Jászay Tamás: Színház a másodikon

A Kispont Galéria katalógusa

Jászay Tamás: Színház a másodikon – Ötvenen a Szkéné 50 évéről, Szkéné Színház Nonprofit Kft, 2022.,
Kispont Galéria katalógusa, szerk.: Debreczeni Imre, Formanek Csaba, Rékasi Attila, Új Alkotóműhely Egyesület, 2022. 

Két színházhoz köthető kiadvány is került a Kétlámpás karácsonyfája alá a Szkéné Színház és a Kettőspont Színház/Kispont Galéria kedves ajándékaként. Egy ötvenéves és egy egyéves születésnapot ünnepel a két kiadvány, és 2022 karácsonyán mindkettő felfoghatatlan csoda és ajándék a színházat szeretők számára. Jó megpihenni a fél évszázados, terebélyes fa lombja alatt, jó kíváncsian figyelni, hol hoz új hajtásokat, és évről évre begyűjteni a bőséges termést. Több, mint húsz írásunk köthető a Szkénéhez az elmúlt öt év alatt, ezeket itt tudjátok elolvasni. És felemelő élmény figyelni egy új növény első hajtásainak megjelenését, drukkolni neki, hogy megerősödjön, és várni, milyen színpompás virágokat fog hozni. A Kettőspont Színházat/Kispont Galériát már a helyek felújítása alatt felfedeztük, vártuk a megnyitásukat, és nagyon hamar otthon éreztük magunkat náluk. Voltunk fesztiválokon, fotókiállításon és előadásokon, hallgattunk verseket, töltöttünk vidám, hosszú estéket jó társaságban náluk, és december utolsó napjaiban is megyünk hozzájuk. Hamarosan új írásokkal is gyarapítjuk a róluk szólókat. 

A Színház a másodikon első ránézésre egy elegáns, reprezentatív kiadvány, ami szemet gyönyörködtető tipográfiájának (Korolovszky Anna), Éder Vera portréfotóinak, a számtalan különleges előadásképnek és az egy szuszra elolvasható interjúknak köszönhetően lapozgatásra, bele-beleolvasásra csábít. Igazi értékei azonban akkor tárulnak fel, ha az első mondattól az utolsóig végigolvassuk a kötetet, szerencsére a karácsonyi nyugalmi időszakban más dolgunk sincs. Jászay Tamás interjúkötete Csáki Judit szerkesztői munkájának és Csóka Tímea koordinálásának köszönhetően az elmúlt 50 év hol undergroundnak, hol alternatívnak, hol függetlennek nevezett színházi és táncművészeti szférájának alapos és hiánypótló bemutatása. Mivel írásos dokumentumok elvétve és nagyon szórtan maradtak fenn, a Szkéné történetének, és evvel együtt a kőszínházi struktúrán kívül működő színházi élet meghatározó szegmensének feldolgozásához kitűnő kezdőpont az oral history módszerét használó szakmunka. A kötet felépítése leképezi a Szkéné Színház meghatározó kulcsembereinek és az ott föllépő formációknak rendkívül bonyolult viszonyrendszerét. Mintha egy hatalmas, közelről kuszának tűnő pókhálóról kapnák távlati képet, ahonnan már látszanak a csomópontok, az elágazások, az egymásba visszahurkolódó szálak. Mert, ahogy ma is, a 70-es, 80-as és 90-es években is a hálózati működés volt jellemző erre a szférára, a különböző társulatok figyelték egymás munkáját, és ebből a figyelésből új munkakapcsolatok, új bemutatók, esetenként új formációk születtek. A kötet megtartotta az online publikálásra jellemző formát, az interjúk beszélgetnek, feleselnek egymással, a felmerülő új nevek tipográfiailag kiemelve, mintegy hiperlinkként jelennek meg a szövegben. A könyv alapjául szolgáló beszélgetések olvashatóak a Szkéné honlapján az 50 SzkéNév fül alatt.

Jászay Tamás dedikál

Nagyon jót tesz a kötetnek, hogy nem a Szkéné Színház aranyba öntéséről, a legenda ellentmondás-mentesítéséről, kanonizálásáról szól. A nyilatkozók nem csak a szépre emlékeznek, bár a kötet hangulata erősen nosztalgikus, ami ránk is nagyon hatott. Szó esik sérelmekről, fájdalmas emlékekről, feszültségekről, és ettől válik élővé a történet, ami nem lezárt, kerek egész, csak egy visszatekintés a hosszú út közepe tájáról. Feltűnő volt, hogy minden megszólaló, bármelyik évtizedről beszéljen is, azt tekintette a Szkéné fénykorának, amikor ő a legmélyebben részese volt a színház életének. Ha összerakjuk ezeket a mozaikokat, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy a Szkéné Színház egy fénysugár a budapesti színházi életben már ötven éve töretlenül, a fény spektruma természetesen változik, de sugároz, és melegít és megvilágít történetének bármelyik pillanatában. Kívánunk még 150 ilyen évet, mi ott fogunk sütkérezni ebben a fényben, amíg csak lehet.  

Másik ajándékunk a Kettőspont Színház/Kispont Galéria katalógusa, ami az elmúlt év négy kiállításához készült Fodor Balázs kurátori szövegeivel és a kiállításokat megnyitó beszédekkel dúsítva. A Szkénével kapcsolatban ritmikusan fölmerült, hogy milyen fontos volt az interjúalanyoknak, hogy nem csak az előadások tereként, hanem közösségi térként is működött. Nos, a Kettőspont Színházban mi ezt a közösségi létezést találtuk meg az elmúlt évben. Az előadások és programok teljes nyitottságát, hogy érdemes már az előadás kezdete előtt egy órával megérkezni, mert szívesen látottak vagyunk, és mindig találunk beszélgetőpartnert, és hogy az előadások után is maradhatunk, akár hajnalig, megváltani a világot egy-két fröccs mellett. A Debreceni Imre vezette Kispont Galéria sem csak kiállítótérként üzemel, de alkotóműhelyként és esetenként színházi produkciók tereként is funkcionál. A Kispont kirakatába komponálta Debreczeni Imre és Formanek Csaba az idei KirakArt legjelentősebb eseményét, a The Walking Trash-t, és itt volt látható először Sipos László XX84-e. A fent emlegetett hálózati működésre bizonyíték, hogy a Kispontban nézhettük meg a Stúdió K 50. évfordulója alkalmából megrendezett eseményfolyamhoz kapcsolódó A következő keresztútnál című fotókiállítást, és hogy Formanek Csabát is láthatjuk a Szkénében Szivák-Tóth Viktor Fényeskedjék neki! című előadásában.

Debreczeni Imre: Kacsaisten (olaj, vászon, 2021)

Ha valamihez, a képzőművészethez még kevésbé értünk, mint a zenéhez és a táncművészethez. Ennek ellenére a katalógusban szereplő négy alkotó, Debreczeni Imre, Lengl Orsolya, Kusnyár Eveline és Csóka Szilárd Zsolt képei erősen hatottak ránk. Debreczeni Imre képei a Likvidátor című előadás díszleteiről készültek, és fel is csigázták az érdeklődésünket a produkció iránt. Kusnyák Eveline Természetes élőhely című kiállításának képei és kerámiái játékosságukkal és otthonosságukkal fogtak meg. Lengl Orsolya Az emlékezet transzparenciája című kiállításának képei nagyon elgondolkodtatóak, van bennük valami epikusság, ezért mi ezekhez a képekhez tudunk a leginkább kapcsolódni. Az Online hiding című kiállítás képei a legnyugtalanítóbbak. Csóka Szilárd Zsolt arctalan portréitól a hideg futkározik a hátunkon, mégsem tudjuk róluk levenni a szemünket.  

Kusnyák Eveline: Szivárvány (akrill, vászon, 2021)

Látszik tehát, hogy a Kettőspont Színház/Kispont Galéria egy év alatt fontos, szinte megkerülhetetlen csomópontjává vált a budapesti színházi és képzőművészeti életnek, a Színváltások, a RUSZT és a KirakArt fesztiválok egyik motorjaként, fontos befogadott és saját előadások játszóhelyeként és közösségi térként.

♥

Kedves Szkéné Színház és Kettőspont Színház/Kispont Galéria , köszönjük az ajándékokat és az élményeket, 2023-ban is veletek töltjük jó néhány esténket!