Játsszák: Vékony Brigitta, Varga Dóra, Németh Viktória, Fehértói Noémi, bábok: Török Ági, rendező: Szívós Károly 

Elżbieta Chowaniec: Gardénia című 2007-es darabja már 2010-ben bekerült a magyar nyelvű színházi körforgásba, a Pesti Kalligram A fiatal lengyel dráma című kötetében is helyet kapott Pászt Patrícia fordításában. Legutóbb a Kecskeméti Katona József Színház vette elő Markó Róbert rendezésében. A Helytelenek Társulat variációjának különlegességét a bábok beemelése teremti meg. A báb értő kezekben mindig izgalmas egy előadásban, rengetegféle új megoldást generálhat. Szimbolikussá, és így elviselhetővé teheti az elképzelhetetlen erőszakot, mint a tatabányai Macbethben a családirtást, elmesélheti a kibeszélhetetlent, ahogy a KV Társulat Médeiájában történik a testvér elleni erőszakkal, árnyalhatja a karakter értelmezését, mint báb és bábos viszonyának finomságai a Harlekin Bábszínház Pán Péter előadásában, még a legnehezebben megemészthető témákat is feldolgozhatóvá teheti, mint a saját halálunk elfogadása Fodor Orsolya Kacsa, halál, tulipánjában. Mire való hát a báb ebben az előadásban? Milyen értelmezési ajánlatokat ad nekünk a társulat a bábok segítségével?  

Dr. Pászt Patrícia: Fiatal lengyel dráma, Pesti Kalligram, 2010.

Az egyik fontos funkciója a báboknak a Gardéniában az előadás kivételesen pontos ritmusának megteremtése. A négy nő – dédanya, nagyanya, anya és lány – monológjait négy bábos jelenet tagolja, és ezzel a megoldással a 60 percnyi játékidőt sikerült páratlanul tartalmassá és sűrűvé varázsolni, másodpercnyi üresjárat sincs, az előadás végig fenntartja azt a bevonódást és érzelmi intenzitást, amit az első monológ első mondatától kezdve beállít. Ennél is fontosabb szerepe a bábos jeleneteknek a fókuszváltás. A monológokat mindig egy felnőtt szereplő szájából halljuk, aki megélte, feldolgozta és saját életének koherens legendájává alakította a vele történteket. A bábos jelenetek az ugyanezen karakterek gyerekkori énjének szempontjából mutatják be a szereplő életének egy-egy kulcsjelenetét az átélés pillanatában, mindenféle későbbi reflexió, önsajnálat és önigazolás nélkül, így visszafelé értelmezik az elhangzott felnőttkori vallomásokat. A harmadik következménye a báboknak, hogy az ő segítségükkel sikerül az utolsó tíz percben végrehajtani egy olyan hangulati váltást, aminek eredményeképp az eddig egyre deprimálóbb történet teljes abszurdba tolásával eléri azt a társulat, hogy minden, a sztori racionális végiggondolása során keletkezett, szorongásunkat és reménytelenségünket felülírja, és valamiféle felszabadultsággal és örömmel távozhatunk a színházteremből.  

Vékony Brigitta (fotó: Mészáros Zoltán)

„Wetsteinék vasárnap érkeztek. Precízen megtárgyalták a szerződés részleteit. Wetstein úr előhúzott egy köteg pénzt, apu átszámolta, mama elsírta magát, én pedig saját szobát kaptam.”

De mik is azok a nagyon mélyre menő témák, amiket Elżbieta Chowaniec darabja feldolgoz? Az alaptéma a mérgező szülő, ebben az esetben a mérgező anya témája. Sok ilyen témájú irodalmi művet ismerünk, de a lengyel irónőjé az első, ami képes megmutatni számunkra ennek a magatartásnak a genezisét és a generációról generációra való továbbadásának mechanizmusát. A Vékony Brigitta által megszemélyesített dédanyával szemben követték el az első bűnt, szülei, hogy jobb életet biztosítsanak számára, mint amit az ő kilátástalan szegénységük megenged az 1920-as évek Krakkójában, eladják egy gazdagabb családnak. Ha ez nem lenne elég, sem őt, sem új családját nem kíméli a II. világháború. Az ellenállásban dolgozva olyan helyzetbe kerül, hogy kénytelen férje megmentése érdekében felkínálkozni egy SS-tisztnek. A férj nem képes ezt a helyzetet földolgozni, megcsalja a nőt, aki az alkoholizmusba menekül. És születik egy lánya...  

Varga Dóra (fotó: Mészáros Zoltán)

„Van fogalmam az életről, az emberekről, a fontos dolgokról. Tudom, mi az a kemény munka. Tisztességes vagyok. Van családom, férjem. Olyan, amilyen. Minden szemét megtalálja a maga lapátját, ahogy mondani szokás.”

Hogy milyen egy alkoholista édesanya mellett fölnőni, azt Varga Dóra mutatja meg nekünk a nagyanya történetén keresztül. Mindenben megbízhatatlan anyja ellentétévé akar válni, minden érzelemtől elzárkózik, és így válik maga is mérgező szülővé. Kemény, az élet minden területét kényszeresen kontrollálni igyekvő felnőtté válik, ami az 50-es évek Lengyelországában jó túlélési stratégiának bizonyul, családi élete azonban erősen megsínyli. És születik egy lánya...  

Németh Viktória (fotó: Mészáros Zoltán)

„Még azt a pénzt is elköltöttem, ami az új lakás részleteire volt félretéve. Nem bírtam visszafogni magam. Micsoda patália volt! Ordított, hogy nem elég, hogy fizeti a lakást, eltart bennünket, kifizette az esküvőt, de tetejébe még az ő pénzét szórom ki a kölökre is.”

Németh Viktória az anya szerepében annak a folyamatnak a mikéntjét és miértjét jeleníti meg, ahogy a szenvedélybetegség egy családban egy generációt átugorva „öröklődik”. Beszámolója gyerekkoráról teljesen ellentmond a nagyanya történetének, nem törli el a nagyanya iránt érzett empátiánkat, megértjük, hogy milyen élethazugságokra kellett felépítenie az életét, de elborzasztó az anya sorsában látni az érzelmi elhanyagolás tragikus következményeit. És dacból és lázadásból születik egy lánya... 

 Fehértói Noémi (fotó: Mészáros Zoltán)

„Olyan ember vagyok, aki vállalja a felelősséget azért, amit tesz.”

A lány, Fehértói Noémi, monológjában mintha felcsillanna a remény, hogy az ördögi kör megszakítható, mintha neki sikerült volna valamiféle egyensúlyt teremtenie az életében. Elhagyta Krakkót, egy egyenlőségen alapuló, jól működő párkapcsolat sejlik fel mondataiból. Jó, kicsit görcsösnek látszik, kicsit túl precíz, kicsit túl sok az önigazolás, de mégis, hibahatáron belül mozog, mintha neki még lehetne boldog élete, mintha ő még lehetne olyan szülő, aki nem örökíti tovább saját lelki nyomorát a gyerekeire. És ezt pont addig el is hisszük, míg az utolsó bábos jelenetben meg nem jelenik az előző három generáció, akik minden erejükkel, még a síron túlról is mindent bevetve azon dolgoznak, hogy ez ne sikerülhessen neki. Ez is egy ismert minta, ahogy az anyák úgy próbálják saját elrontott életüket igazolni, hogy a lányaiknak is ilyen életet szánnak. Ha ugyanis a lánynak sikerülne boldogabb, értelmesebb életet élnie, akkor az anyának fel kéne tennie a kérdést, hogy neki is sikerülhetett volna-e, ha más döntéseket hoz. Akkor a nyomorúság nem egyetemes női sors, amiben mind osztoznak a legelső barlanglakó asszonytól, hanem egyéni felelősség is. És persze a lánynak is nemsokára születik egy lánya...

(fotó: Mészáros Zoltán)

Talán azért is sikerül mégis valamiféle bizakodást magunkkal vinni az Óvóhelyről, mert amit láttunk, az valójában teljes ellentéte az elmesélt történetnek. Négy színésznő, Vékony Brigitta, Varga Dóra, Németh Viktória és Fehértói Noémi csodálatos összjátékában gyönyörködhettünk, akiket erősen segítettek ebben Török Ági bábjai, és a háttérben a rendező, Szívós Károly, személyében egy támogató férfi is megjelenik, akinek az alakja fájóan hiányzik a darabból.

♥

 Kedves Brigitta, Dóra, Viktória, Noémi, Ági és Károly, köszönjük ezt a csodás és elgondolkodtató előadást!