Szemerédi Bernadett: Szólongatás, Kettőspont / színház & spirituális ügynökség, 2023. május 17., 19:00

Írta, színpadra alkalmazta és játssza: Szemerédi Bernadett, zene: Szirtes Edina Mókus, Ágoston Máté, Dánielfy Gergely, Fekete György, Gerendás Péter, O. A., Somos András

 Mintha egy csendes forradalom részesei lehetnénk mostanában a színházban, egyre több előadás töri meg a tabut, és beszél az anyaságról, mint összetett, korántsem problémamentes életszakaszról. O. Horváth Sári Lenni vagy nem című darabja katalógusszerűen fölvillant nagyon sokféle élethelyzetet és karaktert, amiken, akiken keresztül körbejárható a gyerekvállalás rengeteg aspektusa. Egy-egy problémára fókuszál a TrainingSpot Társulat és a KB35 koprodukciója, a Nálatok is esik? (azonos nemű párok gyerekvállalása), a MáSzínház monodrámája, az Anya-e vagy? (a kisgyerekes lét nehézségei és a nyomasztó társadalmi elvárások), a legutóbb a CSET Feszten játszott vígszínházi Béranyák Czukor Balázs rendezésében, de ide sorolható a KV Társulat Médeiája, amit szintén Czukor Balázs rendezett, és a Katonában látható Bagossy Júlia által rendezett Médeia is. Ennek a tendenciának és a női monodrámák örvendetes felfutásának legújabb darabja Szemerédi Bernadett Szólongatások című monodrámája, amely egy újabb, nagyon fájdalmas tabutémát hoz be a színházi köztudatba és bont ki a kicsit több, mint egyórányi játékidő alatt, a meddőséget.

 A Kettőspont / színház & spirituális ügynökség fogadta be a produkciót, ami nagyon jó választásnak bizonyult. A kicsi, intim, meleg színekkel és puha anyagokkal kibélelt környezetet egy egységes, nézőket és játszót közös búra alá vonó színpadi teret teremtett a Szólongatások díszlete és Szemerédi Bernadett jelmeze (Staudt Laura munkája) által. A gyászfekete és a reményzöld váltakozik minden látványelemben, egységes hangulatot teremtve a monodrámának. A Szemerédi Bernadett által játszott fiatal nőnek minden vágya, hogy édesanyává váljon. A biológia viszont úgy tűnik másképp rendelkezett. Ennek a felismerésnek a sokkja, a fájdalom, a gyász, az önértékelés megrendülése, a remény felébredése, elhervadása és végül az elfogadás olyan intenzív, szinte artikulálhatatlan érzelmek, amikhez az író Szemerédi Bernadettnek vendégszövegek sokaságához kellett fordulnia, hogy egyáltalán kimondhatóvá váljanak. Ezek gyakran versmegzenésítések, Szirtes Edina Mókus, Ágoston Máté, Dánielfy Gergely, Fekete György, Gerendás Péter, O. A., Somos András zenéje festi alá azokat a gondolatokat, amiket a karakter nem tud, nem mer saját szavaival megfogalmazni. Ezeket a nagyon lírai, elemelt részeket ellenpontozzák a bejátszásról hallható szikár, orvosi szakszövegek, visszarántva a karaktert és minket is a valóságba.

A produkció kétség kívül nagyon erős eszközökkel él. Kiváló ritmusérzékkel küld minket egyik hangulati állapotból a másikba. Ez a lebilincselő, adott pontokon megrázó erővel ható kitárulkozás igénybe veszi a nézőt, mind érzelmileg mind intellektuálisan. Erős állításaival vitára, szenvedélyes belső pro és kontra érvelésre késztet, mégis finoman és udvariasan teszi mindezt, alkalmazva a korábban említett elemelő eszközöket. Mi leginkább azokkal a részekkel tudtunk menni, ahol a karakter mindenféle stilizálás nélkül tudott negatív érzelmeket is megfogalmazni, dühöt, irigységet, gyászt.

 A Szemerédi Bernadett által megalkotott karakter nem csak azzal a tragédiával küzd, hogy nem válhat édesanyává, hanem megnehezíti a dolgát azzal is, hogy mindenáron meg akar felelni egy olyan társadalmi-ideológiai elvárásnak, ami szerint egy nő csak és kizárólag akkor élhet teljes életet (bármit is jelentsen ez), ha kiveszi részét a biológiai reprodukcióból. Mindezzel együtt azonban az előadás szimbolikája más utat is felmutat, hiszen a vágyva vágyott csecsemőt egy hegedű szimbolizálja, a művészi teremtésnek, az ebben való kiteljesedésnek nem feltétlenül kéne másodrendűvé válnia ennek a nőnek az életében. A választott igazodási pont, a kereszténység sem annyira rigid, hogy csak egyféle szerepmintát, Szűz Máriáét, kínálja fel a nőknek. Tudjuk, a Biblia másik Máriája, Márta testvére felmutat azonosulási lehetőségként egy spirituális, intellektuális utat is. Mirjam, Debóra és Eszter közélettel foglalkozó nőket ajánl szerepmintaként, de Judit példáján egy kockázatvállaló, a hagyományosan férfi territóriumnak számító harcos szerepvállalás is megtalálható. Ha pedig Pál leveleire gondolunk, Priscilla, Lydia és Cloe mind egy-egy görög háznál szervezett keresztény gyülekezet vezetői, férfi irányítás nélkül. Nem kellene tehát a karakternek feltétlenül alávetnie magát egy olyan előírásnak, ami csak további fájdalmat indukál és olyan identitásválságot okoz, amiből nagyon nehéz újra ép személyiséget építeni. Végül, úgy tűnik, mégis képes lesz átugrani a saját árnyékát, és elfogadni, hogy örökbefogadás útján váljon anyává.

 ♥

Kedves Bernadett, köszönjük ezt a nagyon intenzív, minket vitára inspiráló előadást!