi Imre Viharban című novellájának színpadi változata ugyanabban az univerzumban játszódik, mint a társulat előző Sarkadi-kisregényből készített előadása: A gyáva. A két előadás több szempontból is egymás tükre. A gyáva női történet, a Lélekvesztő egy férfi körül forog, A gyáva a tétnélküliség drámája, a Lélekvesztő arról is szól, hogy mi történik, ha van tét, amit elvesztünk. A gyáva a társas magány pokla, a Lélekvesztő a társtalanságé, A gyávában Varju Nándor rendezte Boda Tibort, a Lélekvesztőben Boda Tibor Varju Nándort. Kézenfekvőnek tűnik a trilógiává bővítés, a tézis és antitézis után egy szintetizáló megoldás. Mi úgy érezzük, az alkotóknak van még dolga Sarkadival, a két előadás után bennünk legalábbis fölmerült az igény.

 Fotó: Oláh Gergely Máté

"Szírénekhez fogsz legelőször elérni:

az összes embert mind elbűvölik ők,

ki elér közelükbe."

Homérosz: Odüsszeia, fordította: Devecseri Gábor

A történet az évszázad balatoni vihara után hét évvel játszódik, Bot Sándor meséli el, amit átélt azon a pokoli éjszakán. Sarkadi A viharban egy reális világban játszódó sztorit tár elénk, a lírai elmosódottság csak a vihar után, a kimentett házaspár kapcsán jellemző. A vihar és a mentés leírása a novellában annyira szuggesztív, a kimentett Teréz alakja annyira enigmatikus, hogy remek magja tud lenni Boda Tibor szürreálisabb, álomszerű átiratának, ahol nem csak a hajók billennek ki az egyensúlyukból, de a kapitány személyisége is. Ehhez az utazáshoz ad keretet a végigvitt mitológiai utalásrendszer, Homérosz Odüsszeiájának részletei. Valóság és képzelet, realitás és vágybeteljesítő álom szétszálazásához több segítséget is kapunk. Ezeket az információmorzsákat összeszedegetve, legyenek ezek hallhatók, olvashatók vagy fényezési megoldásokban megnyilvánulóak, összerakhatjuk, hogy mi is történhetett hét éve.

 Fotó: Oláh Gergely Máté

Boda Tibor a föllazított monodráma-formával már kísérletezett a Szabadok klubja szobaszínházi előadásában is, a Lélekvesztő ennek a kísérletnek a formai továbbgondolása, kiteljesítése. Így az abszolút főszereplő, Varju Nándor, mellett nem csak a zenészként közreműködő Szőllősi Dániel van jelen, aki zenéjével irányítja és feszesen tartja az előadás tempóját, hanem két másik alkotótárs is a keze alá játszik. Bernáth Imola Tímea Kun Teréznek, a szirénnek, kölcsönzi hangját, míg Boda Tibor, Árnyékként testet ad ennek a nőalaknak, és különféle egyéb effektekkel végigkíséri Bot Sándor belső utazását, ahogy felidézi az őt hét éve fogva tartó történetet. Nagyon jól illik ehhez az elemelt, több síkon értelmezhető drámához a bábtechnika, aminek elsajátításában Hermann Brigitta volt segítségére az alkotóknak. A vitorlázáshoz köthető tárgyak átlelkesítése, animálása több funkciót is be tud tölteni. Míg a legénység megjelenése a humor forrása, addig a vitorlából eszményi nőalakká, lelki társsá változó szirén a transzcendencia megjelenítéséért felelős. Boda Tibor kézjátéka lenyűgöző, a szellemszerű Teréz éterisége, nem e világiassága, és abszolút nőies eleganciája az UV-fénnyel kombinálva felejthetetlen látvány.

 Fotó: Oláh Gergely Máté

„Aki a víz tükrébe pillant, először saját képmását látja. Aki elmegy saját magához, az kiteszi magát annak, hogy találkozik önmagával. A tükör nem hízeleg, híven mutatja azt az arcot, amelyet a világnak soha nem mutatunk.”

Carl Gustav Jung

Nem tudjuk, mennyire tudatos, de számunkra nagyon erőteljesen megidézi a Lélekvesztő a jungi analitikus pszichológia fogalmait és a Jung által felvázolt személyiség-szerkezet elemeit. Méghozzá egy olyan léthelyzetben, amikor a központi személyiségmagnak hatalmas szüksége van, hogy találkozzon különböző én-részeivel. A Buborékon való utazás – ez ugyan Sarkadi leleménye Bot Sándor hajójára, de nagyon szépen rájátszik az előadás a megírás ideje óta a szóhoz tapadt jelentésekre – így egy gyógyító belső utazás. Az Anima és az Árnyék biztosan segít szembenézni a traumával, és talán segít visszanavigálni a világba, hogy oldódjon végre a rettenetes magány, kipukkadjon az egyszemélyes buborék.

 Fotó: Oláh Gergely Máté

Navigare necesse est, vivere non est necesse! Hajózni muszáj, élni nem! Ilyen előadásokat létrehozni és nézni muszáj! Az előadás csodája mellett figyelemreméltó az is, ahogy az alkotók gondolkodnak, kísérleteznek, új és új dolgokat tanulnak. A megfordított nézőtér, ahogyan az ismerős tér egy teljesen más arcát tudja megmutatni szimbolikus is. Feltárja, ahogy a kreatív elme működik, ahogy az ismerős dolgokban is meglátja a még fel nem tárt lehetőséget. Ahogy a már ritkán olvasott Sarkadi életműben vagy a bábtechnika elsajátításában. Nekünk ezt jelenti a független színház.

♥

Kedves Nándor, Tímea, Dániel, Anett és Tibor, öröm volt veletek utazni!