Femini: Social Karaoke, MU Színház, 2021. október 9., 19:00

Alkotók: Balogh Regina, Dobos Eszter, Farkas Amon, Körösztös Csongor, Müller Karol, Simonyi Barbara, Szelvényi Zoltán, Szíjártó Mária, Trömböczky Napsugár Koncepció: Dobos Eszter és Trömböczky Napsugár.

A MU Színházban mindig páratlanul érdekes közösségi színházi produkciókat láthatunk. Ezúttal a Femini nevű drámainstruktor páros, azaz a FreeSZFE-én végzett Dobos Eszter és Trömböczky Napsugár kezdeményezésére és szervezésében létrejött Social Karaoke című előadást néztük meg. A fővárosi Staféta program pályázatán nyertes produkció hat olyan ember világról alkotott képét mutatja be, akik nem előadóművészek, viszont megvolt bennük a késztetés, hogy közös ügyeinkről elmondják gondolataikat.

A Femini oldala a facebookon.

A közösségi részvételnek, egészen pontosan a közös ügyeinkre valódi hatással lévő részvételnek, hazánkban már semmi nyoma. Volt időszak, amikor a helyi kezdeményezések nélkül nem ment a szekér, de most már minden központosított, felülről irányított, legfőképpen pedig a vélemény az. Éppen ezért üdítő volt az előadás során látni, hogy nem egy reprezentatív mintavételezés történt akkor, amikor kiválasztották a szereplőket, hanem érzékelhetően a humán problémákkal kapcsolatos érzékenység volt a fő vezérfonal. Meg is őrültünk volna, ha azt látjuk, hogy a közvéleménykutatók adatai szerinti eloszlásban, többségében homofób, rasszista és rendpárti szereplők mesélték volna el a tévéhíradón érlelt álláspontjukat mai társadalmi valóságunkról. A megszólalók egy színes, érdekes és sokszor a mi világlátásunkra is erősen rezonáló képet mutattak felénk.

A részvétellel kapcsolatban voltak problémáink is azonban. Az igaz, hogy a résztvevők elmondhatták a véleményüket, de volt olyan pont, amikor mi is megszólaltunk volna. Persze az udvariasság megállított ebben bennünket. Sajnáltuk, hogy ugyan az előadás a hallgatóságról, láthatóságról szól, mégis a nézőknek nem volt lehetőségük a véleménynyilvánításra. Úgy tűnik, hogy az alkotók megérezték a hiányérzetünket, mert legközelebb már workshop formájában lehet látni a produkciót. November 20-án a VI. OPEN Fesztivál keretein belül interaktívan fogják bemutatni a munkájukat. Ennek adatlapját itt találjátok.

Szíjártó Mária, Balogh Regina, Simonyi Barbara, Körösztös Csongor, Szelvényi Zoltán (fotó: Femini fb oldal)

Hagyományosan nagyon csúnya dolog Magyarországon politikai fogalmakkal bemutatni bármit, de mi sokszor megtesszük, mert nem igazodunk a nagyközönség politikaviszolygásához és helytelen politológiai koncepcióihoz. Az előadás kifejezetten baloldali hangot üt meg, legyen az mérsékelt vagy szélsőséges illetve bázisdemokratikus. Megsúgjuk, hogy nem a fiatalok itt a szélsőségesek. Az előadás hangvétele nagyon jól illeszkedik az idegennyelvűeket is bevonzó koncepcióhoz, vagyis, hogy magyar szöveg alatt angol feliratot látunk és fordítva. Az első témák, környezettudatosság és munkavállalói jogok, kifejezetten az amerikai baloldal, a demokratikus szocialista mozgalom problémafelvetéseit járja körül. Magyarországon munkavállalói jogokról még az ellenzék köreiben sem nagyon hallunk, lévén, hogy itthon az úgynevezett baloldal gazdaságpolitikája olyan, ami máshol kifejezetten jobboldali liberális lenne. Éppen ezért felvillanyozó, örömteli és megnyugtató, hogy az előadás alaphangját a Jeff Bezos groteszk költekezéseit kritizáló jelenet adja meg. Müller Karol blazírtsága pazarul illik a kapitalizmuskritikához és a milliárdos társadalmi érzéketlenségéhez.

Müller Karol (fotó: Femini fb oldal)

Szintén szívünkhöz közel álló témát hozott magával Körösztös Csongor, aki az LMBT-emberek megítéléséről beszélt nekünk és arról, hogy a többség mindig kisajátítja a "normális" jelzőt. Az előadás nagyon jól játszik az elvárásainkkal. Az elején még sete-sutának tűnnek a karaokék, később azonban élvezetes énekhangokat hallunk. Ez teljesen rendben is van, mert magát a karaoke kitalálóját éppen amiatt méltatták az IgNobel-díj átadásán, hogy egymás tolerálásának ilyen szép módjára lelt az feltaláló. A YMCA, amit Csongi ad elő, számunkra nem pusztán egy bulizós szám. Martin Sherman Sodrásban című kiváló színjátékában megható leírását láthatjuk annak, hogy a 60-as évek melegjeinek ez a mozaikszó mit is jelentett valójában.

Körösztös Csongor (fotó: Femini fb oldal)

Az előadás észrevétlenül vált át a közösségi oldalak vagy csetszobák gyerekeket fenyegető veszélyhelyzeteire. Zavarba ejtő részletet hallunk egy gyerek és az őt megkörnyékező pedofil beszélgetéséből. A gyereket Csongor, a szexuális ragadozót Balogh Regina játssza. Ő a valóságban rendőrnyomozó. Regina meghatóan és nyíltan beszélt arról a pszichikai teherről, ami a rendvédelmi szervek napi munkáját kíséri. Egy közösség jó működéséhez az is hozzátartozik, hogy a diabolikus tetteket meg kell előzni vagy fel kell tárni. Márpedig ehhez nem minden embernek van idegrendszere. Azt is láthattuk, hogy milyen belülről megítélni a rendvédelmi szervek tevékenységét, és menthetetlenül bevonódni a napi teendőikbe. Nem láttuk azonban arra vonatkozó reflexiót, hogy ez miért mentené fel a rendőrséget az alól, hogy mindig a hatalom szolgálatába szegődik. Márpedig még a liberális kapitalista államok is rendőröket alkalmaznak a munkás érdekvédelmi mozgalmárok megfegyelmezésére, hát még az autoriter rendszerek a szabadságjogokért küzdőkkel szemben. Ez hiányossága az előadásnak, és nem intézhető el pusztán azzal, hogy nincs a produkciónak manifesztuma, pusztán bemutatja a véleményeket. Ennyi erővel akár egy az SzFE beszántását üdvözlő fideszszavazót is színpadra állíthattak volna az alkotók, mégsem tették.

Szelvényi Zoltán, Balogh Regina, Szíjártó Mária, Müller Karol, Körösztös Csongor (fotó: Gerencsér Anna)

Megható volt az elemi igazságtalanságérzet, ami Szíjártó Mari beszámolójából sugárzott. Az embervédelem valóban húsba vágó probléma, és ugyan állami feladat, de nem megoldás a hajléktalanság kriminalizálása. A felvetés egy gyengén kibontott színpadi konfliktus alapját képezte volna, ám valójában visszhangtalan maradt. Nagyon szép monológot hallottunk Simonyi Barbarától, aki lelkesített minket a közös ügyeinkben való részvételre. Ez már csak azért is fontos – tesszük hozzá mi –, mert az idősebb korosztály nem fárad aktívnak lenni és eldönteni a jövőt az unokái számára. A kérdés, hogy milyen jövő ez a passzív fiatalság beleszólása nélkül. A passzívakat nem az idősek között kell keresni, hanem a fiatalok között. Megértettük Szelvényi Zoltán cinizmusát és hazaszeretetét is. Ő az a fiatal, aki nem dőlt be a 2000-es évek elején a jobboldali populizmusnak, és nem rajongott még időlegesen sem az elitkritikusságot hazudó autoriter nemzeti oldalért. Fiatalnak lenni nem jelenti automatikusan azt, hogy hülyék vagyunk, és nem tanulunk a történelemből. Zoli reflexiója a körülötte lévő világra számunkra nem volt cinizmus, inkább racionális távolságtartás, ami megkímélte attól, hogy a történelem szemétdombjára került eszméket a szavazatával segítsen újra kikukázni. Embersége és érzékenysége példamutató fiatal és idős számára egyaránt.

Szelvényi Zoltán (fotó: Femini fb oldal)

Sajnos nekünk a karaoke dolog nem jött be, amivel nem azt mondjuk, hogy nem jó ötlet vagy nem lehet rá kiváló produkciót építeni. Persze a Radiohead szám ott volt, és ezt a Stúdió K-s Heilbronni Katicában újra meg is hallgathatunk, de hogy ezt mi énekeljük is... Összességében azonban elmondhatjuk, hogy szeretünk ilyen közösségi produkciókat látni. Sokkal többet adnak ezek nekünk, sokkal elgondolkodtatóbbak számunkra, és sokkal jobban is érezzük magunkat rajtuk, mint bármelyik másodlagos frissességű kőszínházi előadáson. Márpedig ha belegondolunk, akkor a színház célja éppen az lenne, hogy a világról alkotott benyomásainkat frissítse, élesítse és a valósággal ütköztesse.

♥

Kedves Regina, Eszter, Csongor, Karol, Barbara, Zoltán, Mária, és Napsugár Koncepció, nagyon köszönjük ezt a bátor, formabontó és elgondolkodtató előadást!